HUP9903961A2 - Trombózis elleni aza-cikloalkil-alkanoil-peptidek tripeptid közbenső termékei - Google Patents

Abstract

A tripeptidek (VII) általánős képletében B jelentése alkil-, ciklőalkil-, ciklőalkil-alkil-, alkil-ciklőalkil-,alkil-ciklőalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril- vagy alkil-aril-alkil-csőpőrt, E1 jelentése hidrőgénatőm, E2 jelentése egy természetben elrőfőrdűló a-aminősav a-szénatőmőn lévőőldallánca, hidrőgénatőm, alkil-, ciklőalkil-, ciklőalkil-alkil-,alkil-ciklőalkil-, alkil-ciklőalkil-alkil-csőpőrt, adőtt esetbenszűbsztitűált aril-, aril-alkil-, heterőciklil-, heterőciklil-alkil-csőpőrt, vagy E1 és E2, azaz a nitrőgén- és szénatőmmal együtt,amelyen keresztül egymáshőz kapcsőlódik, 4-, 5-, 6- vagy 7-tagú aza-ciklőalkán-gyűrűt alkőthat, és G jelentése -OR1 vagy-NR1R2 csőpőrt, ahől R1 és R2 jelentésehidrőgénatőm, alkil-, ciklőalkil-, ciklőalkil-alkil-, alkil-ciklőalkil-, alkil-ciklőalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril-vagy alkil-aril-alkil-csőpőrt, p értéke 1, 2, 3 vagy 4, p1 jelentése hidrőgénezés hatására bőmlékőny savvédő csőpőrt, p2 jelentése p2 vagy TFAH-, ahől p2 jelentése savbőmlékőny aminvédő csőpőrt. ŕ

Description

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

·?*

Trombózis elleni aza-cikloalkil-alkanoil-peptidek beiisύ ' iri^h'cL

Ά találmány tárgya az (I) általános képletű N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, stabil kristályos alakja.

Ez a vegyület trombózisgátló aktivitású, így emlősökben gátolja a vérlemezkék aggregációját és a vérrögök képződését, s ezáltal hasznos a bizonyos betegségekkel (például szívinfarktussal, agyvérzéssel, perifériás artériabetegséggel és disszeminált, éren belüli véralvadással) összefüggő trombózis megelőzésére és kezelésére. Szintén a találmány tárgyát képezik az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]- (L)-β-ciklohexil-alanin-amid kristályos alakjának előállítási eljárásai; az e vegyület kristályos alakját tartalmazó gyógyászati készítmény; valamint e vegyület előállításának köztestermékei.

13650 KB

- 2 A vérzéscsillapítás, a véralvadás biokémiája rendkívül összetett jelenség, melynek során a normális teljes vér és a tesztszövet spontán módon meggátolja a vér sérült vérerekből történő kiáramlását. A hatásos vérzéscsillapításhoz az érfali, a vérlemezke- és vérplazma-faktorok kombinált aktivitására, valamint a felesleges alvadékképződés megakadályozásának szabályozó mechanizmusára van szükség. E komponensek bármelyikének meghibásodása, hiánya vagy túlzott mennyisége vérzéses vagy trombózisos következményeket vonhat maga után.

A vérlemezkék extracelluláris anyagokhoz történő tapadása, szétterítődése és aggregációja a vérrögképződés központi eseményei. Ezeket az eseményeket az adhéziós glikoproteinek közvetítik, azaz a fibrinogén, a fibronektin és a von Willebrand-faktor. A fibrinogén a vérlemezkeaggregáció kofaktora, míg a fibronektin a tapadási és terítődési reakciókat segíti elő, a von Willebrand-faktor pedig a vérlemezkék belhám alatti állományhoz történő tapadásában és szétterülésében játszik szerepet. A fibrinogén, fibronektin és von Willebrand-faktor kötőhelyei a vérlemezkemembrán - glikoprotein Ilb/IIIa néven ismert proteinkomplexén találhatók.

Az adhéziós glikoproteinek, mint pl. a fibrinogén, nem kötődnek a normális, nyugvó vérlemezkékhez, ha azonban a vérlemezkét egy agonista (pl. trombin vagy adenozin-difoszfát) aktiválja, az megváltoztatja alakját - valószínűleg szabaddá téve ezáltal a GPIIb/IIIa kötőhelyet a fibrinogén számára. A találmány tárgyát képező vegyület

- 3 blokkolja a fibrinogén-receptort, ezáltal képes az említett trombózisellenes aktivitás kifejtésére.

Korábban felismerték, hogy a fibrinogénben, fibronektinben és von Willebrand-faktorban - sejtfelületi receptorral történő kölcsönhatásuk kialakításához - szükség van az Arg-Gly-Asp (RGD) aminosav-szekvencia jelenlétére [Rouslahti és Pierschbacher: Cell 44, 517 (1986)]. Valószínűnek látszik, hogy a fibrinogén vérlemezke-tapadási funkciójában két másik aminosav-szekvencia is szerepet játszik, nevezetesen, a Gly-Pro-Arg tripeptid-szekvencia és a His-His-Leu-Gly-Gly-Ala-Lys-Gln-Ala-Gly-Asp-Val dodekapeptidszekvencia. Az RGD-t vagy a dodekapeptidet tartalmazó kisméretű, szintetikus peptidekről kimutatták, hogy kötődnek a vérlemezke GPIIb/IIIa-receptorhoz, és kompetitív módon gátolják a fibrinogén, fibronektin és von Willebrand-faktor kötődését, valamint az aktivált vérlemezkék aggregációját [Plow és mtsai.: Proc. Natl. Acad. Sci. USA 82, 8057 (1985); Ruggeri és mtsai.: Proc. Natl. Acad. Sci. USA 5708 (1986); Ginsberg és mtsai.: J. Biol. Chem. 260, 3931 (1985); és Gartner és mtsai.: J. Bioi. Chem. 260, 11891 (1987)] .

Beszámoltak arról, hogy a guanidino-alkanoil- és guanidino-alkenoil-aszpartil-gyököket tartalmazó indolilvegyületek a vérlemezke-aggregáció inhibitoraiként funkcionálnak [Tjoeng és mtsai.: 5 037 808 és 4 879 313 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás] .

A 4 992 463 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban (Tjoeng és mtsai., 1991. 02. 12.) beszámoltak ar

- 4 ról, hogy az aril- és aril-alkil-guanidino-peptidutánzó vegyületek általánosan vérlemezke-aggregációt gátló aktivitást fejtenek ki. E szabadalmi leírásban mono- és dimetoxifenil-peptidutánzó vegyületeket sorozatát és egy difenilalkil-peptidutánzó vegyületet tártak fel.

A 4 857 508 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban (Adams és mtsai., 1989. 08. 15.) beszámoltak arról, hogy a láncvégi aril-alkil-szubsztituenseket tartalmazó guanidino-alkil-peptidszármazékok vérlemezke-aggregációt gátló aktivitást fejtenek ki. E szabadalmi leírásban láncvégi amidcsoportot tartalmazó O-metil-tirozin-, difenil- és naftil-származékokat tártak fel.

Haverstick és mtsai. [Blood 66(4), 946 (1985)] leírták, hogy számos szintetikus peptid (köztük az Arg-Gly-AspSer és a Gly-Arg-Gly-Asp-Ser) képes a trombin-indukálta vérlemezke-aggregáció gátlására.

Plow és mtsai. [Proc. Natl. Acad. Sci. USA 7 9, 3711 (1982)] beszámoltak arról, hogy a glicil-L-prolil-Larginil-L-prolin tetrapeptid gátolja a fibrinogén humán vérlemezkékhez történő kötődését.

A 86/17507 számú francia szabadalmi bejelentésben (1986. 12. 15.) leírták, hogy az -Arg-Gly-Asp- szekvenciát tartalmazó tetra-, penta- és hexapeptid-származékok hasznos trombózisgátló hatóanyagok.

A 4 683 291 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban (1987. 07. 28.) Zimmermann és mtsai. 6—40 aminosavas (-Arg-Gly-Asp- szekvenciát tartalmazó) peptidek sorozatáról leírták, hogy a vérlemezkék kötődésének inhibitorai.

- 5 A Ο 319 506 számú európai közzétételi iratban (1989. 06. 07.) leírták, hogy az -Arg-Gly-Asp- szekvenciát tartalmazó tetra-, penta- és hexapeptid-származékok a vérlemezkeaggregáció inhibitorai.

Az 5 023 233 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban feltárták, hogy a Gly-Asp aminosav-szekvenciát tartalmazó ciklikus peptidanalógok fibrinogén-receptor antagonistaként funkcionálnak.

Az elbírálás alatt álló 07/677 006 (1991. 03. 28.), 07/534 385 (1990. 06. 07.) és 07/460 777 (1990. 01. 04.) számú Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentésekben, valamint a 4 952 562 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban és a PCT/US90/05448 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben (1990. 09. 25.) az amino-, guanidino-, imidazolil- és/vagy amidino-alkanoil és alkenoilcsoportokat tartalmazó peptidek és pszeudopeptidek, mint » trombózisgátló hatóanyagok leírása található (a felsorolt szabadalmak jogai a találmány jogosultjának tulajdonában vannak).

Az elbírálás alatt álló 07/475 043 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentésben (1990. 02. 05.) és az 1991. április 11-én benyújtott, PCT/US91/02471 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben (melyet 1990. szeptember 25-én WO 92/13117 számon tettek közzé) az amino- és guanidino-, alkil- és alkenil-, benzoil-, fenil-alkanoilés fenil-alkenoil-csoportokat tartalmazó peptidek és pszeudopeptidek, mint trombózisgáltó hatóanyagok leírása található (e szabadalmak jogai a találmány jogosultjának

- 6 tulajdonában vannak).

Az 5 053 392 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban (1989. 12. 01.) leírtuk, hogy az alkanoil- és szubsztituált alkanoilcsoportokat tartalmazó aza-cikloalkil-formil-aszparaginsav-származékok a vérlemezkék aggregációjának inhibitorai (e szabadalom jogai a találmány jogosultjának tulajdonában vannak).

Az 5 064 814 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban (1990. 04. 05.) N-szubsztituált aza-cikloalkil-karbonil-(ciklikus amino-acil-aszparaginsav)-származékokról feltártuk, hogy trombózisgátló hatóanyagokként funkcionálnak (e szabadalom jogai a találmány jogosultjának tulajdonában vannak) . Az 5 051 405 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban (1989. 10. 10) az aza-cikloalkil-formil-glicil-aszparaginsav-származékok trombózisgátló tulajdonságának leírása található (e szabadalom jogai a találmány jogosultjának tulajdonában vannak).

Az 1992. április 8-án közzétett, 0 479 481 számú európai szabadalmi bejelentésben fibrinogén-receptor antagonistákként funkcionáló aza-cikloalkil-alkanoil-glicil-aszpartil-aminosavakat írtak le.

Az 1992. április 1-én közzétett, 0 478 362 számú európai szabadalmi bejelentésben fibrinogén-receptor antagonistákként funkcionáló aza-ciklo-alkil-alkanoil-peptidil-β-alaninokat írtak le.

A WO95/10295 számú nemzetközi közzétételi iratban (II) általános képletű aza-cikloalkil-alkanoil-peptideket és pszeudopeptideket írtak le,

-Ί-

α 00

II IIII €—Ν— (CH₂ ) ρ—C—ΝΗ—CH—C—Ζ

II

Β CH₂C00H (II) közelebbről, olyan Ν-[Ν-[Ν-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-Ν-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amidot tártak fel, amely emlősökben gátolja a vérlemezkék aggregációját és a vérrögképződést, és hatásosan alkalmazható a trombózis megelőzésére és kezelésére. A WO95/10295 számú nemzetközi közzétételi iratban leírtak szerint előál lított N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid amorf, higroszkópos és fizikailag nem stabil, mivel nedvességet abszorbeál. E közzétételi iratban nem ismertették az N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil'] - (L) -β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, stabil, kristályos alakját.

A WO95/10295 számú nemzetközi közzétételi iratban feltárt aza-cikloalkil-alkanoil-peptideket és pszeudopeptideket - vegyipari cégektől (pl. Aldrich vagy Sigma) beszerezhető kiindulási anyagok és/vagy köztestermékek alkalmazásával - standard szilárd fázisú vagy oldat fázisú peptidszintetizálási eljárásokkal állították elő [Paulsen és mtsai.: Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 27, (1988); Mergler és mtsai.: Tetrahedron Letters 29, 4005 (1988); Merrifield: Makromol. Chem. Macromol. Symp. 19, 31 (1988)]. Ezen túlmenően, a WO95/10295 számú nemzetközi közzétételi iratban

- 8 feltárt N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid amorf és higroszkópos alakját a C-terminális aminosavtól kiindulva, lépsenkénti szintézissel állították elő (Id. 1. reakcióvázlat) .

1. reakcióvázlat

1) kapcsolás

---------r>

2) védőcsop. eltáv.

1) kapcsolás

--------------------->

2) védőcsop. eltáv.

- 9 Az említett közzétételi iratban nem tárták fel a tetra-aza-cikloalkil-alkanoil-peptidek és pszeudopeptidek, közelebbről, az N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid központi di-pszeudopeptidből vagy dipeptidből történő előállítását, miáltal a központi di(pszeudopeptid vagy peptid) N- és C-terminálisa pszeudo-aminosavakkal és/vagy aminosavakkal kapcsolódva a tetra-aza-cikloalkil-alkanoil-peptideket és -pszeudopeptideket hozná létre.

A találmány tárgyát az (I) általános képletű N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil] - (L) -β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, stabil, kristályos alakja képezi

Ez a vegyület trombózisgátló hatású, így emlősökben gátolja a vérlemezkék aggregációját és a vérrögök képződését, s ezáltal hasznos a bizonyos betegségekkel (például szívinfark tussal, agyvérzéssel, perifériás artériabetegséggel és disszeminált, éren belüli véralvadással) összefüggő trombózis megelőzésére és kezelésére. Szintén a találmány tárgyát képezi az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, stabil, kristályos alakját tartalmazó gyógy- 10 -

ászati készítmény előállítási eljárásai; az e vegyület kristályos alakját tartalmazó gyógyászati készítmény; valamint e vegyület köztestermékei.

Szintén a találmány tárgyát képezik a (II) általános képletű tetraaza-cikloalkil-alkanoil-peptid vagy -pszeudopeptid előállítási eljárásai

R <C(R)₂)_m

(CH₂)

0 0

II II II

C—N— ( CH₂ ) p—C—NH—CH—C—Z

B CH₂COOH (II) mely képletben

A jelentése hidrogénatom

B jelentése alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril- vagy alkil-aril-alkil-csoport;

Z jelentése COG • ⁷ I

-n-ch-e₂ I

Ei képletű csoport (amelyben Ei jelentése hidrogénatom;

E₂ jelentése egy természetben előforduló aaminosav α-szénatomon lévő oldallánca, hidrogénatom, alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkil-csoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, szubsztituált arilcsoport, aril-alkil-csoport, szubsztituált aril-alkil-csoport, heterociklilcsoport, heterociklil-alkil-csoport, szubsztituált heterociklil-alkil-csoport, vagy Ei és E₂, azzal a nitrogén- és szén

- 11 atommal együtt, amelyen keresztül egymáshoz kapcsolódik, 4-, 5-, 6- vagy 7-tagú aza-cikloalkán-gyűrűt alkothat; és

G jelentése OR¹ vagy NR^’R² csoport, ahol R¹ és R² jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alki1-cikloalki1-csoport, alki1-cikloalki1-alki1-csoport, arilcsoport, aril-alkil-csoport, alkil-aril-csoport vagy alkil-aril-alkil-csoport);

R jelentése hidrogénatom, alkilcsoport, arilcsoport vagy aril-alkil-csoport;

m értéke 1-től 5-ig terjed;

n értéke 0-tól 6-ig terjed; és p értéke 1-től 4-ig terjed.

Közelebbről, a találmány szerinti megoldás e szempontja értelmében a találmány tárgyát az N-[N-[N-(4-piperidin—4—il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]- (L)-β-ciklot hexil-alanin-amid nem higroszkópos, stabil, kristályos alakjának előállítási eljárása képezi.

A találmány tárgyát képezi továbbá a (VII) általános képletű vegyület

Ο Ο E¹ E² 0

II II I II

P²'-N- (CH₂)_d-C-NH-CH—C—N—CH—C—G

II

B CHj-COz-P¹(VII) amelyben

B jelentése alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril- vagy alkil-aril-alkil-csoport;

♦ ·

- 12 E¹ jelentése hidrogénatom;

E² jelentése egy természetben előforduló α-aminosav aszénatomon lévő oldallánca, hidrogénatom, alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkil-csoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, szubsztituált arilcsoport, aril-alkil-csoport, szubsztituált aril-alkil-csoport, heterociklilcsoport, heterociklil-alkil-csoport, szubsztituált heterociklil-alkil-csoport, vagy E¹ és E², azzal a nitrogén- és szénatommal együtt, amelyen keresztül egymáshoz kapcsolódik, 4-, 5-, 6vagy 7-tagú aza-cikloalkán-gyűrűt alkothat; és

G jelentése OR¹ vagy NR¹R² csoport (ahol R¹ és R² jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkil-csoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, aril-alkil-csoport, alkil-aril-csoport vagy alkil-arilalkil-csoport);

p értéke 1-től 4-ig terjed.

P¹ jelentése hidrogénezés hatására bomlékony savvédőcsoport;

P²' jelentése P² vagy ΤΕΑΉ-; és

P² jelentése savbomlékony aminvédő-csoport.

A következőkben az ábrák rövid ismertetését írjuk le.

Az 1. ábrán az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid 13. példában leírt A” eljárással előállított nem higroszkópos, stabil, kristályos alakja porított mintájának

- 13 röntgendiffrakciós görbéjét mutatjuk be.

A 2. ábrán az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid 13. példában leírt B/a eljárással előállított nem higroszkópos, stabil, kristályos alakja porított mintájának röntgendiffrakciós görbéjét mutatjuk be.

A 3. ábrán az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid 13. példában leírt B/b eljárással előállított nem higroszkópos, stabil, kristályos alakja porított mintájának röntgendiffrakciós görbéjét mutatjuk be.

A 4. ábrán az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid 14. példában leírtak szerint előállított higroszkópos, stabil, kristályos alakja porított mintájának röntgendiffrakciós görbéjét mutatjuk be.

Az 5. ábrán az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid 14. példában leírtak szerint előállított nem higroszkópos, stabil, kristályos alakja porított mintájának röntgendiffrakciós görbéjét mutatjuk be.

A 6. ábrán három különböző (a 15. példában leírtak szerint végzett) kísérletben a kimenőteljesítmény idő függvényében ábrázolt mikrokalorimetriás izoterma görbéjét mutatjuk be. A kísérletekben az N-[N-[N-(4-píperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid (különféle oldószer-gőzök hatásának kitett) különböző kristályos alakjainak termikus aktivitását mér

- 14 tűk. A 6. ábrán az A jelű görbe azt mutatja, hogy az 5. vagy 11. példában leírtak szerint előállított, higroszkópos N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amidot 40 °C-on 30 percig 80 %-os relatív páratartalom (telített KCl-oldat) hatásának kitéve - mialatt a vegyület higroszkópos alakja nem higroszkópos alakká változik - erősen exoterm esemény zajlik le. A B görbe azt mutatja, hogy az 5. vagy 11. példában leírtak szerint előállított, higroszkópos N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amidot 40 °C-on metanolpára hatásának kitéve (a szóban forgó vegyület metanolban nem oldódik) nem zajlik le exoterm átalakulás, tehát a metanol nem segíti elő a higroszkópos alak kristályainak - nem higroszkópos alakká történő átalakuláshoz szükséges - mobilitását. A 6. ábra C görbéje azt mutatja, hogy a 13. példában leírtak szerint előállított, nem higroszkópos N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amidot 40 °C-on 80 %-os relatív páratartalom hatásának kitéve nem zajlott le exoterm átalakulás, vagyis a szóban forgó vegyület nem higroszkópos alakja nem alakul át, ami azt jelenti, hogy a nem higroszkópos alak a vegyület stabil alakja.

A 7. ábrán három különböző (a 15. példában leírtak szerint végzett) kísérletben a kimenőteljesítmény idő függvényében ábrázolt mikrokalorimetriás izoterma görbéjét mutatjuk be. A kísérletekben az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil- 15 -alanin-amid (40 °C-on, 50 °C-on, illetve 60 °C-on 80 %-os relatív páratartalom hatásának kitett) higroszkópos, kristályos alakjának nem higroszkópos alakká történő átalakulását kísérő termikus aktivitást követtük nyomon. A görbékből látható, hogy az átalakulás 40 °C-on hozzávetőleg 24 órát, 50 °C-on 6,5 órát, 60 °C-on pedig 3 órát vett igénybe.

A 8. ábrán négy különböző (a 15. példában leírtak szerint végzett) kísérletben a kimenőteljesítmény idő függvényében ábrázolt mikrokalorimetriás izoterma görbéjét mutatjuk be. A kísérletekben az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid (60 °C-on 60, 65, 75, 80 és 100 %-os relatív páratartalom hatásának kitett) higroszkópos, kristályos alakjának nem higroszkópos alakká történő átalakulását kísérő termikus aktivitást mértük. A 8. ábrán látható eredmények azt mutatják, hogy a nagyobb relatív páratartalom I gyorsabb átalakulást eredményez. Egy másik lényeges jellemző, hogy 60 °C-on, 100 %-os relatív páratartalom mellett a szóban forgó vegyület nem higroszkópos alakká történő átalakulása cseppfolyósodás nélkül megy végre, ami viszont a higroszkópos alakkal szobahőmérsékleten bekövetkezik. Ezen eredmények azzal magyarázhatók, hogy 60 °C-on a nem higroszkópos alak átalakulási sebessége sokkal nagyobb, mint a higroszkópos alak cseppfolyósodási sebessége ugyanezen a hőmérsékleten.

A 9. ábrán az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos (□), illetve nem higroszkópos alakjának (·) 26

- 16 °C-on, a relatív páratartalom függvényében ábrázolt százalékos tömeggyarapodását mutatjuk be. A kísérletet a 16. példában leírtak szerint végeztük. Az ábrán látható, hogy a relatív páratartalom növekedésével a higroszkópos alak több vizet vesz fel, mint a nem higroszkópos alak, 60 %-os relatív páratartalom felett pedig ez a különbség még jelentősebb. Ezenfelül, a szóban forgó vegyület nem higroszkópos alakja eredeti tömegszázalékára deszorbeálódik, míg a higroszkópos alak nem.

Az alábbiakban a találmány leírásában alkalmazott rövidítések és kifejezések jelentését ismertetjük.

A rövidítések jelentése a következő: BOC (t-butil-karbonil-csoport); CBZ (benzil-oxi-karbonil-csoport); Gly (glicin); Asp (aszparaginsav); Obzl (benzil-oxi-csoport); TEA (trifluor-ecetsav); Cha (β-ciklohexil-alanin); EtOAc (etil-acetát); DMF (dimetil-formamid); DCC (diciklohexil-karbodiimid) ; HOBT (hidroxi-benzotriazol) ; TBTU [(2-1H-benzotriazol-l-il)-1,1,3,3-tetrametil-urónium-(tetrafluor-borát)]; PNP (p-nitro-fenol); PEP (pentafluor-fenol); DCU (diciklohexil-karbamid); NMM (N-metil-morfolin); MTBE (metil-t-butil-éter); RH (relatív páratartalom); THF (tetrahidrofurán); PipBu (4-piperidin-vajsav); PipBuen [(4-piperidin)-butilidenil-karbonsav], amely a következő képlettel írható le:

- 17 A páciens kifejezésen embereket és emlősállatokat értünk.

A gyógyászati szempontból elfogadható só kifejezésen az (I) általános képletű vegyület olyan sóját értjük, amely terápiás dózisokban alkalmazva a páciensre ártalmatlan, miközben az (I) általános képletű eredeti vegyület jótékony gyógyászati tulajdonságait a sóalak ionpárjának betudható mellékhatások nem károsítják. A gyógyászati szempontból elfogadható sók közé tartozik az (I) általános képletű vegyület ikerionja vagy belső sója is.

Az alkilcsoport kifejezésen telített, alifás, egyenes vagy elágazó láncú, a láncban kb. 1-20 szénatomot tartalmazó szénhidrogén-csoportot értünk. Az elágazó lánc azt jelenti, hogy egy lineáris alkillánchoz kis szénatomszámú alkilcsoport (pl. metil-, etil- vagy propilcsoport) kapcsolódik. Az előnyös egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportok * közé tartoznak a kis szénatomszámú alkilcsoportok, amelyek kb. 1-10 szénatomot tartalmaznak. Legelőnyösebben a kb. 1-6 szénatomot tartalmazó kis szénatomszámú alkilcsoportok.

A cikloalkilcsoport kifejezésen telített, egy vagy több gyűrűs, kb. 3-10 szénatomot tartalmazó karbociklusos csoportot értünk. Az előnyös cikloalkilcsoportok közé tartozik a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil- és dekahidro-naftil-csoport.

A cikloalkil-alkil-csoport kifejezés cikloalkilcsoporttal szubsztituált alkilcsoportot jelent. A találmány szerinti megoldás szempontjából előnyös cikloalkil-alkil

- 18 -csoportok közé tartozik a ciklopentil-metil-, ciklohexil-metil-, ciklohexil-etil-, dekahidro-naft-l-il-metil- és dekahidro-naft-2-il-metil-csoport.

Az alkil-cikloalkil-csoport kifejezés alkilcsoporttal szubsztituált cikloalkilcsoportot jelent. A jellemző alkil-cikloalkil-csoportok közé tartozik az 1-, 2-, 3- vagy 4-metil- vagy -etil-ciklohexil-csoport.

Az alkil-cikloalkil-alkil-csoport kifejezésen alkil-cikloalkil-csoporttal szubsztituált alkilcsoportot értünk. A jellemző alkil-cikloalkil-alkil-csoportok közé tartozik az 1-, 2-, 3- vagy 4-metil- vagy -etil-ciklohexil-metil-csoport vagy az 1-, 2-, 3- vagy 4-metil- vagy -etil-ciklohexil-etil-csoport.

Az aza-cikloalkán kifejezésen nitrogénatomot tartalmazó telített, alifás gyűrűt értünk. Az aza-cikloalkánok között említhető a pirrolidin és a piperidin.

A természetben előforduló α-aminosav kifejezésen a következő aminosavakat értjük: glicin, alanin, valin, leucin, izoleucin, szerin, treonin, fenilalanin, tirozin, triptofán, cisztein, metionin, prolin, hidroxi-prolin, aszparaginsav, aszparagin, glutamin, glutaminsav, hisztidin, arginin, ornitin és lizin.

A természetben előforduló a-aminosav α-szénatomon lévő oldallánca kifejezésen olyan oldalláncot értünk, amely egy természetben előforduló a-aminosav α-szénatomjának szubsztituense. A természetben előforduló α-aminosavak aszénatomon lévő, jellemző oldalláncai közé tartozik, például, a valin esetében az izopropilcsoport, az alanin eseté

- 19 ben a metilcsoport, és az aszparaginsav esetében a karboxil-metil-csoport.

Az aminvédő-csoport kifejezésen olyan, könnyen eltávolítható csoportot értünk, amelyről ismert, hogy a szintetizálási eljárások során az aminocsoportot megvédi a nem kívánatos reakciókkal szemben, és szelektív módon eltávolítható. Az aminvédő-csoportok alkalmazási módja jól ismert, és az idevonatkozó szakirodalomban számos ilyen védőcsoport leírása megtalálható; Id. pl. Greene és Wuts: Protective Groups in Organic Synthesis, 2. kiadás, John Wiley & Sons, New York (1991); melyet teljes terjedelmében a kitanítás részének kell tekinteni. A találmány szerinti megoldás szempontjából előnyös aminvédő-csoportok közé tartoznak az acilcsoportok (köztük a formil-, acetil-, klór-acetil-, triklór-acetil-, o-nitro-fenil-acetil-, o-nitro-fenoxi-acetil-, trifluor-acetil-, aceto-acetil-, 4-klórt -butiril·-, izobutiril-, o-nitro-cinnamoil-, pikolinoil-, acil-izotiocianát-, amino-kaproil-, benzoilcsoport és hasonlók), valamint az acil-oxi-csoportok (köztük a metoxi-karbonil-, 9-fluorenil-metoxi-karbonil-, 2,2,2-trifluor-etoxi-karbonil-, 2-trimetil-szilil-etoxi-karbonil-, vinil-oxi-karbonil-, allil-oxi-karbonil-, t-butil-oxi-karbonil (BOG), 1,1-dimetil-propionil-oxi-karbonil-, benzil-oxi-karbonil- (CBZ), p-nitro-benzil-oxi-karbonil-, 2,4-diklór-benzil-oxi-karbonil-csoport és hasonlók).

A savbomlékony aminvédő-csoport kifejezésen olyan, fentebb körülírt aminvédő-csoportot értünk, amely savval végzett kezeléssel könnyen eltávolítható, miközben egyéb

- 20 reagensekkel szemben viszonylag ellenálló. A találmány szerinti megoldás szempontjából előnyös savbomlékony aminvédőcsoport a t-butoxi-karbonil-csoport (BOG).

A hidrogénezés hatására bomlékony aminvédő-csoport kifejezésen olyan, fentebb körülírt aminvédő-csoportot értünk, amely hidrogénezéssel könnyen eltávolítható, miközben egyéb reagensekkel szemben viszonylag ellenálló. A találmány szerinti megoldás szempontjából előnyös, hidrogénezés hatására bomlékony aminvédő-csoportként a benzil-oxi-karboníl-csoport (CBZ) említhető.

A savvédő-csoport kifejezésen olyan, könnyen eltávolítható csoportot értünk, amelyről ismert, hogy a szintetizálási eljárások során a karboxilcsoportot (-COOH) megvédi a nem kívánatos reakciókkal szemben, és szelektív módon eltávolítható. A savvédő-csoportok alkalmazási módja jól ismert, és az idevonatkozó szakirodalomban számos ilyen védőcsoport leírása megtalálható; Id. pl. Greene és Wuts: Protective Groups in Organic Synthesis, 2. kiadás, John Wiley & Sons, New York (1991); melyet teljes terjedelmében a kitanítás részének kell tekinteni. A találmány szerinti megoldás szempontjából előnyös karboxilvédő-csoportok közé tartoznak az észtercsoportok, mint pl. a metoxi-metil-csoport, metil-tio-metil-csoport, tetrahidro-piranil-csoport, benzil-oxi-metil-csoport, szubsztituált benzilcsoport, trimetil-szilil-csoport és hasonlók, valamint az amid- és hidrazidcsoportok, mint például az N,N-dimetil-, 7-nitro-indolil-, hidrazid-, N-fenil-hidrazid- és hasonló csoportok.

- 21 A hidrogénezés hatására bomlékony savvédő-csoport kifejezésen olyan, fentebb körülírt savvédő-csoportot értünk, amely hidrogénezéssel könnyen eltávolítható, miközben egyéb reagensekkel szemben viszonylag ellenálló. A találmány szerinti megoldás szempontjából előnyös, hidrogénezés hatására bomlékony savvédő-csoport a benzilcsoport.

Az arilcsoport kifejezésen fenil- vagy naftilcsoportot értünk.

A szubsztituált arilcsoport kifejezésen egy vagy több - egyforma vagy különböző - arilcsoport-szubsztituenst tartalmazó fenil- vagy naftilcsoportot értünk. Az arilcsoport-szubsztituens halogénatom, alkil-, alkenil-, alkinil-, aril-, aril-alkil-, hidroxil-, alkoxi-, aril—oxi—, aril-alkil-oxi-, hidroxi-alkil-, acil-, formil-, karboxil-, alkenoil-, aroil-, nitro-, trihalogén-metil-, ciano-, alkoxi-karbonil-, aril-oxi-karbonil-, aril-alkoxi-karbonii-, acil-amino-, aroil-amino-, karbamoil-, alkil-karbamoil-, dialkil-karbamoil-, aril-karbamoil-, aril-alkil-karbamoil-, alkil-szulfonil-, alkil-szulfinil-, aril-szulfonil-, aril-szulfinil-, aril-alkil-szulfonil-, aril-alkil-szulfinil- vagy NR_aR_b csoport lehet (mely utóbbiban R_a és R_b jelentése - egymástól függetlenül - hidrogénatom, alkil-, aril- vagy aril-alkil-csoport).

Az aril-alkil-csoport kifejezésen arilgyökkel szubsztituált alkilcsoportot értünk. Az előnyös aril-alkil-csoportok közé tartozik a benzil-, naft-l-il-metil-, naft2-il-metil- és fenil-etil-csoport.

A szubsztituált aril-alkil-csoport kifejezésen olyan

- 22 aril-alkil-csoportot értünk, amely az arilgyűrűn egy vagy több arilcsoport-szubsztituenst tartalmaz.

A heterociklilcsoport kifejezésen kb. 4-15 tagú, egy vagy több gyűrűs rendszert értünk, amelyben egy vagy több gyűrűalkotó atom szénatomtól eltérő atom, például, nitrogén-, oxigén- vagy kénatom. Az előnyös heterociklilcsoportok közé tartozik a piridil-, pirimidil- és pirrolidilcsoport.

A szubsztituált heterociklilcsoport kifejezés egy vagy több arilcsoport-szubsztituenst tartalmazó heterociklilcsoportot jelent.

A heterociklil-alkil-csoport és szubsztituált heterociklil-alkil-csoport kifejezésen olyan alkilcsoportot értünk, amely szubsztituensként heterociklilcsoportot, illetve szubsztituált heterociklilcsoportot tartalmaz .

A higroszkóposság kifejezésen vízfelvevő képességet értünk, vagyis olyan mennyiségű vagy állapotú víz felvételét, amely elégséges az adott anyag fizikai vagy kémiai tulajdonságainak megváltoztatásához (Encyclopedia of Pharmaceutical Technology, szerk.: Swarbrick és Boylan, 10. kötet, 33. old].

A találmány szerinti megoldás szerint előállított egyik előnyös vegyület az a (II) általános képletű vegyület, amelyben E² jelentése hidrogénatom, alkilcsoport, hidroxi-metil-csoport, 1-hidroxi-etil-csoport, merkapto-metil-csoport, 2-metil-tio-etil-csoport, karboxi-metil-csoport, 2-karboxi-etil-csoport, 4-amino-butil-csoport, 3- 23 -guanidino-propil-csoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkilcsoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, szubsztituált arilcsoport, aril-alkil-csoport, szubsztituált aril-alkil-csoport, heterociklilcsoport, szubsztituált heterociklilcsoport, heterociklil-alkil-csoport, szubsztituált heterociklil-alkil-csoport; vagy Ei és E₂, azzal a nitrogén- és szénatommal együtt, amelyen keresztül egymáshoz kapcsolódik, 4-, 5-, 6- vagy 7-tagú aza-cikloalkán-gyűrűt alkot; feltéve, hogy a heterociklil-alkil-csoport nem indol-3-il-metilcsoport.

A találmány szerinti megoldás szerint előállított még előnyösebb vegyület az a (II) általános képletű vegyület, amelyben E² jelentése hidrogénatom, alkilcsoport, hidroximetil-csoport, 1-hidroxi-etil-csoport, merkapto-metil-csoport, 2-metil-tio-etil-csoport, karboxi-metil-csoport, » 2-karboxi-etil-csoport, 4-amino-butil-csoport, 3-guanidino-propil-csoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkilcsoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, szubsztituált arilcsoport, aril-alkil-csoport, szubsztituált aril-alkil-csoport; vagy Ei és E₂ azzal a nitrogén- és szénatommal együtt, amelyen keresztül egymáshoz kapcsolódik, 4-, 5-, 6- vagy 7-tagú azacikloalkán-gyűrűt alkot.

A találmány szerinti megoldás szerint előállított még előnyösebb vegyület az a (II) általános képletű vegyület, amelyben E² jelentése hidrogénatom, alkilcsoport, hidroximetil-csoport, 1-hidroxi-etil-csoport, merkapto-metil

- 24 -csoport, 2-metil-tio-etil-csoport, karboxi-metil-csoport, 2-karboxi-etil-csoport, 4-amino-butil-csoport, 3-guanidino-propil-csoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkilcsoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport; vagy Ei és E₂, azzal a nitrogén- és szénatommal együtt, amelyen keresztül egymáshoz kapcsolódik, 4-, 5-, 6vagy 7-tagú aza-cikloalkán-gyűrűt alkot.

A találmány szerinti megoldás szerint előállított további előnyös vegyület az a (II) általános képletű vegyület, amelyben B jelentése alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, vagy alkil-cikloalkil-alkil

-csoport.

A találmány egyik speciális megvalósítási módját képezi a (Ha) általános képletű vegyület (CH₂) _m

CH₂) _n-C-N- (CH₂) p-C-NH—CH—C—NH-CH-C-L ch₂cooh j (Ha) amelyben

B jelentése alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril- vagy alkil-aril-alkil-csoport;

J jelentése hidrogénatom, alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, aril-, szubsztituált aril-, aril-alkil- vagy szubsztituált aril-alkil-csoport;

- 25 1 Ί 9 íz?

L jelentese OR vagy NR R csoport (amelyben R es R jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril- vagy alki1-aril-alki1-csoport;

m értéke 1-től 5-ig terjed;

n értéke 2-től 6-ig terjed; és p értéke 1 vagy 2.

A találmány egy még előnyösebb, speciális megvalósítási módját képezi az a (Ha) általános képletű vegyület, amelyben

B jelentése alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-csoport;

J jelentése hidrogénatom, alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-alkil-csoport;

m értéke 3; és n értéke 3 vagy 3.

A találmány egy másik előnyös, speciális megvalósítási módját képezi az a (Ha) általános képletű vegyület, amelyben

B jelentése alkilcsoport;

J jelentése alkil-, cikloalkil- vagy cikloalkil-alkil-csoport;

R¹ és R² jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil- vagy alkil-cikloalkil-alkil-csoport;

m értéke 3;

n értéke 3 vagy 4; és p értéke 1.

A találmány egy további előnyös, speciális megvalósítási módját képezi az a (Ha) általános képletű vegyület, amely az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid.

A találmány egy másik megvalósítási módját képezi az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid stabil, nem higroszkópos, kristályos alakja. A találmány szerinti megoldás értelmében a vegyület ezen alakja alkalmas e vegyület stabil készítményének kifejlesztésére. Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid stabil, nem higroszkópos alakjának olvadáspontja magas, és nem abszorbeál vizet. A stabil alak a hajón történő szállítás, a dózisalakok előállátása vagy a hosszú időtartamú tárolás során előfordulónál sokkal nagyobb mértékű nedvességnek és magasabb hőmérsékletnek is ellenáll. Ezek a tulajdonságok a dózisalakok előállítása során is előnyt jelentenek. Ezenfelül, a stabil alakká történő átalakulás nem eredményez anyagcsökkenést, nem befolyásolja a tisztaságot, és nem zavarja a vegyület részecske-tulajdonságait sem.

A találmány egyik előnyös megvalósítási módját képezi egy olyan (VII) általános képletű vegyület, amelyben B jelentése alkilcsoport; E¹ jelentése hidrogénatom; E² jelentése cikloalkil-alkil-csoport; G jelentőse NR R csoport (amelyben R¹ és R² jelentése hidrogénatom); és p értéke

- 27 1.

A találmány egy másik előnyös megvalósítási módját képezi egy olyan (VII) általános képletü vegyület, amelyben B jelentése etilcsoport; E¹ jelentése hidrogénatom; E² jelentése ciklohexil-metil-csoport; G jelentése NR¹R² csoport (amelyben R¹ és R² jelentése hidrogénatom); és p értéke 1.

A találmány egy további előnyös megvalósítási módját képezi egy olyan (VII) általános képletü vegyület, amelyben B jelentése etilcsoport; E¹ jelentése hidrogénatom; E² jelentése ciklohexil-metil-csoport; G jelentése NR¹R² csoport (amelyben R¹ és R² jelentése hidrogénatom); p értéke 1; P¹ jelentese benzilcsoport; es P jelentese ΤΕΑΉ-.

A találmány egy további előnyös megvalósítási módját képezi egy olyan (VII) általános képletü vegyület, amelyben B jelentese etilcsoport; E jelentese hidrogénatom; E jez i 2 lentése ciklohexil-metil-csoport; G jelentese NR R csoport (amelyben R¹ és R² jelentése hidrogénatom); p értéke 1; P¹ jelentése benzilcsoport; és P² jelentése t-butoxi-karbonil-csoport.

A fentiekben felsorolt előnyös vegyületek, előnyös megvalósítási módok és speciális megvalósítási módok valamennyi kombinációja a találmány oltalmi körébe tartozik.

Egy találmány szerinti vegyület szabad bázis vagy sav, ikerionos só vagy gyógyászati szempontból elfogadható só alakjában alkalmazható. Valamennyi ilyen alak a találmány oltalmi körébe tartozik.

Ha a találmány szerinti vegyületek bázisos

- 28 szubsztituenst tartalmaznak, savaddiciós sók állíthatók elő belőlük, melyek kényelmesebben alkalmazhatók, a gyakorlatban azonban a sók ugyanolyan hatásosak, mint a szabad bázisok. A savaddiciós sók előállítására előnyösen olyan savakat alkalmazunk, amelyek a szabad bázissal érintkezhetve gyógyászati szempontból elfogadható sókat képeznek, vagyis olyan sókat, amelyek anionjai - a só gyógyászati dózisainak alkalmazásakor - a páciensre nézve nem toxikusak, tehát a szabad bázisnak a vérlemezkék aggregációjára és a vérrögképződésre gyakorolt előnyös gátló hatását nem befolyásolják az anionoknak tulajdonítható mellékhatások. Bár a találmány szerinti megoldás szempontjából a bázisos vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sói előnyösek, a szabad bázis alak forrásaként valamennyi savaddiciós só alkalmazható, még akkor is, ha az adott sóra önmagában csak köztestermékként van szükség, mint például abban az esetben, amikor a sót csak tisztítás és azonosítás céljából állítjuk elő, vagy ha gyógyászati szempontból elfogadható só ioncserélő eljárással történő előállítása során köztestermékként alkalmazzuk. A találmány szerinti, gyógyászati szempontból elfogadható sók közé a következő savakból származó sók tartoznak: ásványi savak, így például sósav, kénsav, foszforsav és szulfámsav; valamint szerves savak, mint pl. az ecetsav, citromsav, tej sav, borkősav, malonsav, metán-szulfonsav, etán-szulfonsav, benzol-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav, ciklohexil-szulfámsav, kinasav, stb. A felsorolt savaknak megfelelő savaddiciós sók a következők: hidrohalogenidek (pl. hidroklorid és hidrobromid), szulfá—

- 29 tok, foszfátok, nitrátok, szulfamátok, acetátok, cifrátok, laktátok, tartarátok, malonátok, oxalátok, szalicilátok, propionátok, szukcinátok, fumarátok, maleátok, metilén-bisz-p-hidroxi-naftoátok, gentizátok, mezilátok, izotionátok, di-p-toluoil-tartarátok, metán-szulfonátok, etán-szulfonátok, benzol-szulfonátok, p-toluol-szulfonátok, ciklohexil-szulfamátok, illetve kinátok.

A találmány szerinti vegyületek savaddiciós sóit a szabad bázis megfelelő savval - ismert eljárások alkalmazásával vagy adaptálásával - végzett reagáltatásával állítjuk elő. A találmány szerinti vegyületek savaddiciós sóinak egyik előállítási eljárása szerint a szabad bázist a megfelelő savat tartalmazó vizes, vizes-alkoholos vagy más alkalmas oldószerben oldjuk, és a sót az oldat bepárlásával izoláljuk. Más módon, a szabad bázist és a savat szerves oldószerben reagáltatjuk; ebben az esetben a só közvetlenül elkülönül, vagy az oldat betöményítésével nyerhető ki.

A találmány szerinti vegyületek ismert eljárások alkalmazásával vagy adaptálásával regenerálhatok a savaddiciós sókból. A találmány szerinti vegyületek savaddiciós sókból történő regenerálását, például lúggal (így pl- vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal vagy vizes ammóniaoldattal) végzett kezeléssel hajthatjuk végre.

Amennyiben a találmány szerinti vegyület savas szubsztituenst tartalmaz, bázisaddíciós sók állíthatók elő, melyek egyszerűbb alkalmazást tesznek lehetővé, azonban a gyakorlatban a sók ugyanolyan hatásosak, mint a szabad sav. A bázisaddíciós sók előállítására előnyösen olyan bázisokat

- 30 alkalmazunk, amelyek a szabad savval érintkeztetve gyógyászati szempontból elfogadható sókat képeznek, vagyis olyan sókat, melyek kationjai - a só gyógyászati dózisainak alkalmazásakor - a páciensre nézve nem toxikusak, tehát a szabad savnak a vérlemezkék aggregációjára és a vérrögképződésre gyakorolt előnyös gátló hatását nem befolyásolják a kationnak tulajdonítható mellékhatások. A találmány szerinti, gyógyászati szempontból elfogadható sók (köztük az alkálifém- és alkáliföldfém-sók) a következő bázisokból származtathatók: nátrium-hidrid, nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, kalcium-hidroxid, alumínium-hidroxid, lítium-hidroxid, magnézium-hidroxid, cink-hidroxid, ammónia, etilén-diamin, N-metil-glukamin, lizin, arginin, ornitin, kolin, N,Ν'-dibenzil-etilén-diamin, klór-prokain, dietanol-amin, prokain, N-benzil-fenil-etil-amin, dietil-amin, pipera,zin, tri (hidroxi-metil)-amino-metán, tetrametil-ammónium-hidroxid és hasonlók.

A találmány szerinti vegyületek fémsóit úgy állíthatjuk elő, hogy a kérdéses vegyület szabad sav alakjával vizes vagy szerves oldószerben - a kiválasztott fém hidridjét, hidroxidját, karbonátját vagy egyéb, hasonlóan reaktív alakját érintkeztetjük. Oldószerként vizet alkalmazhatunk, amelyet szerves oldószerrel, előnyösen alkohollal (metanollal vagy etanollal), ketonnal (pl. acetonnal), alifás éterrel (pl. tetrahidrofuránnal) vagy észterrel (pl. etil-acetáttal) elegyíthetünk. Az ilyen reakciókat általában környezeti hőmérsékleten végezzük, de szükség esetén melegítéssel is végrehajthatók.

- 31 A találmány szerinti vegyületek aminsóinak előállítása céljából vizes vagy szerves oldószerben a kérdéses vegyület szabad sav alakjával egy amint érintkeztetünk. Erre a célra oldószerként vizet és a víz alkoholokkal (metanollal vagy etanollal), éterekkel (pl. tetrahidrofuránnal), nitrilekkel (pl. acetonitrillel) vagy ketonokkal (pl. acetonnal) alkotott elegyét alkalmazhatjuk. Az aminosav-sókat hasonló módon állítjuk elő.

A találmány szerinti vegyületek bázisaddíciós sói ismert eljárások alkalmazásával vagy adaptálásával visszaalakíthatok a kiindulási vegyületté. Például, a találmány szerinti vegyületek bázisaddíciós sóikból savval (pl. sósavval) végzett kezeléssel regenerálhatok.

A találmány szerinti vegyületek - amellett, hogy önmagukban aktív hatóanyagként is alkalmazhatók - alkalmasak a vegyületek tisztítására, például, a só és az eredeti vegyü» let, a melléktermék és/vagy a kiindulási anyagok közötti oldékonyság-különbség kihasználásával.

A találmány szerinti vegyületek tartalmazhatnak asszimetria-centrumokat, melyek egymástól függetlenül, lehetnek R- vagy S-konfigurációjúak. Szakember számára kézenfekvő, hogy bizonyos (I) általános képletű vegyületek geometriai izomériát mutathatnak. A geometriai izomerek közé tartoznak az alkenilgyököket tartalmazó találmány szerinti vegyületek cisz- és transz-alakjai. A különálló geometriai izomerek és sztereoizomerek, illetve azok elegyei szintén találmány oltalmi körébe tartoznak.

Az ilyen izomerek ismert eljárások (például kromatog

- 32 ráfiás vagy átkristályosítási eljárások) alkalmazásával vagy adaptálásával különíthetők el elegyeikből, vagy más módon, köztestermékeik megfelelő izomereiből külön-külön állíthatók elő (például a leírásban ismertetett eljárások alkalmazásával vagy adaptálásával).

A 08/138820 és 08/476750 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentésekben (melyeket teljes terjedelmükben a kitanítás részének kell tekinteni) egy (II) általános képletű amorf vegyület és egy (I) általános képletű amorf vegyület előállítási eljárásait ismertetik.

A találmány szerinti (II) általános képletű vegyület, közelebbről, a találmány szerinti (I) általános képletű vegyület kristályos alakjának új előállítási eljárását a 2. reakcióvázlatban mutatjuk be. A 2. reakcióvázlatban szereplő képletekben B, E¹, E², G, R jelentése, illetve m, n és p értéke megegyezik a fentebb megadottakkal; P¹ jelentése hidrogénezés hatására bomlékony savvédő-csoport (pl. benzilcsoport); P² jelentése savbomlékony aminvédő-csoport [pl. t-butoxi-karbonil-csoport (BOG)]; és P³ jelentése hidrogénezés hatására bomlékony aminvédő-csoport [pl. benzil-oxi-karboni1-csoport (CBZ)].

2. reakcióvázlat

P²-N-(CH₂)_P-C-OH + H₂N-CH-C-OH

CH2CO2P¹ kapcsoló reagens

P²-N- (CH₂)_p-C-HN-CH-CO₂H

P²—N—(CH₂)_P—C—HN

kapcsoló reagens

CH2CO2P¹

CHsCOsP¹

TFA

R

kapcsoló reagens

P³

hidrogénezés (gázos v. kémiai átvitel)

CH₂COOH F

• · · · · · ·

I · · · ·

- 34 A (II) általános képletű vegyületek vagy köztestermékeik előállítása során előnyös vagy szükséges lehet a természetben előforduló aminosavakon, illetve a pszeudoaminosavakon előforduló, kémiailag aktív szubsztituensek közötti keresztreakciók megakadályozása. Ezek a szubsztituensek standard védőcsoportokkal védhetők, melyek később ismert eljárásokkal eltávolíthatók vagy megtarthatók, miáltal a kívánt termékekhez vagy köztestermékekhez jutunk [a védőcsoportokat illetően Id. pl. Green: Protective Groups in Organic Synthesis, Wiley, New York (1981)]. A már létező szubsztituensek átalakításához vagy eltávolításához vagy a kívánt végterméket eredményező reakció lehetővé tétele érdekében szelektív védésre, illetve védőcsoporteltávolításra lehet szükség.

A 2. reakcióvázlatban bemutatott eljárással a (II) általános képletű vegyület előállítását szemléltetjük, azonban ezzel az eljárással - megfelelő kiindulási anyagok alkalmazásával - (I) általános képletű vegyület is előállítható. Ilyen esetben a 2. reakcióvázlatban szereplő képletekben B jelentése etilcsoport; E jelentése hidrogénatom; F jelentése ciklohexil-metil-csoport; G jelentése NH₂; R jelentése hidrogénatom; m értéke 3; n értéke 3; p értéke 1; P¹ jelentése benzilcsoport; P² jelentése BOC-csoport; és P³ jelentése CBZ-csoport.

Egy (I) általános képletű vegyület előállításának találmány szerinti alternatív eljárása megegyezik a 2. reakcióvázlatban bemutatottal, azzal a különbséggel, hogy a (IV) általános képletű vegyület

---(C(R)₂)_m Ο

--(CH₂)_n—C-OH N---p³ (ív) helyett (amelyben R jelentése hidrogénatom, m értéke 3;

n értéke 3; p értéke 1; és P³ értéke CBZ-csoport) a (III ) általános képletü vegyületet alkalmazzuk

P³— N

COOH (III) amelyben P³ jelentése hidrogénezés hatására bomlékony védő csoport, például benzil-karbonil-csoport (CBZ); miáltal az (V) általános képletü köztesterméket kapjuk.

¹ E² 0

P³— N !—N- (CH₂ ) _P-C-HN-CH-C-N-CH-C-G

CH2COOP¹ (V)

A 2. reakcióvázlatban egy találmány szerinti vegyület öt lépéses előállítási eljárása látható, amelynek első lépése egy találmány szerinti (VI) általános képletü centrális dipeptid köztestermék előállítása

P²-N- (CH₂) _p-c-hn-ch-co₂h

B C^COaP¹ (VI) amelyben P¹ jelentése megegyezik a fentebb megadottakkal.

i .· .· .· ”· ·· ···· ···· ·* · · «··

- 36 (I) általános képletű vegyület előállítása esetén első lépésben - a találmány szerinti centrális dipeptid köztestermékként - a BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH képletű vegyületet állítjuk elő. A centrális dipeptid köztesterméket a szabad karboxilcsoport védése nélkül állítjuk elő.

A 2. reakcióvázlatban bemutatott eljárás 2. lépésében a centrális dipeptid előállítására irányuló kapcsolási reakciót diklór-metánban vagy - közös oldószerként dimetilformamid alkalmazásával vagy anélkül - etil-acetát és szerves bázisok (pl. NMM) elegyében, körülbelül szobahőmérséklet és kb. 40 °C közötti hőmérsékleten végezhetjük. A kapcsolási reakció céljából a következő általános képletű aminosav vagy pszeudo-aminosav

II

P²—N—(CH₂)p—C—OH

B aktiválása p-nitrofenollal, pentafluor-fenollal vagy N-hidroxi-szukcinimiddel képzett nem izolált, aktív észterek alkalmazásával (diciklohexil-karbodiimid hatása révén) hajtható végre. A kapcsolási reakció időtartama - a kapcsolni kívánt aminosavaktól vagy pszeudo-aminosavaktól, az oldószertől és a hőmérséklettől függően - kb. 1 órától kb. 20 óráig terjed. Az 1. lépés reakcióelegyet rendszerint vízzel vagy híg, vizes savval (pl. sósavval) mossuk, majd közvetlenül, szárítás nélkül használjuk a 2. lépésben. Abban az esetben, ha fenol alapú aktív észtereket alkalmazunk, a centrális dipeptid-terméket a reakcióelegyből lú

- 37 gos, vizes oldatba vonjuk ki, majd a savanyított vizes oldatból szerves oldószerbe extraháljuk vissza, és az oldatot a fenteikhez hasonlóan, közvetlenül reagáltatjuk.

A (VI) általános képletű dipeptid köztesterméket a (VII) általános képletű tripeptid köztestermék előállítására alkalmazzuk

0 E¹ E²0

II II I III

P²' -Sí- (CH₂) p-C-NH-CH—C—N—CH—C—G

B CH2-CO2-P¹(VII) amelyben B, E¹, E², G, p és P¹ jelentése megegyezik a fenp ι o tebb megadottakkal, es P jelentese P vagy TFA’H-. Amenynyiben P²’ jelentése TFA’H-, a szimbólum a TEA - F₃CCO₂” és H⁺ ionokat eredményező - disszociációját jelzi, miáltal a H⁺ protonálja a (VII) általános képletű láncvégi aminoc’soportot, azaz a (Vila) általános képletű TFA-sót eredményezi

CF₃CO₂’

(I) általános képletű vegyület előállítása esetén tripeptid köztestermékként a P²'-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)(L)-Cha-NH₂ képletű vegyületet állítjuk elő.

A 2. lépésben a centrális dipeptidhez diklór-metánban vagy etil-acetát és DMF vagy THF elegyében, szobahőmérséklet körüli vagy az alatti hőmérsékleten kapcsoljuk hozzá az

- 38 aminosavat vagy pszeudo-aminosavat. A (VI) általános képletű centrális dipeptid

0

P²-N-(CH₂)p-C-HN-CH-CO₂H (VI)

B CH2CO2P¹ kapcsolási reakció elősegítése céljából történő aktiválását p-nitrofenol, pentafluor-fenol vagy N-hidroxi-szukcinimid nem izolált, aktív észtereinek alkalmazásával (diciklohexil-karbodiimid hatása révén) valósíthatjuk meg. Az aktiválás izopropil-kloroformát alkalmazásával is végrehajtható. A kapcsolási reakció időtartama - a kapcsolni kívánt aminosavaktól vagy pszeudo-aminosavaktól, az oldószertől és a hőmérséklettől függően - kb. 1 órától kb. 20 óráig terjed. A tripeptid terméket nem feltétlenül kell izolálni; ha nem izoláljuk, a reakcióelegyet vizes, szerves bázissal (például vizes N-metil-morfolinnal) és vizes savval (pl. sósavval) mossuk, és - a vizes mosást követően, szárítás nélkül - közvetlenül a 3. lépésben reagálhatjuk.

A 2. reakcióvázlatban bemutatott eljárás 3. lépésében a 2. lépésben kapott tripeptid termék védőcsoportját (BOC) trifluor-ecetsav diklór-metános oldatának vagy hidrogénbromid ecetsavban és etil-acetátban készített elegyének alkalmazásával távolítjuk el. A reakciót szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten, hidrogén-bromid alkalmazása esetén kb. egy óra hosszat, TFA alkalmazása esetén kb. 2 óra hosszat végezzük. A tripeptid savaddíciós só termékét szűréssel kristályos, szilárd anyagként - a hidrogén-bromidos eljárás

- 39 esetén - közvetlenül a reakcióelegyből izoláljuk, vagy az oldószert először desztillációval részlegesen eltávolítjuk, és a visszamaradt anyaghoz nem poláris oldószert adunk.

Egy másik találmány szerinti eljárás egy kaszkádkapcsolású eljárás, amely a TFA’H-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ képletű vegyület BOC-N(Et)Gly-OH képletű vegyületből történő gyors és egyszerű előállítását teszi lehetővé. Ez az eljárás egy reakcióedényben végezhető, és a 2. reakcióvázlatban bemutatott első két kapcsolási reakció és a trifluor-ecetsavas kezelést foglalja magában. A TFA'H-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ képletű vegyületet önmagában kapjuk, mivel közvetlenül kikristályosodik a kaszkádkapcsolású reakcióelegyből. A kaszkádkapcsolású eljárással kiküszöbölhető a 2. reakcióvázlatban látható három külön reakció, ami egyszerű, idő- és költségtakarékos szintetizálási eljárást tesz lehetővé.

A 2. reakcióvázlatban egy polipeptid - szokásoshoz képest fordított sorrendű - előállítását mutatjuk be. Az előállítási eljárás kiindulási vegyülete egy N-védett aminosav, amelynek C-terminálisához adjuk a további komponenseket, szemben a hagyományos módszerrel, melynek során egy Cterminálisán védett aminosav N-terminálisát amidálják. A találmány szerinti fordított szintetizálási eljárás során csak az első aminosav aminocsoportjának védésére van szükség, ami lehetővé teszi, hogy a további aminosavakat N- és C-terminális védőcsoportok nélkül lehessen az első aminosavhoz kapcsolni. A fordított szintetizálási eljárás leegyszerűsíti a (II) általános képletű, közelebbről, az (I) ál

- 40 talános képletű vegyületek előállítását, mivel folyamatos típusú előállítási technológia alkalmazását teszi lehetővé, szemben az oldat fázisú peptidkémiában általában szükséges szakaszos típussal. Ez az új megoldás költségmegtakarítást eredményez, mivel nincs szükség N-terminálisukon védett aminosavakra. A találmány szerinti szintetizálási eljárás semmilyen különleges berendezést, reagenst, illetve analitikai eljárást nem igényel.

Egy másik találmány szerinti eljárás az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]- (L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, stabil kristályos alakjának előállítására vonatkozik. A nem higroszkópos alakot az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid 2. reakcióvázlatban bemutatott eljárással előállított higroszkópos, kristályos alakjából szilárd fázisú átalakításl sál nyerjük.

Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etilglicil] - (L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid fizikailag nem stabil, higroszkópos, kristályos alakját megfelelő nedvesség! és hőmérsékleti feltételeknek alávetve az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil] - (L) -β-ciklohexil-alanin-amid rendkívül stabil, nem higroszkópos, kristályos alakját kapjuk.

Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakjának stabil, nem higroszkópos, kristályos alakká történő átalakítását statikus és dinami

- 41 kus feltételek mellett hajtjuk végre.

A találmány szerinti statikus eljárást statikus átalakításnak nevezzük, mivel ennek során az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakját mozdulatlan reakcióedényben (pl. fiolákban vagy tálcákon) , klímaszekrényben biztosított, megfelelő hőmérsékleti és nedvesség! feltételek közé helyezzük. A statikus átalakítást kb. 20 °C-tól kb. 80 °C-ig, előnyösebben kb. 40 °C-tól kb. 80 °C-ig terjedő hőmérsékleten és kb. 40 %-tól kb. 100 %-ig, előnyösen kb. 65 %-tól kb. 80 %-ig terjedő relatív páratartalom mellett végezzük.

A találmány szerinti dinamikus eljárást dinamikus átalakításnak nevezzük, mivel ennek során az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakját a statikus eljárásnál megadott hőmérsékleti és páratartalom feltételek mellett, de keverés alkalmazásával inkubáljuk. A keverést forgó bepárlólombikban vagy keverőpropellerrel ellátott hengeres edényben (párásított kemencében) végezzük.

A következőkben a találmány szerinti megoldást kísérleti példákon keresztül szemléltetjük.

Ha másképpen nem jelezzük, a tömegspektrometriás adatokat VG 70SE készülék alkalmazásával, kis felbontású gyorsatom-bombázással kaptuk, s a számított értékeket (M+H)⁺ értékekként adjuk meg. A mágneses magrezonancia (NMR) spektrum adatait Brucker ACF 300 berendezésen, D₂O

- 42 ban mértük. A flash kromatográfiát szilikagélen, míg a nagyteljesítményű folyadékkromatográfiát (HPLC) C-18 reverz fázisú oszlopokon (szemcseméret.· 8-15 μη) végeztük.

Hacsak másképpen nem jelezzük, a porított minták röntgendiffrakciós görbéit Siemens D5000 diffraktométer alkalmazásával kaptuk, melynek során a porított minták pásztázására Cu sugárzóforrást (1,8 kW, 45 kV és 40 mA) alkalmaztunk. A mintákat a mérés előtt - a szemcseméret csúcsintenzitásra gyakorolt hatásának kiküszöbölése céljából - elporítottuk. A minta kb. 60 mg-ját 1,5 x 1 cm-es mintatartóba töltöttük, és 3-40° 2 théta (2Θ) tartományban, 0,04 °-os lépésekkel (lépésenként 1 másodpercig) pásztáztuk.

1. példa

BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH előállítása (Id. 2. reakcióvázlat, 1. lépés)

Egy literes, háromnyakú, kerek aljú lombikba 51 g (0,25 mól) BOC-N(Et)Gly-OH-t, 35 g (0,25 mól) p-nítro-fenolt (PNP), 400 ml etil-acetátot (EtOAc) és 100 ml dimetil-formamidot (DMF) töltöttünk. Az elegyet keverve oldatot kaptunk, melyet 4-6 °C-ra hűtöttünk. Az oldathoz 10 percen keresztül 51,5 g (0,25 mól) diciklohexil-karbodiimid (DCC) 125 ml etil-acetátban készített oldatát csepegtettük, miközben a hőmérsékletet kb. 5-8 °C-on tartottuk. Miután az összes DCC-t hozzáadtuk, a hűtőfürdőt eltávolítottuk, és a reakcióelegyet 1,5 óra hosszat melegítettük, miközben hagytuk szobahőmérsékletre (20-22 °C) melegedni. Ezalatt az

- 43 elegyben szilárd csapadék, diciklohexil-karbamid (DCU) képződött. A PNP-észter kialakulásának befejeződését analitikai HPLC-vel - a BOC-N(Et)Gly-OH eltűnése alapján - határoztuk meg. A reakcióelegyet leszűrtük, a visszamaradt DCUt kétszer 50 ml etil-acetáttal mostuk, a mosóoldatokat hozzáadtuk a szűrlethez, majd a DCU-t kidobtuk.

A szűrt oldathoz keverés közben 67 g (0,3 mól) H₂N- (L)-Asp (OBzl)-OH - 150 ml (138 g; 1,36 mól) N-metil-morfolinban (NMM) készített - sűrű szuszpenzióját adtuk. A reakcióelegyet 38-40 °C-ra melegítettük, majd 41 óra hoszszat ezen a hőmérsékleten tartottuk. Ekkor analitikai HPLCvel megállapítottuk a BOC-B(Et)Gly-OPNP teljes elfogyását. A reakcióelegyet 25 °C-ra hűtöttük, és az el nem reagált H₂N-(L)-Asp(OBzl)-OH-t kiszűrtük. Az oldatot lehűtöttük és újra leszűrtük, miáltal további 1,2 g-ot kaptunk [21,7 g kinyert tömeg; 11,2 g a hozzáadott 20 % felesleg; 10,5 g (0,047 mól) az el nem reagált anyag].

A leszűrt oldatot 2 literes Squibb-tölcsérben 500 ml, majd kétszer 250 ml ioncserélt vízzel extraháltuk. Az öszszeöntött vizes oldatokat a maradék p-nitro-fenol (PNP) eltávolítása érdekében háromszor 300 ml, 1:1 arányú metil-tbutil-éter (MTBE)/etil-acetát eleggyel extraháltuk (HPLC analízissel csak nyomnyi PNP-t mutattunk ki), majd 5 °C-ra hűtöttük, és 150 ml koncentrált sósav csepegtetésével pH=8,9-ről pH=l,79-re savanyítottuk. A savanyított, vizes oldatot kétszer 200 ml etil-acetáttal extraháltuk. A vizes fázis HPLC analízisével a kívánt termék maradéka már nem volt kimutatható. Az etil-acetátos extraktumokat összeön

- 44 töttük, magnézium-szulfáton szárítottuk, leszűrtük és 35 °C-on, forgatással végzett bepárlással betöményítettük. A visszamaradt halványnarancs olajat 35 °C-on szivattyúzva biztosítottuk a maradék oldószer maximális eltávolítását, miáltal olaj alakjában 85,68 g BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t (21,3 mmól; 85,5 %-os kitermelés; a maradék oldószerre korrigálatlan érték) kaptunk. Jellemzők:

NMR (250 MHz): 7,3 ppm (s); 5,1 ppm (s); 3,3 ppm (dq) ;

1,4 ppm (s); 1,1 (t).

Tömegspektrum: M = 408; M + 1 tapasztalati = 409.

HPLC: 90,79A% (3,87A% p-nitro-fenol; e-re korrigálatlan érték).

Elemi összetétel analízis: C₂₀H₂₈N₂O₇: H,N; C_tapasztai_ati: 57,54; C számított· 58,81.

2. példa

BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ (ld. 2. reakcióvázlat, 2. lépés)

A eljárás: Izopropil-kloroformátos eljárás

Egy egyenérték BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t etil-acetátban (6-8-szoros térfogat; 1:6,5 m/V) oldottunk, és az oldat hőmérsékletét -15 °C és 0 °C között tartottuk. A védett dipeptid oldatához -15 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten izopropil-kloroformátot (1-1,1 egyenérték) adtunk, majd a reakcióelegyet 2-5 percig kb. -15 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten tartottuk. A lehűtött dipeptid-oldathoz H₂N

- 45 -(L)-Cha-HN₂ (1 egyenérték) tetrahidrofuránban (10-szeres térfogat; 1:10 m/V) készített oldatát adtuk, miközben a hőmérsékletet kb. -15 °C és kb. 0 °C között tartottuk. A reakció előrehaladását a 15. percben, az 1. és 2. órában vett kontroll minták HPLC-analízisével ellenőriztük (a reakciót akkor tekintjük teljesnek, ha a dipeptid kimutatott mennyisége a HPLC-analízissel kapott terület 10 %-ánál kisebb hányadát teszi ki).

A BOC-tripeptid termék közvetlenül kicsapódott a reakcióelegyből, majd kiszűrtük, etil-acetáttal (kétszer egy térfogat; m/V) mostuk, és vákuum alatt szárítottuk. A jellemző kitermelés 60 % feletti, a tisztaság pedig 90A% feletti volt. Rendszerint 1A% alatti aszparaginsav epimer diasztereomer jelenlétét mutattuk ki.

Etil-acetátos újraszuszpendálás után a BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ kb. 60 %-os kitermelését értük el, miközben a tisztaság 95A% fölé nőtt, a diasztereomer aránya pedig 0,5 % alá csökkent.

Az izopropil-kloroformátos eljárás egy specifikus megvalósítási módjában [amelynek során az A eljárást követtük, és 4,55 g (8,1 mmól) BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t alkalmaztunk] 3,26 g BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ kaptunk (97,9A%-os tisztaság, 0,3A%-os diasztereomerhányad; 70 %-os elméleti kitermelés).

B eljárás: Pentafluor-fenol-DCC komplex alkalmazásával végzett eljárás

Pentafluor-fenolt (PFP; 2,9 egyenérték) és diciklohexil-karbodiimidet (DCC; 1 egyenérték) szobahőmérsékleten etil-acetátban oldottunk (ötszörös térfogat; 1:5 m/V), majd az oldatot -15 °C és 0 °C közötti hőmérsékletre hűtöttük. Egy egyenérték BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t etil-acetátban (hatszoros térfogat; 1:6 m/V) oldottunk, és az oldathoz egy egyenérték H₂N-(L)-Cha-NH₂ dimetil-fluoridos oldatát (10-szeres térfogat; 1:10 m/V) adtuk. A dipeptid/H₂N-(L)-Cha-NH₂ oldatot a PFP és a DCC oldatához csepegtettük, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét -15 °C és 0 °C között tartottuk. Ezt követően a reakcióelegyet 5-16 óra hosszat 15-22 °C-on tartottuk, miközben a reakció előrehaladását az 1., 2., 3., 4. és 16. órában vett minták HPLC-analizisével ellenőriztük (a reakciót akkor tekintjük teljesnek, ha a dipeptid kimutatott mennyisége a HPLC-analizissel kapott terület 2 %-ánál kisebb hányadát teszi ki).

A reakcióelegyet leszűrtük, és a szűrőben maradt anyagot (DCU) kétszer 0,5 térfogatnyi etil-acetáttal mostuk. A szűrletet vízzel kezeltük (10-szeres térfogat; 1:10 m/V), és a vizes fázist kiöntöttük. Az etil-acetátos fázist vízzel (ötszörös térfogat; 1:0,4 m/V) mostuk. Az izolált termék moláris hozama 60 % feletti, míg a jellemző tisztaság >90A%. Az aszparaginsav epimer diasztereomer l-4A%-ban volt jelen.

Etil-acetátos újraszuszpendálással a BOC-N(Et)Gly

- 47 -(L)-Asp(OBzl) -(L)-Cha-NH₂ kb. 60 %-os kitermelését értük el, miközben a tisztaság 99A% fölé javult, a diasztereomer aránya pedig 0,5 % alá csökkent.

A pentafluor-fenol-DCC komplex alkalmazásával végzett eljárás egy specifikus megvalósítási módjában [amelynek során lényegében az B eljárást követtük, és 10 g (24,5 mmól) BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t alkalmaztunk] 8,15 g BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ kaptunk (99A%-os tisztaság, 0,49A%-os diasztereomer-hányad; 59 %-os elméleti kitermelés).

C eljárás: Hidroxi-benzo-triazol (HOBT) / 2-(lH-benzotriazol-l-il)-1,1,3,3-tetrametil-uronium-tetrafluor-borátos (TBTU) eljárás

Egy egyenérték BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t dimetil-formamidban (9-10-szeres térfogat; 1:10 m/V) oldottunk, és az oldatot környezeti hőmérsékleten tartottuk. Az oldathoz egy egyenérték H₂N-(L)-Cha-NH₂-t és hidroxi-benzotriazolt (HOBT; 1 egyenérték) adtunk. A kapott oldatot kb. 0 °C és kb. 10 °C közötti hőmérsékletre hűtöttük, és N-metil-morfolint (NMM; 1-1,1 egyenérték) adtunk hozzá. A kapcsolóreagenst (TBTU; 1-1,1 egyenérték) dimetil-formamidban (4-5-szörös térfogat; 1:5 m/m) oldottuk, és a kapott oldatot 0 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten a védett dipeptid oldatához adtuk. A reakcióelegyet kb. 10 °C és kb. 25 °C közötti hőmérsékleten kb. 3 óra hosszat kevertük, egészen addig, míg a kiindulási termék a HPLC-analízissel kapott terület 2 %-ánál kisebb hányadát tette ki. Ezután a

- 48 reakcióelegyet keverés közben kb. négyszeres térfogatú 5 % vizes nátrium-klorid oldat és kb. kétszeres térfogatú etil-acetát elegyébe öntöttük, a fázisokat elválasztottuk, majd a vizes fázist további etil-acetáttal (a reakcióelegy térfogatához képest kb. 1,5-szeres térfogat) extraháltuk. A szerves fázisokat összeöntöttük, majd sorrendben - minden esetben a szerves fázis térfogatára vonatkoztatva - kb. 0,6-0,7-szeres térfogatú 0,5N vizes citromsav-oldattal; kétszer kb. 0,6-0,7-szeres térfogatú 10 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal; és kb. 0,3-0,4-szeres térfogatú 25 %-os vizes nátrium-klorid oldattal mostuk. A kapott szerves fázist vákuum alatt, kb. 30-50 °C-on kb. 1/4-1/2 térfogatúra töményitettük, majd ehhez a meleg oldathoz azonos térfogatú heptánt adtunk. Az elegyet összekevertük, hagytuk kb. 0 °C és kb. 20 °C közötti hőmérsékletre lehűlni, miáltal a kívánt tripeptid csapódott ki. A szilárd anyagot kiszűrtük, etil-acetát és heptán elegyével mostuk, majd szárítottuk. A jellemző hozam 60% feletti volt, míg a tisztaság rendszerint >95,7A%, az aszparaginsav epimer diasztereomer hányada pedig 2A% alatti volt.

A HOBT/TBTU eljárás egy konkrét megvalósítási módjában [amelyben lényegében a fenti eljárást követtük, és 10 g (24,5 mmól) BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-OH-t alkalmaztunk] 9,3 g BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-t kaptunk (96,lA%-os tisztaság, l,77A%-os diasztereomer-hányad; 67,7 %-os elméleti kitermelés).

Tömegspektrum: M_szám. = 560,7; M+l_mért = 561.

Op.: 182,17 (DSC).

- 49 ^ΧΗ NMR (δ vs. TMS; D6 DMSO): 0,89 m (1H); 0,94 m (1H); 1,0 dt (2H); 1,15 m (2H) ; 1,06-1,3 m (4H); 1,36 d (9H); 1,41,74 m (6H); 2,65 m (1H); 2,85 m (1H); 3,18 m (2H); 3,75 d (2H) ; 4,2 s (1H) ; 4,66 d (1H); 5,08 s (2H) ; 7,02 s (1H); 7,18 d (1H); 7,36 s (5H); 7,88 dd (1H); 8,24 dd (1H).

3. példa

TFA-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ előállítása (2. reakcióvázlat 3. lépés)

BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-t diklór-metánban oldottunk (kb. 1:12 m/m arányban), és a kapott oldathoz környezeti hőmérsékleten TFA-t adtunk. A reakcióelegyet addig kevertük, míg HPLC-vel a reakció teljes lejátszódását nem állapítottuk meg (3-5 óra). Az oldatot ezután 40-45 °Con kb. 1/2 térfogatára töményítettük, majd a meleg oldathoz MTBE-t' (a BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-ra vonatkoztatva kb. 1:10 m/m arányban) adtunk, miközben az oldat hőmérsékletét 40 °C felett tartottuk. Az elegyet lassan kb. 5 °C-ra hűtöttük, és a teljes kristályosodás biztosítása érdekében egy óra hosszat kevertük. A kapott szilárd anyagot kiszűrtük, s lehűtött MTBE-vel mostuk. A szilárd anyagot vákuum alatt szárítottuk, s HPLC m/m vizsgálattal TFA’N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ tartalmára vizsgáltuk. Jellemzően közel kvantitatív kitermelést értünk el, a tisztaság pedig 95A% feletti volt.

Tömegspektrum: M_SZám. = 460 (szabad bázis); M+l_mért ⁼ 461. Elemi összetétel analízis: C26H37N4O7F3; H,N,F,C 54,35; ta

- 50 pasztalati: 53,82.

^ΧΗ NMR (δ vs. TMS; D6 DMSO): 0,9 (m, 2H) ; 1,15 (t, 6H) ;1,5 (m, 1H) ; 1,5-1,8 (m, 6H) ; 2,65 (dd, 1H) ; 2,9 (m, 3H) ;3,7 (s, 2H) ; 3,9 (m, 2H) ; 4,2 (m, 1H) ; 4,75 (m, 1H) ; 5,1(s,

2H) ; 7,0 (s, 1H) ; 7,15 (s, 1H); 7,2 (s, 5H) ; 8,13 (d, 1H) ;

8,7-8,8 (m, 3H).

¹³C NMR (kiemelkedő csúcsok; δ vs. TMS; D6 DMSO): 10,76; 25,49; 25,68; 25,96; 31,66; 33,07; 33,36; 36,25; 38,59; 41,88; 47,02; 49,40; 50,47; 65,71; 127,81-128,34; 135,82; 165,10; 169,34; 173,79.

A védőcsoport-eltávolítás speciális példáit az A táblázatban mutatjuk be.

A táblázat

Példa t	Kiindulási vegyület (BOC-N(Et)Gly-(L)- Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH2)	Kitermelés és A% tisztaság (TFA'N (Et) Gly- (L)- Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH2)
1. példa	7,5 g (13,3 mmól)	7,4 g (12,9 mmól; 97 %-os kitermelés; 98,8A%-os tisztaság
2. példa	6,53 g (11/6 mmól)	6,4 g (11,1 mmól); 96%-os kitermelés; 98,47A%-os tisztaság

4. példa

CBZ-PipBu-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ előállítása (2. reakcióvázlat, 4. lépés)

TFA’N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂, CBZ-PipBu és TBTU hozzávetőleg ekvimoláris mennyiségét etil-acetát, dimetil-formamid és víz 100:8:4 térfogatarányú elegyében szuszpendáltuk (a TFA'N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ tömegére vonatkoztatva összesen kb. 11:1 V/m arány). A kapott szuszpenziót 0-10 °C-ra hűtöttük, és kb. 3 egyenérték NMM-et adtunk hozzá. A reakcióelegyet hagytuk szobahőmérsékletre felmelegedni, és addig kevertük, amíg HPLC-vel a reakció teljes lejátszódását nem állapítottuk meg (1-3 óra; ezalatt oldódás következik be) . Az elegyhez a kiindulási vízmennyiség 2-3-szorosát adtuk, majd a fázisokat hagytuk elkülönülni. A vizes fázist félretettük, és a szerves fázist további két adag vízzel mostuk. A vizes mosóoldatokat összeöntöttük, etil-acetáttal újraextraháltuk, majd az öszszeöntött szerves fázisokat 25 %-os vizes nátrium-klorid oldattal mostuk. A szerves fázist vákuum alatt betöményitettük (kb. 1/2 térfogatra), majd az oldat térfogatához viszonyítva kb. 1/2 térfogatnyi MTBE-t adtunk hozzá. Ezt az elegyet több óra hosszat hagytuk kristályosodni, majd a kivált szilárd anyagokat szűréssel összegyűjtöttük, és etilacetát és MTBE lehűtött elegyével leöblítettük. A szilárd anyagokat vákuum alatt szárítottuk. A termék CBZ-PipBu-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ tartalmát HPLC m/m vizsgálattal határoztuk meg. A kitermelés általában 80 %

- 52 feletti, a tisztaság pedig 95% feletti volt.

A fenti eljárás egy konkrét megvalósítási módjában, [amelyben lényegében a fenti eljárást követtük, és 7,25 g TFA'N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-Cha-NH₂-t alkalmaztunk], 7,9 g CBZ-PipBu-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-t kaptunk

[99A%-nál nagyobb tisztaság, 0,08A%-os diasztereomer hányad (Asp); 84 %-os elméleti kitermelés]. Elemi összetétel analízis: C41H57N5O8,· Η, N, C, 65,84; tapasztalati: 65,38. Tömegspektrum: M_szám. = 7 47; M+l_mért = 748. Op.: 101,6 (DSC) .

NMR (δ vs. TMS; D6 DMSO): 0,88 (m, 2H) ; 0,98 (m, 1H) , 1,13 (2H), 1,23 (m, 6H) , 1,4 (m, 1H) , 1,62-1,76 (m, 8H), 1,86 (qd, 1H), 2,35 (t, 1H), 2,74 (dd, 2H), 3,25 (dd, 1H), 3,47 (q, 2H), 3,7 (d, 1H), 3,84 (d, 1H), 4,15 (ds, 2H) , 4,5 (qd, 1H), 4,68 (dt, 1H) , 5,07 (d, 1H) , 5,14 (széles d) ; 5,16 (d, 1H), 7,28-7,39 (m, 10H), 7,57 (dd, 1H) . ¹³C NMR [δ vs. TMS; D6 DMSO (kiemelkedő csúcsok) ]: 66, 93 (mindkét benzil-szénatom) ; 127,78-128,64 (mindkét fenilgyűrű), 155,249; 170,0; 170,24; 171,69; 174,27; 175,21 (valamennyi karbonil-szénatom).

5. példa

N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil·]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakjának előállítása (2. reakcióvázlat, 5. lépés)

20:1 arányú alkohol/víz elegybe - a CBZ-PipBu-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ tömegére vonatkoztatva - 10:1 V/m arányban CBZ-PipBu-N(Et)Gly-(L) -Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-t, ammonium-formiátot és 10 % Pd/C katalizátort adtunk. A reakcióelegyet 40-50 °C-ra melegítettük, és addig kevertük, amíg HPLC-vel a reakció teljes lejátszódását nem állapítottuk meg (1-2 óra). Az elegyet szobahőmérsékletre hűtöttük, s a katalizátor eltávolítása céljából leszűrtük. A visszamaradt oldatot 40-50 °C-ra melegítettük, s az oldat térfogatával azonos térfogatú acetont adtunk hozzá, s az egészet hagytuk 35-40 °C-ra lehűlni. Az elegybe N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid kristályokat helyeztünk, s az oldatot több óra alatt szobahőmérsékletre hűtve az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil] - (L) -β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos alakja vált ki. A kivált kristályokat nitrogéngáz alatt végzett szűréssel összegyűjtöttük, acetonnal leöblítettük, majd vákuum alatt megszárítottuk. A termékben HPLC m/m vizsgálattal meghatároztuk a higroszkópos N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid arányát. A kitermelés jellemzően 85 %-nál na

- 54 gyobb, a tisztaság 95A%-nál nagyobb volt.

A fenti eljárás egy konkrét megvalósítási példájában [melynek során lényegében az 5. lépés folyamatát követtük, és 5 g CBZ-PipBu-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-t alkalmaztunk, fehér, szilárd anyagként az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakjának 3,1 g-ját kaptuk (99,6A%-os tisztaság; sztöchiometriai kitermelés: 89,4 %).

Az 1-5. példákban leírtak szerint, de értelemszerűen a megfelelő kiindulási anyagok alkalmazásával a következő vegyületeket állítottuk elő:

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil] -aszpartil]-valin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-D-valin;

N-[N-[N-(3-(piperidin-4-il)-propanoil)-N-etil-glicil] -aszpartil]-valin;

N-[N-[N-(5-(piperidin-4-il)-pentanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-valin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-L-a-ciklohexil-glicin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-norleucin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil] -aszpartil]-L-α-(2,2-dimetil)-prop-3-il-glicin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]

-aszpartil]-L-p-dekahidro-naft-l-il-alanin;

- 55 N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-L-α-(2-ciklohexil-etil)-glicin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-fenilalanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-L-p-naft-l-il-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-L-p~naft-2-il-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-L-β-ciklohexil-alanin etil-észtere;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-L-β-cisz-dekahidro-naft-2-il-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-a-amino-ciklohexán-karbonsav;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklohexil-D-alanin;

N- [N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil] -aszpartil]-β-dekahidro-naft-l-il-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklohexil-alanin-(etil-amid);

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklooktil-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklohexil-metil-alanin-amid;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-adamant-l-il-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-(1,2,3,4)-tetrahidro-naft-5-il-alanin;

- 56 N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-(4-ciklohexil)-ciklohexil-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-cikloheptil-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklooktil-alanin-amid;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-a-ciklohexil-propil-glicin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklooktil-metil-alanin;

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklopentil-alanin; és

N-[N-[N-(4-(piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-aszpartil]-β-ciklohexil-metil-alanin etil-észtere .

6. példa

4-N-CBZ-piperidon előállítása

38,8 kg víz és 88 kg tetrahidrofurán elegyébe 40 kg N-benzil-oxi-karbonil-oxi-szukciniinidet és 26 kg (175 mól) 4-piperidon'HCl’H₂0-t tettünk, s az elegyet 15 ± 5 °C-on teljes feloldódásig (kb. 15 percig) kevertük. A kevert elegyhez (exoterm) N-metil-morfolint (NMM; 22,8 kg) adtunk, miközben hőmérsékletét 20 °C alatt tartottuk. A reakcióelegyet 20 ± 5 °C-on 2,5 óra hosszat kevertük (ekkor a HPLCanalízis a reakció teljes lejátszódását jelezte). Az elegyet 115,2 kg MTBE-vel és 38,8 kg vízzel hígítottuk, és 20 ± 5 °C-on öt percig kevertük. A keverés befejezése után

- 57 a fázisokat hagytuk szétválni, s az alsó, vizes réteget eltávolitottuk és kiöntöttük. A szerves fázist kétszer 129,6 kg vízzel mostuk (öt perces keverés után a fázisokat szétválasztottuk, és az alsó, vizes réteget kiöntöttük). A szerves fázist 5,2 kg NaCl 46,8 kg vízben készített oldatával mostuk (öt perces keverés után a fázisokat szétválasztottuk, és az alsó, vizes réteget kiöntöttük). Ezt követően a szerves fázist 11,5 kg MgSO₄-tal kezeltük, az elegyet egy óra hosszat kevertük, majd leszűrtük. A reaktort 8 kg MTBEvel kiöblítettük, az öblítőoldatot leszűrtük, és a szűrletet a fő szűrlethez öntöttük (az összeöntött szűrlet összes víztartalma 0,52 %). Az elegy térfogatát 30 °C-on, vákuum alatt végzett desztillációval felére csökkentettük. A vákuumot nitrogéngázzal megszüntettük, s a maradékot 20 °C-ra hűtöttük (a maradék víztartalma 0,43 %). A visszamaradt anyagot 57,6 kg MTBE-vel hígítottuk, majd az elegy térfogatát 30 °C-on, vákuum alatt végzett desztillációval ismét felére csökkentettük. A vákuumot nitrogéngázzal megszüntettük, s az elegyet 20 °C-ra hűtöttük (a maradék víztartalma 0,25 %) . Ezeket a lépéseket még ötször megismételtük. A reakcióedényben maradt anyagot végül 28,8 kg MTBE-vel hígítottuk, öt percig kevertük, majd meghatároztuk víztartalmát és 4-N-CBZ-piperidon-tartalmát [víztartalom: 0,05 %; 4-NCBZ-piperidon (tömegarány-vizsgálattal): 22,66 m/m%; 35,36 kg; 155 mól; 88,6 %-os sztöchiometrikus kitermelés].

7. példa

4-piperidin-vajsav (PipBu) előállítása

230,1 kg 1,2-dimetoxi-etánban - áramló nitrogéngáz alatt, keverés közben - 53,5 kg 3-karboxi-propil-trifenilfoszfónium-bromidot oldottunk. A kapott oldathoz 35 perc alatt kálium-terc-butoxid 20 m/m%-os tetrahidrofurános oldatát (141,8 kg oldat) adtuk, miközben a hőmérsékletet 2428 °C-on tartottuk. Az elegyet ezen a hőmérsékleten 0,5 óra hosszat kevertük; ekkor HPLC-vel a reakció teljes lejátszódását állapítottuk meg. A kevert elegyet 10 ± 2 °C-ra hűtöttük, majd az elegyhez 40 percen keresztül 96,45 kg (titer: 1,15 mól-egyenérték vs. ) 4-CBZ-piperidon MTBE-ben készített oldatát adtuk, oly módon, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 12 ± 2 °C-on maradjon. Az elegyet ezen a hőmérsékleten 10 percig kevertük, majd 20 °C ± 2 °C-ra melegítettük', és további két óra hosszat kevertük. A kevert elegyhez 22,5 kg koncentrált sósav 245,6 kg vízben készített oldatát adtuk, oly módon, hogy az elegy hőmérsékletét 20 ± 2 °C-on tartsuk (az elegy végső pH-ja 0,5 volt). Az elegyet keverés alkalmazásával 214,0 kg metil-t-butil-éterrel extraháltuk. A keverés befejezése után a fázisokat hagytuk elkülönülni, majd az alsó, vizes réteget eltávolitottuk és kiöntöttük. A szerves fázist 133,75 kg vízzel mostuk (öt percig kevertük, a rétegeket elválasztottuk), és az alsó, vizes fázist kiöntöttük. A szerves fázist ezután 126,8 kg vízben 10,7 kg 50 %-os nátrium-hidroxiddal mostuk (10 percig kevertük, a rétegeket elválasztottuk), majd a

- 59 felső, szerves fázist kiöntöttük. A vizes fázist kétszer 123,05 kb etil-acetáttal mostuk (öt percig kevertük, a rétegeket elválasztottuk), és a felső, szerves fázist kiöntöttük) . A megmaradt vizes fázishoz keverés közben, pH = 2,5-3,5 eléréséig 13,1 kg koncentrált sósavat adtunk (végső pH = 2,82), majd az elegyet 123,05 kg etil-acetáttal extraháltuk (öt perces keverés, rétegek elválasztása), majd az alsó, vizes fázist kiöntöttük. Az etil-acetátos oldatot 133,75 kg vízzel mostuk (öt percig kevertük, a fázisokat elválasztottuk), majd az alsó, vizes fázist kiöntöttük. A visszamaradt anyagban meghatároztuk a CBZ-(4-piperidin)butilidenil-karbonsav (CBZ-PipBuen) tömegarányát [össztömeg = 194,86 kg; ebben a CBZ-PipBuen aránya: 17,05 % (33,22 kg; 108 mól; 87,9 %-os sztöchiometriai kitermelés)].

A PipBuen etil-acetátos oldatát 6,6 kg 5 % Pd/C katalizátorral (50 m/m % víz) együtt, keverés közben rozsdáméntes, nyomásálló acéltartályba öntöttük, majd az elegyet 55 °C ± 2 °C-ra melegítettük. Az elegyhez 38,2 kg kálium-formiát 66,4 kg vízben készített oldatát adtuk, oly módon, hogy a reakcióelegyet hőmérséklete 55 °C ± 2 °C maradjon (ez kb. 30 percet vett igénybe). A reakcióelegyet 55 °C ± 2 °C-on két óra hosszat kevertük, mialatt a reakció teljesen lejátszódott (HPLC). A reaktorba 6,6 kg celite-ot és 33,2 kg vizet adtunk, majd az elegyet összekevertük és leszűrtük. A reaktort 33,2 kg vízzel kiöblítettük, az öblítővizet leszűrtük, és a szűrletet a fő szűrlethez öntöttük. Ezután a szűrletet egy új tartályba öntöttük, 20-25 °C-ra hűtöttük, a fázisokat hagytuk elkülönülni, majd a szerves fázist

- 60 kiöntöttük. A vizes fázist 52,1 kg koncentrált sósavval pH = 2-3-ra savanyítottuk (végső pH = 2,82), majd négyszer 129,5 kg metilén-kloriddal extraháltuk (minden alkalommal öt percig kevertük, a rétegeket elválasztottuk, és az alsó, szerves fázist kiöntöttük). A vizes fázis pH-ját - keverés közben 17,85 kg 50 %-os vizes nátrium-hidroxid oldat adagolásával - 6,1-re állítottuk, majd az elegyet leszűrve 224 kg oldatot kaptunk, amely 17,6 kg (103 mól) 4-(3'-karboxil-propil)-piperidint tartalmazott.

8. példa

CBZ-4-piperidin-vajsav (CBZ-PipBu) előállítása

A 4-(3'-karboxi-propil)-piperidin 224 kg vizes nátrium-hidroxidos oldatát 55,3 kg tetrahidrofuránnal elegyítettük, miközben az elegy hőmérséklete keverés közben 8 °C ± 2 °C-ra ’csökkent. A oldathoz - hőmérsékletét 10 °C alatt tartva - 20,9 kg N-metil-morfolint (NMM) adtunk. Az NMM hozzáadásának befejezése után az elegy hőmérsékletét 8 °C ± 2 °C-ra állítottuk be, majd egy óra alatt 49,8 kg tetrahidrofuránban oldott 25,7 kg 1-(benzil-oxo-karbonil)-szukcinimidet adtunk hozzá (a hőmérsékletet 15 °C alatt tartottuk). Analitikai HPLC-vel végzett meghatározás alapján reakció 10-15 °C-on három óra elteltével játszódott le teljesen. Az elegyhez 29,9 kg sósavat adva pH-ját 2,5-3,5re állítottuk be (végső pH = 3,3). Az elegyhez ezután 61,4 kg MTBE-t adtunk, majd öt percig kevertük. A keverés befejezése után a fázisokat hagytuk elkülönülni, és az alsó,

- 61 vizes fázist eltávolitottuk. Az MTBE-s fázist háromszor 83,1 kg vízzel mostuk (10, 5, majd ismét 5 perces keveréssel), és a vizes fázist mindhárom esetben eltávolitottuk. A szerves fázishoz - keverés nélkül - 8,3 kg 50 %-os vizes nátrium-hidroxid oldatot (95,7 kg vízben) adtunk, majd az elegyet öt percig kevertük. A keverés befejezése után a fázisokat hagytuk elkülönülni, és a felső, szerves fázist kiöntöttük. A vizes fázist visszaöntöttük a reaktorba, és kétszer 38,4 kg metil-t-butil-éterrel extraháltuk (öt perces keverés, rétegek szétválasztása, s a felső, szerves fázis leöntése). Ezt a műveletet 18,5 kg metil-t-butiléterrel is megismételtük. A reaktorba visszaöntött vizes fázist 9,9 kg koncentrált sósavval pH = 2,5-3,5-re (végső pH = 3,37) savanyítottuk, majd az elegyet 76,4 kg metil-tbutil-éterrel extraháltuk (öt percig kevertük, a rétegeket elválasztottuk, és az alsó, vizes fázist kiöntöttük). A szerves fázist öt perces keveréssel 1,1 kg nátrium-hidrogén-karbonát 12,4 kg vízben készített oldatával mostuk, a rétegeket szétválasztottuk, és az alsó, vizes fázist kiöntöttük. A szerves fázist ezután 41,5 kg vízzel öt percig kevertük, a rétegeket elválasztottuk, és az alsó, vizes fázist kiöntöttük. A reaktorban vákuumot hoztunk létre, és az illékony oldószereket 55 °C-on eltávolitottuk. Az oldathoz 32,4 kg toluolt adtunk, és az elegyet légköri nyomáson a desztillátum kifolyásának leállásáig desztilláltuk, miközben az elegy hőmérséklete 90-95 °C-ra nőtt. Az elegyet ezután 30-35 °C-ra hűtöttük, két lépésben heptánt (56,85 kg) adtunk hozzá, majd 90-95 °C-ra melegítettük, évül 38-42

- 62 °C-ra hűtöttük. Az elegyhez CBZ-PipBu kristályokat adtunk, miáltal a termék egy óra alatt kikristályosodott az elegyből. A szilárd anyagot szűréssel összegyűjtöttük, 19,35 kg 1:2 arányú toluol/heptán eleggyel, majd 33,4 kg heptánnal mostuk. A szűrőpogácsát 40 °C-on vákuum alatt megszárítottuk (ami 0,13 %-os veszteséget okozott). A eljárás végeredményeként 22,4 kg CBZ-PipBu-t kaptunk (72,96 mól; 4piperidonból 42 %-os sztöchiometriai kitermelés).

9. példa

CBZ-(4-piperidin)-butilidenil-karbonsav (CBZ-PipBuen) előállítása g 3-karboxi-propil-trifenil-foszfónium-bromid 407 ml 1,2-dietoxi-etánban készített szuszpenziójához 14 °C-on, 25 perc alatt 220 g 20 m/m%-os tetrahidrofurános kálium-t-butoxid oldatot adtunk, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét 24-28 °C-on tartottuk. Az elegyet egy óra hosszat kevertük, 10 °C-ra hűtöttük, majd - a 10 °C-os hőmérsékletet fenntartva, 30 perc alatt - 52,5 g 4-N-CBZ-piperidon 246 ml t-butil-éterben készített oldatát adtuk hozzá. Ezt követően az elegyet 12 °C-on 10 percig kevertük, majd 20 °C-ra melegítettük, és további 30 percig kevertük. A reakcióelegyet ezután 10 percig 410 ml IN sósavval kezeltük, 328 ml t-butil-metil-éterrel hígítottuk, majd a fázisokat elválasztottuk. A szerves fázist 205 ml vízzel, majd 210 ml IN vizes nátrium-hidroxid oldattal mostuk. A NaOH-os fázist (amely a terméket tartalmazta) összegyűjtöttük, háromszor

- 63 189 g etil-acetáttal mostuk, koncentrált sósavval pH = 3,48-re savanyítottuk, majd 189 ml etil-acetáttal extraháltuk. Az etil-acetátos fázist elkülönítettük, 211 ml vízzel mostuk, majd 10 g magnézium-szulfáton 30 percig szárítottuk, leszűrtük, és vákuum alatt betöményítettük. A visszamaradt olajszerű anyagot (50,7 g) toluol/heptán elegyből kikristályosítva összesen 29,46 g CBZ-PipBuen-t kaptunk (50,9 %-os kitermelés; 95A%-os tisztaság). Tömegspektrum: M_szám. = 303; M+l_mért = 304.

^XH NMR (δ vs. TMS, CDC1₃): 2,2 (t, 2H) , 2,25 (t, 2H) , 2,35 (m, 4H), 3,45 (m, 4H), 5,15 (s, 2H), 5,2 (m, 1H), 7,33 (2, 5H) .

¹³C NMR (δ vs. TMS, CDC1₃) : 22,43; 28,2; 34,26; 35,66; 44,88; 45,74; 67,20; 122,02; 127,83; 127,95; 128,45;

128,69; 128,90; 136,17; 136,72; 155,34; 178,39.

10. példa

CBZ-PipBuen-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ előállítása (a 2. reakcióvázlatban látható 4. lépés alternatív változata)

Egyliteres, kettős falú lombikba CBZ-Pip-Buen-t (70 g; 0,23 mól) és dimetil-formamidot (230 ml) adtunk, az elegyet keverés közben 0 °C-ra hűtöttük, majd egy adagban TBTU-t (74,9 g; 0,23 mól) adtunk hozzá. Az elegy hőmérsékletét 0 °C-on tartottuk, s közben DIPEA (61,9 g; 0,61 mól) adagolását kezdtük meg. 45 perc elteltével az elegyhez TFA-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ (138,7 g; 0,24 mól)

- 64 dimetil-formamidban (230 ml) készített oldatát adtuk. Az elegy pH-ját DIPEA (45 ml) hozzáadásával 7-8-ra állítottuk be, majd hőmérsékletét hagytuk környezeti hőmérsékletre emelkedni. Két óra elteltével a reakció befejeződött (HPLC). Az elegyet vízbe (2,5 liter) öntöttük és etil-acetáttal (1 liter) extraháltuk. A vizes fázist etil-acetáttal (0,3 liter) újraextraháltuk, majd a szerves fázisokat összeöntöttük, és vizes citromsavval (5 m/m %; kétszer 1 liter), vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal (5 m/m %; kétszer 1 liter) és vízzel (2 liter) mostuk. Az etil-acetátos fázist 2 literes lombikba öntöttük, és a kristályosodás elősegítése érdekében, keverés közben heptánt (500 ml) adtunk hozzá. A kivált szilárd anyagokat Buchner-tölcsérben végzett leszívással összegyűjtöttük, etil-acetát és heptán 2:1 térfogatarányú elegyével (1 liter) mostuk, és tömegállandóság eléréséig szárítva a CBZ-PipBuen-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ 143,2 g-ját (0,19 mól; 83 %-os kitermelés) kaptuk.

Elemi összetétel analízis: C4iH₅₅N₅O7; C: (számított) 66,02; (tapasztalati): 65,53, Η, N.

Tömegspektrum: M_szám. = 745, 91; M+l_mért = 746.

NMR (δ vs. TMS, CDC1₃) : 0,86 (ds, 1H) , 0,98 (qd,1H) ,

1,16 (t, 2H), 1,24 (dt, 6H) , 1,37 (m, 1H) , 1, 64-1,78(m,

4H) , 1,86 (qd, 1H) , 2,2 (széles d, 4H), 2,35 (m, 1H),2,4 (m, 2H), 2,74 (dd, 1H) , 3,07 (m, 4H) , 3,52 (d, 1H) ,3,85 (d, 1H), 4,12 (q, 1H), 4,49 (qd , 1H), 4,68 (dt, 1H), 5,07 (d, 1H), 5,14 (s, 1H), 5,16 (d, 1H), 5,22 (t, 2H) , 6,45 (s, 1H), 7,28 (d, 1H), 7,26 (s, 5H) , 7,35 (s, 5H) , 7,56(d,

- 65 1H) .

¹³C NMR (δ vs. TMS, CDCI3) : 14,15; 22, 68; 24,95; 25,61;

26,03; 26,45; 28,20; 31,71; 32,89; 33,80; 33,89; 34,00;

35,63; 38,37; 44,79; 45,13; 45,65; 50,23; 51,34; 60,40;

66,87; 67,06; 76,50; 77,13; 77,77; 122,46; 126,88; 127,80128,60; 135,15; 155,19; 170,11; 170,20; 171,61; 173,76;

175,35.

11. példa

N-[N- [N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakjának előállítása (a 2. reakcióvázlat 5. lépésének alternatív változata)

Ötliteres, kettős falú lombikba CBZ-PipBuen-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂-t (140 g; 0,19 mól), ammóniumformiá'tot (61 g; 0,96 mól) és 10 % Pd/C katalizátort (50 m/m%, degussa-típus, 28 g) és dimetil-formamidot (230 ml) adtunk, majd az elegyhez etil-alkoholt (200-as normaszesz, 1260 ml), izopropil-alkoholt (70 ml) és ioncserélt vizet (70 g) öntöttünk. A reakcióelegyet 40-50 °C-ra melegítettük, s addig kevertük, míg HPLC-vel meg nem állapítottuk a reakció teljes lejátszódását (kb. 5 óra). Az elegyet szobahőmérsékletre hűtöttük, és a katalizátor eltávolítása céljából leszűrtük. A kapott oldatot 40-50 °C-ra melegítettük, és - az oldat térfogatával kb. azonos térfogatú - acetont adtunk hozzá, miközben az oldatot hagytuk 35-40 °C-ra hűlni. Az elegyhez N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N- 66 -etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid kristályokat adtunk, s ennek hatására - lehűlés közben, több óra alatt - az elegyből kikristályosodott az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil] - (L) -β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos alakja. A szilárd kristályokat nitrogén védőréteg alatt, Buchnertölcsérben leszivatással összegyűjtöttük, majd a szűrőpogácsát acetonnal mostuk és levegőn tömegállandóságig szárítottuk, miáltal az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amidot (84,3 g; 0,16 mól; 84,8 %-os kitermelés; >95A%-os tisztaság) kaptuk.

12. példa

TFA-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ kaszkádszerű előállítási eljárása (a 2. reakcióvázlat 1-3. lépéseinek alternatív változata)

Hőmérséklet-érzékelővel ellátott 500 ml-es lombikba BOC-N(Et)-Gly-t (20,3 g; 0,1 mól), N-hidroxi-szukcinimidet (11,5 g; 0,1 mól) és diklór-metánt (200 ml) adtunk. Az elegyet mérsékelt sebességgel kevertük, és a kapott oldathoz egy részletben szilárd diciklohexil-karbodiimidet (DCC; 20,6 g; 0,1 mól) adtunk. Az oldatot egy óra hosszat kevertük, s ezalatt hőmérséklete 20 °C-ról 28 °C-ra emelkedett (kismértékű exoterm reakció), s diciklohexil-karbamid (DCU) precipitálódott. A kapott szuszpenziót Buchner-tölcsérben, Whatman 1-es szűrőpapíron, vákuum alkalmazásával leszűrtük,

- 67 s a szűrőpogácsát kétszer 25 ml diklór-metánnal mostuk. A szűrleteket visszaöntöttük az eredeti, 500 ml-es lombikba, majd egymás után (L)-Asp-(OBzl)-t (22,3 g; 0,1 mól), N-metil-morfolint (33,8 ml; 0,3 mól) és dimetil-formamidot (80 g; 1,01 mól) adtunk hozzá. Szobahőmérsékleten két órás keverés után a BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl) kialakulása befejeződött (HPLC). A reakcióelegyet ezután jeges vizet (100 ml) tartalmazó elválasztótölcsérbe öntöttük, 36 %-os sósavval (25 ml) pH = 1 eléréséig savanyítottuk, és a rétegeket szétválasztottuk (a vizes fázis pH-ja 3-4 volt). A diklórmetános fázist visszaöntöttük az 500 ml-es lombikba, s egymást követően (egy adagban, szilárd anyagként) NH₂(L)—ChaNH₂-t (17 g; 0,1 mól), N-hidroxi-szukcinimidet (11,5 g; 0,1 mól) és diciklohexil-karbodiimidet (20,6 g; 0,1 mól) adtunk hozzá. Szobahőmérsékleten két órás keverés után a BOCN(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ kialakulása befejeződött * (HPLC alapján), és a diciklohexil-karbamidot Buchnertölcsérben, Whatman 1-es szűrőpapíron, vákuum alkalmazásával leszűrtük, s a szűrőpogácsát kétszer 25 ml diklórmetánnal mostuk. A szűrletet elválasztótölcsérbe töltöttük, és N-metil-morfolint (15 ml; pH = 8-9) tartalmazó ioncserélt vízzel (200 ml) mostuk. A fázisokat elválasztottuk, és a diklór-metános réteget ismét ioncserélt vízzel (2 x 150 ml) mostuk. Ezután a diklór-metános fázist 150 ml IN sósavval (pH = 1) mostuk, a fázisokat szétválasztottuk, és a diklór-metános fázist ioncserélt vízzel (200 ml, pH = 3) mostuk. A BOC-N(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ diklór-metános oldatát tiszta, 500 ml-es lombikba töltöttük, majd

- 68 trifluor-ecetsavat (100 ml) adtunk hozzá. Szobahőmérsékleten két órás keverés után HPLC-vel megállapítottuk, hogy a TFA’HN(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ kialakulása befejeződött. A reakcióelegyből a diklór-metánt és a trifluor-ecetsav nagyobb részét vákuum alatt ledesztilláltuk, majd a maradékhoz 500 ml MTBE-t és a termék kristályait adtuk (a kristályosodás elősegítése céljából). Az elegyet Buchnertölcsérben, Whatman 1-es szűrőpapíron, vákuum alkalmazásával leszűrtük, s a szűrőpogácsát kétszer 25 ml MTBE-vel mostuk, s levegőn szárítva fehér, szilárd anyagként a TFA’HN(Et)Gly-(L)-Asp(OBzl)-(L)-Cha-NH₂ 46,8 g-ját kaptuk (81,5 %-os kitermelés; >97A%-os tisztaság; D-Asp diasztereomer arány <0,2A%).

13. példa

Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid stabil, nem higroszkópos, kristályos alakjának előállítása

A eljárás: Statikus átalakítás

A higroszkópos, kristályos N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amidot (7,45 kg) kalapácsos törővei elporítottuk. A kapott szilárd anyagot (7,35 kg) rozsdamentes acélból készült szárítótálcára (90 x 28 cm) helyeztük, a tálcát perforált alumíniumfóliával lefedtük, majd vízgőz kamrába (LUNAIRE Humidity Cabinet, CEO 941W-3) zártuk. A kamrát az átalakítási folyamat teljes ideje alatt zárva tartottuk, s

- 69 csak az analizálás céljára történő mintavételek idejére nyitottuk ki. A kamra relatív páratartalmát 40 %-ra, hőmérsékletét 60 °C-ra állítottuk be, ezeket az értékeket egy órán át fenntartottuk, majd a relatív páratartalmat 80 %-ra növeltük, s az átalakítást változatlan hőmérsékleten 12 óra hosszat folyatattuk. 60 °C-on, 80 %-os relatív páratartalom mellett 18 óra elteltével mintát vettünk, és az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, kristályos alakjává történő átalakulást röntgendiffrakciós analízissel ellenőriztük. A vízgőz kamrát kinyitottuk, 40 %-os relatív páratartalomra és 60 °C-ra állítottuk, majd két órán át így hagytuk. A kamra hőmérsékletét szobahőmérsékletre csökkentettük, a tálcát kivettük, és az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, kristályos alakját kaptűk (7,2 kg; 96,6 %-os kitermelés). Az átalakulást por alakú minta röntgendiffrakciós görbéje alapján határoztuk meg (1. ábra). A röntgendiffrakciós eredményeket [azaz a rácssík-távolságot (d; angström-egységekben), a másodpercenkénti beütésszámot (Cps) és a relatív csúcsintenzitást (%)] a diffrakciós szög (2Θ) növekvő nagyságának függvényeként táblázatba foglaltuk.

- 70 1. táblázat

Ν	2θ	d	Cps	%
1	5,065	17,4314	86,00	5,82
2	6,323	13,9672	248,00	16,78
3	7,518	11,7489	221,00	14,95
4	8,163	10,8222	496,00	33,56
5	8,780	10,0633	155,00	10,49
6	10,383	8,125	218,00	14,75
7	11,351	7,7886	112,00	7,58
8	12,596	7,0218	999,00	67,59
9	13,858	6,3852	316,00	21,38
10	15,191	5,8274	1338,00	90, 53
11	16,476	5,3759	481,00	32,54
12	16,745	5,2901	556,00	37,62
13	17,980	4,9294	679,00	45, 95
14	18,572	4,7735	1079,00	73, 00
15	18,799	4,7165	1230,00	83,22
16	19,147	4,6315	1229,00	83,15
17	19,619	4,5211	1380,00	93,37
18	20,200	4,3924	1246,00	84,30
19	20,466	4,3360	1478,00	100,00
20	20,870	4,2528	1088,00	73,61
21	21,625	4,1061	584,00	39,51
22	22,088	4,0210	891,00	60,28
23	22,840	3,8903	613,00	41,47
24	23,947	3,7129	597,00	40,39
25	24,569	3,6203	680,00	46,01

- 71 1. táblázat (folytatás)

N	2Θ	d	Cps	g, Ό
26	25,608	3,4757	506,00	34,24
27	27,015	3,2978	1100,00	74,42
28	27,837	3,2022	420,00	28,42
29	27,967	3,1877	400,00	27,06
30	29,255	3,0502	536,00	36, 27
31	29,689	3,0066	603,00	40,80
32	30,665	2,9130	518,00	35, 05
33	31,318	2,8538	451,00	30,51
34	31,894	2,8036	533,00	36, 06
35	33,370	2,6829	518,00	35,05
36	33,562	2,6679	552,00	37,35
37	33,919	2,6407	581,00	39, 31
38	34,840	2,5730	561,00	37,96
39	35,789	2,5069	559,00	37,82
t 40	35,940	2,4967	560,00	37,89
41	36,780	2,4416	740,00	50, 07
42	37,042	2,4249	736,00	49, 80
43	37,959	2,3684	683,00	46,21
44	39,017	2,3066	643,00	43,50

B eljárás

a) Higroszkópos alak átalakítása

N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]- (L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakját (50 g) gyűrűs állványba állított, mecha

- 72 nikus keverővei ellátott 400 ml-es mérőhengerbe helyeztük (rétegvastagság: 6 cm) . Az egészet vízgőz kamrába (LUNAIRE Humidity Cabinet, CEO 941W-3) helyeztük, 275-ös percenkénti fordulatszámmal keverést folytattunk, s a hőmérsékletet, illetve relatív páratartalmat 30 perc alatt 60 °C-ra, illetve 40 %-ra állítottuk be. A vegyületet egy óra hosszat tartottuk ezen feltételek között, majd - a hőmérsékletet változatlanul hagyva - a relatív páratartalmat 80 %-ra növeltük. A vegyületet 16 órán át tartottuk a megváltoztatott körülmények között, majd a páratartalmat 60°C-on 40 %-ra visszaállítottuk, és ezt 3,25 óra hosszat tartottuk fenn. Ezt követően a vegyület hőmérsékletét hagytuk környezeti hőmérsékletre hűlni (rétegvastagság: 4 cm), majd a mérőhengerből kivéve az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, kristályos alakját kaptuk (95 % feletti kitermelés). Az átalakulást por alakú minta röntgendiffrakciós görbéje alapján határoztuk meg (Id. 2. ábra). A röntgendiffrakciós eredményeket [azaz a rácssik-távolságot (d; angström-egységekben), a másodpercenkénti beütésszámot (Cps) és a relatív csúcsintenzitást (%)] a diffrakciós szög (2Θ) növekvő nagyságának függvényeként táblázatba foglal tuk.

- 73 2. táblázat

N	2Θ	d	Cps	%
1	5,186	17,0268	196,00	8,43
2	6, 371	13,8615	722,00	31,07
3	7,570	11,6689	516,00	22,20
4	8,232	10,7323	1094,00	47,07
5	8,817	10,0206	257,00	11,06
6	10,428	8,4761	365,00	15,71
7	11,377	7,7714	129,00	5, 55
8	11,600	7,6223	117,00	5,55
9	12,667	6,9828	1805,00	77,67
10	13,913	6,3599	551,00	23,71
11	14,398	6,1468	178,00	7,66
12	15,226	5,844	2285,00	98,32
13	16,538	5,3557	861,00	37,05
14 >	16,773	5,2814	929,00	39, 97
15	18,019	4,9190	1132,00	48,71
16	18,672	4,7483	1871,00	80,51
17	18,815	4,7125	2052,00	88,30
18	19,204	4,6178	2071,00	89,11
19	19,654	4,5132	2226,00	9578
20	20,237	4,3845	1939,00	83,43
21	20,523	4,3240	2324,00	100,00
22	20,934	4,2400	1656,00	71,26
23	21,691	4,0938	923,00	39,72
24	22,143	4,0112	1411,00	60,71
25	22,910	3,8786	994,00	42,77

- 74 2. táblázat (folytatás)

N	2Θ	d	Cps	%
26	24,007	3,7037	964,00	41,48
27	24,642	3,6097	991,00	42,64
28	25,642	3,6097	991,00	42,64
29	27,070	3,2913	1687,00	72,59
30	27,855	3,2002	688,00	29, 60
31	29,497	3,0258	843,00	36,27
32	29,497	3,0013	878,00	37,78
33	30,751	2,9051	809,00	34,81
34	31,916	2,8017	821,00	35,33
35	33,982	2,6360	882,00	37,95
36	35,200	2,5475	865,00	37,22
37	36,001	2,4926	841,00	36, 19
38	36,927	2,4322	1106,00	47,59
39 ’	38,389	2,3429	968,00	41,65

a) Higroszkópos alak átalakítása

N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]- .

-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakját (370 g) kétliteres rotációs bepárlólombikba helyeztük, a lombikot rotációs bepárlókészülékbe (Heidolph UV 2002) tettük, és 58 °C-ra előmelegített fürdőbe merítettük. Divatrion DV1 típusú vákuumszivattyú alkalmazásával 60 mBar-os vákuumot hoztunk létre, és a vákuumot fokozatosan megszüntetve egy melegített, vizet tartalmazó lombikból párás levegőt engedtünk a vegyületet tartalmazó

- 75 lombikba. A párás levegő beáramlását páratartalomszabályozó készülék (Vausalo Humiditique és Temperature Traumettor) alkalmazásával szabályoztuk, oly módon, hogy a lombikban - 130-180 mBar nyomás mellett - 79 %-os relatív páratartalmat biztosítsunk. A rotációs bepárló-lombikot öt órán keresztül 145-160-as percenkénti fordulatszámmal forgattuk, miközben a melegítőfürdő hőmérsékletét 60 °C körül, a lombikban a relatív páratartalmat pedig 71-79 %-on tartottuk. Ezután a vákuumot nitrogéngáz beáramoltatásával megszüntettük, a lombikot és tartalmát hagytuk környezeti hőmérsékletre hűlni, majd a terméket kivéve az N-[N-[N-(4-piperidin-4-íl)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, kristályos alakját kaptuk. A higroszkópos, kristályos N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid második, 317 g-os adagját hasonlóan kezelve az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid nem higroszkópos, kristályos alakjához jutottunk. Az átalakulást por alakú minta röntgendiffrakciós görbéje alapján határoztuk meg (Id. 3. ábra). A röntgendiffrakciós eredményeket [azaz a rácssík-távolságot (d; angströmegységekben), a másodpercenkénti beütésszámot (Cps) és a relatív csúcsintenzitást (%)] a diffrakciós szög (2Θ) növekvő nagyságának függvényeként táblázatba foglaltuk.

- 76 3. táblázat

Ν	2θ	d	Cps	ο ο
1	5,124	17,2309	180,00	10, 17
2	6, 328	13,9565	408,00	23, 05
3	7,574	11,6623	305,00	17,23
4	8,191	10,7851	556,00	31,31
5	8,797	10,0432	166,00	9, 38
6	10,398	8,5004	244,00	13,79
7	12,628	7,0040	1198,00	67,68
8	13,871	6,3791	353,00	19, 94
9	15,218	5,8172	1543,00	87,18
10	15,723	5,6317	187,00	10,56
11	16,538	5,3558	589,00	33,28
12	16,751	5,2882	621,00	35,08
13	18,024	4,9175	869,00	49, 10
14 -	18,640	4,7563	1156,00	65, 31
15	18,809	4,7141	1241,00	70,11
16	19,191	4,6210	1521,00	85, 93
17	19,659	4,5120	1413,00	79, 83
18	20,865	4,4064	1303,00	73, 62
19	20,495	4,3299	1770,00	100,00
20	20,865	4,2539	1120,00	63,28
21	21,616	4,1077	683,00	38,59
22	22,113	4,0166	919,00	51,92
23	22,950	3,8719	697,00	39,38
24	24,117	3,6871	659,00	37,23
25	24,618	3,6132	716,00	40,45

- 77 3. táblázat (folytatás)

N	2Θ	d	Cps	%
26	25,644	3,4709	662,00	37,40
27	26,297	3,3862	486,00	27,46
28	27,052	3,2934	1270,00	71,75
29	27,960	3,1885	518,00	29,27
30	29,640	3,0115	705,00	39,38
31	30,744	2,9058	695,00	39,27
32	33,465	2,6755	697,00	39,38
33	33,840	2,6467	764,00	43,16
34	35,812	2,5053	736,00	41,58
35	36,811	2,4396	858,00	48,47
36	37,076	2,4228	919,00	51, 92
37	38,185	2,3549	870	49, 15
38	39,622	2,2728	882,00	49,83

14. példa

A higroszkópos, kristályos N-[N- [N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid, valamint átalakított, nem higroszkópos, kristályos alakja por alakú mintájának röntgendiffrakciós görbéi

Az 5., illetve 11. példában leírtak szerint előállítottuk az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, kristályos alakját, s ezt - a 13. példában leírtak szerint - nem higroszkópos, kristályos alakká alakítót

- 78 tűk át. A higroszkópos és nem higroszkópos, kristályos alak porított mintájának röntgendiffrakciós görbéjét a 4., illetve 5. ábrán mutatjuk be. A higroszkópos, illetve a nem higroszkópos alak röntgendiffrakciós eredményeit [azaz a rácssík-távolságot (d; angström-egységekben), a másodpercenkénti beütésszámot (Cps) és a relatív csúcsintenzitást (%)] a diffrakciós szög (2Θ) növekvő nagyságának függvényeként táblázatba foglaltuk (Id. 4., illetve 5. táblázat).

- 79 4. táblázat

N	2Θ	d	Cps	o, o
1	5, 073	17,4037	1487,00	86,50
2	6, 451	13,6905	447,00	26, 00
3	7, 837	11,2712	411,00	23,91
4	8,491	10,4049	602,00	35,02
5	9, 699	9, 1119	93,00	5,41
6	10,488	9,4278	421,00	24,49
7	11,570	7,6423	92,00	5,35
8	12,550	7,0474	411,00	23, 91
9	13,576	6,5168	760,00	44,21
10	15,327	5,7763	606,00	35,25
11	15,790	5,6080	456,00	26,53
12	16, 179	5,4739	346,00	20,13
13	16, 770	5,2824	938,00	54,57
14	17,085	5,1856	685,00	39,85
15	17,750	4,9927	924,00	53,75
16	18,151	4,8835	741,00	43,11
17	18,504	4,7909	593,00	34,50
18	19,323	4,5897	930,00	54,10
19	19,714	4,4996	792,00	46, 07
20	20,545	4,3194	1719,00	100,00
21	21,388	4,1510	897,00	52,18
22	22,381	3,9691	373,00	21,70
23	22,870	3,8852	258,00	15,01
24	23,640	3,7604	563,00	32,75

- 80 4. táblázat (folytatás)

N	2Θ	d	Cps	%
25	23,841	3,7292	680,00	39,56
26	24,048	3,6976	623,00	36,24
27	24,746	3,5949	338,00	19, 66
28	25,200	3,5311	366,00	21,29
29	25,792	3,4513	590,00	34,32
30	26,266	3,3901	731,00	42,52
31	26,959	3,3045	555,00	32,39
32	27,426	3,2494	769,00	44,74
33	27,967	3,1876	528,00	30,72
34	29,020	3,0744	771,00	44,85
35	29,922	2,9837	491,00	28,56
36	30,970	2,8851	384,00	22,34
37	31,552	2,8332	510,00	29, 67
38	33,338	2,6854	627,00	36,47
39	34,838	2,5731	520,00	30,25
40	35,873	2,5012	653,00	37,99
41	36,107	2,4855	639,00	37,17
42	37,162	2,4174	683,00	39,73
43	38,509	2,3359	775,00	45,08
44	39,701	2,2684	784,00	45, 61

- 81 5. táblázat

N	2Θ	d	Cps	Q. O
1	5, 152	17,1371	123,00	7,34
2	6,386	13,8287	483,00	28,84
3	7,580	11,6540	389,00	23,22
4	8,225	10,7410	752,00	44,90
5	8,801	10,0390	180,00	10,75
6	10,408	8,4928	276,00	16,48
7	12,660	6,9863	1399,00	83,52
8	13,914	6,3594	391,00	23,34
9	15,251	5,8047	1675,00	100,00
10	16,541	5,3548	608,00	36,30
11	16,771	5,2818	652,00	38,93
12	18,047	4,9112	775,00	46,27
13	18,676	4,7472	1078,00	64,36
14 >	18,902	4,6910	1099,00	65, 61
15	19,182	4,6231	1151,00	68,72
16	19,697	4,5035	1164,00	69,49
17	20,240	4,3838	1049,00	62,63
18	20,568	4,3147	1403,00	83,76
19	29,933	4,2403	1024,00	61,13
20	21,684	4,0951	569,00	33,97
21	22,122	4,0150	746,00	44,54
22	22,970	3,8685	564,00	33,67
23	24,080	3,6927	546,00	32,60
24	24,218	3,6720	556,00	33,19
25	24,694	3,6023	618,00	36,90

- 82 5. táblázat (folytatás)

N	2Θ	d	Cps	O_ O
26	25,680	3,4662	510,00	30, 45
27	26,400	3,3732	403,00	24,06
28	27,105	3,2871	1093,00	65,25
29	27,929	3,1920	450,00	26, 87
30	29,360	3,0395	555,00	33,13
31	29,724	3,0031	595,00	35,52
32	30,340	2,9435	429,00	25,61
33	30,693	2,9105	552,00	32,96
34	31,353	2,8507	476,00	28,42
35	31,822	2,8098	531,00	31,70
36	32,006	2,7940	545,00	32,54
37	32,885	2,7213	485,00	28,96
38	33,508	2,6722	547,00	32,66
39 ·	34,040	2,6316	606,00	36,18
40	34,839	2,5730	580,00	34,63
41	35,998	2,4928	596,00	35, 58
42	36,680	2,4480	629,00	37,55
43	36,948	2,4309	727,00	43,40
44	37,197	2,4152	703,00	41,97
45	39,602	2,2739	697,00	41,61

15. példa

Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, illetve nem higroszkópos, kristályos alakjával végzett izotermikus, mikrokalorimetriás kísérletek

Az izotermikus mikrokalorimetriás kísérleteket Thermometric® termikus aktivitást mérő berendezés (Thermal Activity Monitor; ΤΑΜ) alkalmazásával végeztük. A különböző kristályos alakok szilárd halmazállapotú átalakulásait úgy vizsgáltuk, hogy az egyes alakokat különböző hőmérsékleteken különböző páratartalom - vagy oldószer-gőz - feltételek mellett tanulmányoztuk. A különböző páratartalmak biztosítására a következő telített sóoldatokat alkalmaztuk KC1 (80 %-os relatív páratartalom); NaCl (75 %-os rel. páratart.); NaBr (65 %-os rel. páratart.). Az egyes alakok hozzávetőleg 100-100 mg-ját TAM üvegampullába mértük, amelybe - a telített (és feleslegben szilárd sót tartalmazó) sóoldatot vagy szerves oldószert tartalmazó - mikrohigrosztátot helyeztünk. Az ampullát lezártuk, beállítottuk a kísérleti hőmérsékletet, és az ampullát a TAM készülék mérőhelyére süllyesztettük. A referenciaoldalra mosott tengeri homokot tartalmazó, azonos rendszert helyeztünk. A kimenőteljesítményt (pW) az idő függvényében mértük (Id. 68. ábra).

16. példa

Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos és nem higroszkópos, kristályos alakjának izotermikus nedvességfelvételi görbéi

Az N-[N-[N-(4-piperidin-4-il)-butanoil)-N-etil-glicil]-(L)-aszpartil]-(L)-β-ciklohexil-alanin-amid higroszkópos, illet nem higroszkópos, kristályos alakjának izotermikus nedvességfelvételi görbéit VTI MB300G típusú nedvességtartalom-mérő berendezés alkalmazásával határoztuk meg. A kísérleteket két módon végeztük; fokozatosan növekvő relatív páratartalom mellett a vizsgált, kristályos alak hozzávetőleg 15 mg-os mintájának tömeggyarapodását követtük nyomon, s azt az egyes egyensúlyi lépéseknél a relatív páratartalom függvényében ábrázoltuk (Id. 9. ábra), míg a másik módszer szerint állandó páratartalom mellett vizsgáltuk a kristályos alak tömeggyarapodását.

A (II) általános képletű vegyület hasznos gyógyászati hatású, így gyógyászati készítményekbe foglalható, és bizonyos kóros állapotoktól szenvedő páciensek kezelésére alkalmazható .

Szintén a találmány tárgyához tartozik egy eljárás - a vérlemezke-aggregációt a fibrinogén (és egyéb, a vérlemezke-aggregációban és a véralvadásban szerepet játszó adhéziós glikoproteinek) aktivált vérlemezkékhez történő kötődésének megakadályozása révén gátló anyag beadásával enyhíthető vagy megelőzhető betegségben szenvedő - páciens

- 85 kezelésére. A találmány tárgyához tartozik továbbá egy eljárás bizonyos betegségekkel (pl. szívinfarktussal, agyvérzéssel, perifériás artériás betegséggel és disszeminált, éren belüli véralvadással) összefüggő trombózis megelőzésére vagy kezelésére emberekben vagy más emlősállatokban.

A kezelésen megelőzésszerű (profilaktikus) terápiát, illetve már kialakult állapot kezelését értünk.

Szintén a találmány tárgyát képezik az olyan gyógyászati készítmények, amelyek - gyógyászati szempontból elfogadható hordozóval vagy kötőanyaggal együtt - legalább egy (I) általános képletű vegyület gyógyászati szempontból elfogadható mennyiségét tartalmazzák.

A gyakorlatban a találmány szerinti vegyületek bármely alkalmas módon adagolhatok, például, helyileg, inhalálással, parenterálisan, végbélen keresztül vagy szájon át (perorálisan). »

A találmány szerinti (II) általános képletű vegyület a leghatékonyabb beadási módot lehetővé tevő alakban állíthatók elő. A találmány tárgyát képezik azok a - legalább egy találmány szerinti vegyületet tartalmazó - gyógyászati készítmények is, amelyek ember- vagy állatgyógyászati felhasználásra alkalmasak. Az ilyen készítmények hagyományos eljárásokkal, egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható adjuváns vagy kötőanyag alkalmazásával állíthatók elő. Adjuvánsként - többek között - hígítószerek, steril vizes oldatok és különböző, nem toxikus, szerves oldószerek alkalmazhatók. A készítmények tabletták, pirulák, granulátumok, porok, vizes oldatok vagy szuszpenziók, injektálható

- 86 oldatok, elixírek vagy szirupok alakjában állíthatók elő, s egy vagy több további komponenst is tartalmazhatnak, így pl. édesítő- és ízesítőszereket, színezékeket, stabilizátorokat vagy tartósítószereket.

A készítményben a hordozó fajtájának, valamint a hordozóban az aktív anyag mennyiségének kiválasztását rendszerint a termék oldékonysága és kémiai tulajdonságai, a tervezett beadási mód, valamint a gyógyszerészeti gyakorlat alapján határozzuk meg. Például, tabletták előállítására kötőanyagok (pl. laktóz, nátrium-citrát, kalcium-karbonát, kalcium-foszfát) és szétesést elősegítő anyagok (pl. keményítő, alginsavak és bizonyos komplex szilikátok, melyek síkosítószerekkel, pl. magnézium-sztearáttal, nátrium-lauril-szulfáttal és talkummal kombinálhatok) alkalmazhatók. Kapszula előállítására előnyösen laktóz és nagy molekulatömegű polietilén-glikolok alkalmazhatók. Amennyiben vizes szuszpenziókat alkalmazunk, az ilyen szuszpenziók emulgeálószereket vagy szuszpendálást elősegítő anyagokat tartalmaznak. Diluensek, például szacharóz, etanol, polietilén-glikol, propilén-glikol, glicerin és kloroform, illetve ezek elegye! szintén alkalmazhatók.

Parenterális adagolás céljára a találmány szerinti vegyületek növényi olajban (például szezámmag-olajban, földimogyoró-olajban vagy olívaolajban készített) emulziói, szuszpenziói vagy oldatai; vízben és propilén-glikolban, injektálható szerves észterekben (pl. etil-oleátban) készített vizes-szerves oldatai, valamint a gyógyászati szempontból elfogadható sók steril vizes oldatai alkalmazhatók.

- 87 A találmány szerinti vegyületek sóinak oldatai különösen előnyösek az intramuszkuláris vagy szubkután injekcióval történő beadás céljára. A vizes oldatok (ideértve a sók tiszta desztillált vízben készített oldatait is) a következő feltételekkel alkalmazhatók intravénás beadás céljára: megfelelő mértékben puffereitek; izotonicitásuk kellő menynyiségű glükózzal vagy nátrium-kloriddal biztosítva van; és hővel, sugárzással vagy mikroszűréssel sterilizálva vannak.

A helyileg történő adagolás a találmány szerinti vegyületeket tartalmazó (vizes vagy alkoholos alapú) gélek, valamint krémek és kenőcsök alkalmazásával végezhető. A találmány szerinti vegyületek gélbe vagy más anyagba ágyazva tapaszban is felvihetők, ami a vegyület transzdermális határon keresztüli kontrollált felszabadulását teszi lehetővé .

A végbélen keresztül történő beadásra alkalmas szilárd készítmények közé tartoznak az ismert eljárásokkal előállított - legalább egy (II) általános képletű vegyületet tartalmazó - végbélkúpok.

A találmány szerinti készítményekben az aktív hatóanyag százalékos aránya változó lehet, azonban olyan menynyiségben kell jelen lennie, ami biztosítja a megfelelő dózis elérését. Természetesen, közel azonos időben több egységdózis-alak is beadható. Az alkalmazandó dózist a kezelőorvosnak kell meghatároznia; a megfelelő dózis a kívánt terápiás hatástól, a beadás módjától, a kezelés időtartamától és a páciens állapotától függ. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelezése során olyan adagolási beosztást al

- 88 kalmazunk, amely a javulás eléréséig a maximális terápiás reakciót váltja ki, később pedig olyan minimális szintet tartunk fenn, amely elégséges a tünetek enyhítéséhez. Perorális adagolás esetében az alkalmas dózis általában kb. 0,1 mg/testtömeg-kilogrammtól kb. 100 mg/testtömeg-kilogrammig, előnyösen kb. 0,1 mg/testtömeg-kilogrammtól kb. 20 mg/testtömeg-kilogrammig, legelőnyösebben kb. 1 mg/testtömeg-kilogrammtól kb. 20 mg/testtömeg-kilogrammig terjed, míg intravénás beadás esetén kb. 0,1 pg/testtömegkilogrammtól 100 pg/testtömeg-kilogrammig, előnyösen kb. 0,1 gg/testtömeg-kilogrammtól kb. 50 μg/testtömeg-kilogrammig terjed. A dózisokat minden egyes esetben a kezelni kívánt páciensre jellemző faktorok (életkor, testtömeg, általános egészségi állapot, illetve a találmány szerinti vegyület hatását potenciálisan befolyásoló egyéb jellemzők) alapján kell meghatározni.

A találmány szerinti, (II) általános képletű vegyületek a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges gyakorisággal adhatók be. Bizonyos páciensek a nagyobb vagy kisebb dózisra gyorsabban reagálhatnak, és esetükben sokkal kisebb fenntartó dózisok is megfelelőek; más páciensek esetében viszont hosszabb, napi 1-4-szeri, előnyösen 1-2-szeri perorális dózis gyakoriságú kezelésre lehet szükség (minden esetben az adott páciensre vonatkozó fiziológiai követelményeknek megfelelően). Az aktív hatóanyagot szájon át általában naponta 1-4 alkalommal adjuk be, de előfordulhat, hogy napi egy-két dózisnál többet nem szükséges előírni.

A találmány szerinti, (II) általános képletű vegyüle

- 89 tek a szakirodalomban leírt tesztek tanúsága szerint jelentős farmakológiai aktivitással bírnak. Az alábbiakban leírt in vitro és in vivo farmakológiai tesztek eredményei jellemzők a (II) általános képletű vegyületekre.

A következőkben leírt farmakológiai tesztekkel a (II) általános képletű vegyületek - fibrinogén-közvetítette vérlemezke-aggregációra, a fibrinogén trombinnal stimulált vérlemezkékhez történő kötődésére, valamint az ADP-vel indukált ex vivo vérlemezke-aggregációra kifejtett - gátló hatását értékeltük. A tesztek eredményei összhangban állnak a (II) általános képletű vegyületek in vivo inhibitortulajdonságaival .

Az itt leírt vérlemezke-aggregációs vizsgálati eljárás a Blood című folyóirat 1985. évi 66(4) számának 946-952. oldalán leírt eljáráson alapul. A fibrinogén-kötődési vizsgálati eljárást illetően Id. Ruggeri és mtsai.: Proc. Natl. Acad. Sci. USA 83, 5708 (1986); és Plow és mtsai.: Proc. Natl. Acad. Sci. USA 82, 8057 (1985). Az ADP-vel indukált ex vivo vérlemezke-aggregációs vizsgálati eljárás Zucker eljárásán alapul [Methods in Enzymology 169, 117 (1989)].

Vérlemezke-aggregációs vizsgálati eljárás

Fixált, aktivált vérlemezkék előállítása

A Marguerie és mtsai. [J. Bioi. Chem. 254, 5357 (1979)] és Ruggeri és mtsai. [J. Clin. Invest. 72, (1983)] által leírt gélszűrési technika alkalmazásával humán vérlemezke-koncentrátumból vérlemezkéket izoláltunk, melye

- 90 két 2 x 10⁸ sejt/ml koncentrációban - 0,35 % humán szérumalbumint (HSA) tartalmazó - módosított, kalciummentes Tyrode-pufferben [127 mM nátrium-klorid; 2 mM magnéziumklorid; 0,42 mM Na₂HPO₄; 11,9 mM NaHCO₃; 2,9 mM KC1; 5,5 mM glükóz; 10 mM HEPES-puffer (pH = 7,35)] szuszpendáltuk. A mosott vérlemezkéket 2 egység/ml humán α-trombin, majd 40 μΜ végkoncentrációban 1-2581 trombininhibitor hozzáadásával aktiváltuk. Az aktivált vérlemezkékhez 0,50 % végkoncentrációban para-formaldehidet adtunk, és ezt az elegyet szobahőmérsékleten 30 percig inkubáltuk. A fixált, aktivált vérlemezkéket 15 percig 650 x g-vel végzett centrifugálással összegyűjtöttük, majd az üledéket négyszer a fenti 0,35 % HSA-t tartalmazó - Tyrode-pufferrel mostuk, végül ugyanebben a pufferben 2 x 10⁸ sejt/ml koncentrációban újraszuszpendáltuk. »

Vérlemezke-aggregációs vizsgálati eljárás

A fixált, aktivált vérlemezkéket a vérlemezkeaggregáció gátlására tesztelni kívánt vegyület kiválasztott dózisával egy percig inkubáltuk, és az aggregációt 250 gg/ml végkoncentrációban humán fibrinogén hozzáadásával váltottuk ki. A vérlemezke-aggregáció regisztrálására PAP-4 típusú vérlemezke-aggregáció regisztráló készüléket alkalmaztunk. Az aggregáció gátlásának mértékét az inhibitor hiányában megfigyelt aggregáció százalékos arányaként fejeztük ki. Az egyes vegyületekre kiszámítottuk a vérlemezkeaggregáció 50 %-os csökkentéséhez szükséges inhibitor

- 91 mennyiséget [IC50; Id. pl. Plow és mtsai.: Proc. Natl.

Acad. Sci. USA 82, 8057 (1985)].

Fibrinogénkötődési vizsgálat

A vérlemezkéket - Walsh és mtsai. eljárásának [Br. J. Haematol. 281 (1977)] Trapani-Lombardo és mtsai. által módosított változatának alkalmazásával - megtisztítottuk a vérplazma egyéb összetevőitől. A módosított Tyrodepufferben [Ruggeri és mtsai.: J. Clin. Invest. 7 6, 1950 (1985)] készített vérlemezke-elegyet 22-25 °C-on 10 percig humán a-trombinnal stimuláltuk (3,125 x 10¹¹ vérlemezke/liter; 0,1 NIH egység/ml α-trombin). Ezt követően az elegyet (egységre vonatkoztatva) 25-szörös feleslegben öt percig hirudinnal kezeltük, majd ¹²⁵I-izotóppal jelölt fibrinogént és a tesztelni kívánt vegyületet adtuk hozzá (ekkof az elegyben a vérlemezkeszám 1 x 10¹¹/liter volt). 22-25 °C-on végzett 30 perces inkubálás után a megkötődött és a szabad ligandumokat az elegy 50 μΐ-ének 300 μΐ 20 %-os szacharózoldaton keresztül 12 000 x g-vel, négy percig végzett centrifugálással elválasztottuk. A vérlemezkék üledékét - a vérlemezkékhez kötődött radioaktív izotópok kimutatása céljából - elválasztottuk az elegy többi részétől. A nem specifikus kötődést a jelöletlen ligandumot feleslegben tartalmazó elegyekben mértük. A kötődési görbéket Scatchard-analízissel vizsgálva a nem specifikus kötődést számítógépes program alkalmazásával a kötődési izoterm görbéhez illesztett paraméterként kaptuk [Munson: Methods

- 92 Enzymol. 92, 542 (1983)]. A tesztelt vegyületnek a fibrinogén trombinnal stimulált vérlemezkékhez történő kötődésének 50 %-os gátlásához szükséges koncentrációjának (IC₅₀) meghatározása céljából az egyes vegyületeket hat vagy több koncentrációban vizsgáltuk, miközben a ¹²⁵Iizotóppal jelölt fibrinogén koncentrációját 0,176 pmól/liter (60 μg/ml) értéken tartottuk. Az IC50 értéket úgy kaptuk, hogy a maradék fibrinogén-kötődést a minta vegyületkoncentrációjának logaritmusával szemben ábrázoltuk.

ADP-vel indukált ex vivo vérlemezke-aggregáció gátlása

Kísérleti eljárás

10-20 kg testtömegű keverék kutyákból - 5-10 perccel a tesztelni kívánt vegyület beadása előtt - kontroll vérmintákat vettünk. A vegyületeket gyomorszondán keresztül vagy * perorálisan, kapszulákban adtuk be. A tesztelt vegyület beadása után a vérmintákat (5 ml) három órán keresztül 30 percenként, majd a 6., 12. és 24. órában vettük. Valamennyi vérmintát a feji véna vénapunkciójával vettük, és közvetlenül egy műanyagfecskendőbe gyűjtöttük, amely a mintavétel után egy rész 3,8 %-os trinátrium-citrátot és kilenc rész vért tartalmazott.

Ex vivo kutya vérlemezke-aggregáció

A vérmintákat 1000-es percenkénti fordulatszámmal 10 percig centrifugálva nagy vérlemezketartalmú vérplazmát (PRP) kaptunk. A nagy vérlemezketartalmú minta eltávolítása

- 93 után a mintát 2000-es percenkénti fordulatszámmal további 10 percig centrifugáltuk, miáltal kis vérlemezketartalmú vérplazmát (PPP) kaptunk. A PRP vérlemezkeszámát Coulter számlálóval (Coulter Electronics, Hielah, FL) határoztuk meg. Amennyiben a PRP frakcióban a vérlemezkék koncentrációja 300 000 vérlemezke/μΐ-ηέΐ nagyobb, a PRP frakciót a PPP frakcióval 300 000 vérlemezke/μl-re állítottuk be. A PRP 250 μΐ-es alikvotjait szilikált üvegküvettákba (7,25 x 55 mm; Bio/Data Corp., Horsham, PA) helyeztük. A PRP alikvotokhoz ezután 1 μΜ végkoncentrációban epinefrint adtunk, s 37 °C-on egy perces inkubálást végeztünk. Ezt követően a PRP-hez vérlemezkék aggregációját serkentő szert, ADP-t (10 μΜ végkoncentrációban) adtunk. A vérlemezkeaggregációt PAP-4 típusú fényáteresztő aggregométer (Bio/Data Platelet Aggregation Profiler; Bio/Data Corp., Horsham, PA) alkalmazásával mértük. Az egyes vegyületek tesztelése céljából kétszeri ismétléssel a fényáteresztés változásának mértékét (meredekség) és a maximális fényáteresztést (maximális aggregáció) regisztráltuk. A vérlemezke-aggregációs adatokat a görbe meredekségének, illetve a maximális aggregáció - tesztelt vegyület beadása előtt vett vérmintákból készített, kontroll PRP-vel kapott adatokhoz viszonyított - százalékos csökkenéseként (átlag ± szórás) adjuk meg.

Egy (II) általános képletű vegyület a fenti tesztekben jelentős aktivitásúnak bizonyult, s ezáltal hasznosnak mutatkozott bizonyos betegségekkel összefüggő trombózis megelőzésében és kezelésében. Az ex vivo kutya vérlemezke

- 94 aggregációban mért trombózisgátló aktivitásból emberekben kifejtett hasonló aktivitásra következtethetünk [Id. pl. Catalfamo és Dodds: Methods Enzymol. 169 (A) , 27 (1989)]. Egy (II) általános képletű vegyület fenti eljárásokkal végzett tesztelésének eredményeit a 6. táblázatban mutatjuk be. A táblázatban bemutatjuk a 4-(4-piperidin)-butanoil-glicil-aszpartil-triptofánnal (Id. 0 479 481 számú európai szabadalmi bejelentés) végzett összehasonlító teszt eredményeit is.

6. táblázat

Vegyület (példa száma)	Fixált vérlemezkék aggregációj ának gátlása (IC50; μΜ)	Dózis (mg/kg)	ADP-vel indukált ex vivo vérlemezke-aggregáció orális beadás után eltelt órákban mért %-os gátlása
			1 ó.	3. ó.	6. ó.	12.ó.	24.ó.
15.	0,097	5	100	100	100	98	50
Összeh..	0,047	5	53	<20

Összehasonlító vegyület: 4-(4-piperidin)-butanoil-glicil-aszpartil-triptofán.

A találmány leírása alapján szakember számára kézenfekvő, hogy a találmány célkitűzései a találmány szerinti megoldás gyakorlati kivitelezésével könnyen megvalósíthatók. A leírásban ismertetett vegyületeket, készítményeket és eljárásokat a találmány előnyös megvalósítási módjainak jellemző példáiként mutattuk be, s ezek nem jelentik a találmány oltalmi körének korlátozását.

Claims (5)

1. ·*· *··· ··*«

   - 95 Szabadalmi igénypontok

   1. A (VII) általános képletű vegyület 0 0 E¹ E² 0

   II II I I II

   P²' -N- (CH₂) p-C-NH-CH——CH—C—G

   B CH2-CO2-P¹ (VII) amelyben

   B jelentése alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, alkil-cikloalkil-, alkil-cikloalkil-alkil-, aril-, aril-alkil-, alkil-aril- vagy alkil-aril-alkil-csoport;

   E¹ jelentése hidrogénatom;

   E² jelentése egy természetben előforduló α-aminosav a-szénatomon lévő oldallánca, hidrogénatom, alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkil-csoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, szubsztituált arilcsoport, aril-alkil-csoport, szubsztituált aril-alkil-csoport, heterociklilcsoport, heterociklil-alkil-csoport, szubsztituált heterociklil-alkil-csoport, vagy E¹ és E², azzal a nitrogén- és szénatommal együtt, amelyen keresztül egymáshoz kapcsolódik, 4-, 5-, 6vagy 7-tagú aza-cikloalkán-gyűrűt alkothat; és

   G jelentése OR¹ vagy NR¹R² csoport (ahol R¹ és R² jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, alkil-cikloalkil-csoport, alkil-cikloalkil-alkil-csoport, arilcsoport, aril-alkil-csoport, alkil-aril-csoport vagy alkil-aril-alkil-csoport) ;

   ·· *^· ·*“· · *3 Γ * ' · * ··

   - 96 ρ értéke 1-től 4-ig terjed.

   P¹ jelentése hidrogénezés hatására bomlékony savvédőcsoport ;

   P²’ jelentése P² vagy TFA’H-; és

   P² jelentése savbomlékony aminvédő-csoport.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelynek képletében

   B jelentése alkilcsoport;

   E¹ jelentése hidrogénatom;

   E² jelentése cikloalkil-alkil-csoport;

   G jelentese NR R csoport;

   R¹ és R² jelentése hidrogénatom; és p értéke 1.
3. 3. A 2. igénypont szerinti vegyület, amelynek képletében

   B jelentése etilcsoport; és

   E² jelentése ciklohexil-metil-csoport.
4. 4. A3, igénypont szerinti vegyület, amelynek képletében

   P¹ jelentése benzilcsoport; és

   P²’ jelentése TFA’H-.
5. 5. A3, igénypont szerinti vegyület, amelynek képletében

   P¹ jelentése benzilcsoport; és

   P² jelentése t-butoxi-karbonil-csoport.

   A meghatalmazott:

   V*—

   ADVOPATENT

   SZABADALMI és VÉD.ILGY IRODA

   KARÁCSONYI BÉLA szabadalmi ügyvivő