HUP0100647A2 - Szubsztituált 1,2,4-triazolo[3,4-a]piridazin és gyógyászati alkalmazása - Google Patents

Abstract

A találmány 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(1-metil-1,2,3-triazol-4-il)metiloxi-1,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazinra, ennek felismerőképességetfokozó terápiás alkalmazására, ezt tartalmazó gyógyászatikészítményekre, és ennek előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Ó

Description

KOZZ

SZUBSZTITUÁLT l,2,4-TRIAZOLO[3,4-a]PIRIDAZIN ÉS ΒΕΙίβυΗίΥί-Λ'Λ-ίΤ

A találmány szubsztituált triazolopiridazin-származékra, ennek terápiás alkalmazására, ezt tartalmazó gyógyászati készítményekre, és ennek előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik.

Felismertük, hogy előállíthatok olyan felismerőképességet fokozó hatással rendelkező gyógyszerek, amelyek a benzodiazepin-receptor részleges vagy teljes inverz agonistáira korábban leírt görcskeltő hatások kisebb rizikójával alkalmazhatók. Előnyös, ha az inverz agonisták, amelyek az a5-receptor inverz agonistái, az αΐ-, oc2- és a3-receptor kötőhelyekkel szembeni aktivitástól viszonylag mentesek.

Az EP 0085840 és 0134846 számú szabadalmi leírásokban hasonló szerkezetű l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin-származékokat ismertetnek, amelyekről leírják, hogy szorongásoldó aktivitással rendelkeznek. Azonban nincs sem kitanítás, sem utalás a fenti publikációk egyikében sem a találmány szerinti vegyületre, sem arra, hogy a találmány szerinti vegyület felismerőképességet fokozó tulajdonsággal rendelkezik.

92637-2037A Sí

I

- 2 A találmány közelebbről a 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(lmetil-l,2,3-triazol-4-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazinra vonatkozik.

A felismerőképességet fokozó hatás a vegyület Morris-féle viziútvesztő tesztben történő vizsgálatával mutatható ki (lásd McNamara és Skelton, Psychobiology 21, 101-108). A különféle receptor altípusokon kifejtett működési hatékonyságot a

WO-A-9625948 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárás alkalmazásával számíthatjuk ki.

Tehát a találmány szerinti vegyület például különféle központi idegrendszeri rendellenességek esetén alkalmazható. Ilyen rendellenességek például a delirium, elmebaj és amnézia is, valamint egyéb felismerési rendellenességek. A delíriumra példaként említhetjük egy anyag általi mérgezés vagy egy anyag megvonása következtében fellépő delíriumot, a több kóroknak tulajdonítható delíriumot és a delirium NOS-t (közelebbről nem specifikált delíriumot). Az elmebajra példaként említhetjük a fiatalkori Alzheimer-típusú elmebajt, amely lehet komplikációk nélküli, vagy jelentkezhet delíriummal, téveszmékkel és depressziós hangulattal együtt; az öregkori Alzheimer-típusú elmebajt, amely lehet komplikációk nélküli, vagy delíriummal, téveszmékkel vagy depressziós hangulattal társulhat; a vaszkuláris elmebajt, amely lehet komplikációk nélküli, vagy delíriummal, téveszmékkel vagy depresszióval társulhat; a HÍV betegség következtében fellépő elmebajt; a fejsérülés következtében fellépő elmebajt; a Parkinson-kór következtében fellépő elmebajt; a Huntington-betegségnek tulajdonítható elmebajt; a Pick-betegség következtében fellépő elmebajt; a Creutzfeld-Jakob beteg- 3 «« · ség következtében fellépő elmebajt; anyag-indukált maradandó vagy több kórok következtében fellépő elmebajt, és a közelebbről nem specifikált (NOS) elmebajt. Az amnéziás rendellenességekre példaként említjük a specifikus gyógyászati állapot következtében fellépő amnéziás rendellenességet, vagy az anyag-indukált maradandó amnéziát vagy az NOS amnéziás rendellenességet.

A találmány tárgyát képezik továbbá gyógyászati készítmények is, amelyek találmány szerinti vegyületet és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaznak. A fenti készítmények előnyösen egységdózis formában vannak, ilyenek például a tabletták, pirulák, kapszulák, porok, granulák, steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, pontosan adagolt aeroszol vagy folyékony spray-k, cseppek, ampullák, transzdermális tapaszok, öninjektáló eszközök, vagy kúpok; ezek orális, parenterális, intranazális, szublinguális vagy rektális adagolásra alkalmas, vagy belélegzés vagy befúvás által adagolható formában lehetnek. A szilárd készítmények, például a tabletták előállítására a hatóanyagot egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal, például szokásos tablettázó komponensekkel, így például kukoricakeményítővel, laktózzal, szacharózzal, szorbittal, talkummal, sztearinsavval, magnézium-sztearáttal, dikálcium-foszfáttal vagy gyantákkal vagy felületaktív szerekkel, például szorbitán-monooleáttal, polietilénglikollal, vagy egyéb gyógyászatilag elfogadható hígítóanyagokkal, például vízzel összekeverve a találmány szerinti vegyület vagy annak gyógyászatiig elfogadható sója homogén elegyét tartalmazó szilárd előkeveréket alakítunk ki. Amikor ezekkel az előkeverékekkel

- 4 kapcsolatban a homogenitásra utalunk, ez azt jelenti, hogy a hatóanyag egyenletesen van diszpergálva a keverékben, ezáltal a keverék könnyen szétosztható egyformán hatékony egységdózis formákká, például tablettákká, pirulákká vagy kapszulákká. Ez a szilárd előkeverék azután a fent említett egységdózis formákká osztható szét, amelyek 0,1 - körülbelül 500 mg találmány szerinti hatóanyagot tartalmaznak. A tipikus egységdózis formák 1-100 mg, például 1, 2, 5, 10, 25, 50 vagy 100 mg hatóanyagot tartalmaznak. A tabletta vagy pirula formájában lévő új készítmények bevonattal láthatók el, vagy egyéb módon alakíthatók hosszantartó hatású előnyös dózisformákká. Például a tabletta vagy pirula egy belső dózis és egy külső dózis komponenst tartalmazhat, az utóbbi bevonatot alkothat az előbbin. A két komponens enterális réteggel választható el, amely a gyomorban történő szétesésnek ellenáll, és elősegíti, hogy a belső komponens érintetlenül jusson át a duodénumba, vagy késleltetett módon szabaduljon fel belőle a hatóanyag. Az ilyen enterális rétegek vagy bevonatok előállítására különféle anyagok alkalmazhatók, ilyenek például a különféle polimer savak, és a polimer savak különféle anyagokkal, például sellakkal, cetilalkohollal és celulóz-acetáttal alkotott elegyei.

Az orálisan vagy injektálással adagolható cseppfolyós formák, amelyekbe találmány szerinti új összetételek beépíthetők, például vizes oldatok, megfelelően ízesített szirupok, vizes vagy olajos szuszpenziók, és ehető olajokkal, például gyapotmagolajjal, szezámolajjal, kókuszolajjal vagy földimogyoró-olajjal készült ízesített emulziók, valamint elixírek és hasonló gyógyászati vivőanyagok lehetnek. A vizes szuszpenziók elő

- 5 állítására alkalmazható megfelelő diszpergáló- vagy szuszpendálószerek például a szintetikus és természetes gyanták, például tragantgyanta, akácmézga, alginát, dextrán, nátrium-karboximetilcellulóz, metilcellulóz, poli(vinilpirrolidon) vagy zselatin.

A találmány tárgyát képezi továbbá a találmány szerinti vegyület alkalmazása olyan gyógyszer előállítására, amely felismerőképesség fokozására alkalmazható, előnyösen elmebetegségben, például Alzheimer-kórban szenvedő ember esetén.

A felismerőképesség fokozására megfelelő dózistartományban körülbelül 0,01 - 250 mg/testtömeg kg/nap, előnyösen körülbelül 0,01 - 100 mg/testtömeg kg/nap, és különösen előnyösen körülbelül 0,01 - 5 mg/testtömeg kg/nap. A vegyületet naponta 1 - 4 alkalommal adagolhatjuk. Bizonyos esetekben azonban a fenti határokon kívül eső dózisok alkalmazhatók.

A találmány szerinti vegyületet előnyösen, például mozsárban, vagy annak ipari megfelelőjében, körülbelül 1-10 pm, előnyösen 5 pm-nél kisebb méretre aprítjuk a formálás előtt. A vegyületet mikronizálhatjuk vagy szonikálhatjuk szakirodalomból ismert módszerekkel, vagy nanonizálhatjuk, például az US-A-5145684 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárásokkal.

A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás a találmány szerinti vegyulet előállítására oly módon, hogy egy metilező reagenst, példuál lítium-hexametildiszilazidot 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(lH-l,2,3-triazol-5-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazinnal reagáltatunk.

A reakciót általában oldószerben, például dimetilformamidban, általában 0 °C alatti hőmérsékleten, szobahőmérsékletre történő melegítéssel, és általában inertgáz-atmoszférában, például nitrogén alatt játszatjuk le. A reakcióelegyet általában 4-12 órán keresztül állni hagyjuk. A kívánt terméket az egyéb reakciótermékektől általában szokásos elválasztási módszerekkel, például preparatív HPLC-vel tisztítjuk.

A találmány szerinti vegyület előállítása során szükséges és/vagy kívánatos lehet a molekulában lévő bármely érzékeny vagy reakcióképes csoport védése. Ezt szokásos védőcsoportok alkalmazásával érhetjük el [lásd például Protective Groups in Organic Chemistry, szerk. J. F. W. McOmie, Plenum Press (1973); és T. W. Greene & P. G. M. Wuts, Protective Groups in Organic Synthesis, John Wiley & Sons (1991)]. A védőcsoportokat megfelelő soronkövetkező lépésben távolíthatjuk el ismert módszerek alkalmazásával.

A találmány szerinti vegyület erősen gátolja a [³H]-flumazenil kötődését Ltk sejtekben stabilan expresszálódó a5-alegységet tartalmazó humán GABAa receptorok benzodiazepin-kötő helyéhez.

Reagensek

- foszfáttal pufferolt sóoldat (PBS);

- vizsgálati puffer: 10 mmol/1 KH₂PO₄, 10 mmol/1 KC1, pH 7,4 szobahőmérsékleten;

- [³H]-flumazeníl (18 nmol/1 α1Β3γ2 sejtekhez; 18 nmol/1 α2Β3γ2 sejtekhez; 10 nmol/1 α3Β3γ2 sejtekhez; 10 nmol/1 α5Β3γ2 sejtekhez) vizsgálati pufferben;

- flunitrazepám 100 pmol/l vizsgálati pufferben;

- vizsgálati pufferben felszuszpendált sejtek (1 tálca 10 ml-re).

Sejtek összegyűjtése

A felülúszót elválasztjuk a sejtektől. A sejtekhez körülbelül 20 ml PBS-t adunk. A sejteket lekaparjuk, és 50 ml-es centrifugacsőbe helyezzük. Az eljárást újabb 10 ml PBS-sel megismételve biztosítjuk a sejtek többségének eltávolítását. A sejteket laboratóriumi centrifugában 3000 fordulat/perccel 20 percen keresztül centrifugálva ülepítjük, majd kívánt esetben fagyasztjuk. A sejteket lemezenként (25 cm x 25 cm) 10 ml pufferben újraszuszpendáljuk.

Vizsgálat

A vizsgálatot 96 mély rezervoárt tartalmazó lemezen, vagy kémcsőben hajtjuk végre. Minden egyes cső tartalmaz: - 300 μΐ vizsgálati puffért, - 50 μΐ [³H]-flumazenilt (végkoncentráció 1,8 nmol/1 α1Β3γ2 sejtekhez; 1,8 nmol/1 oc2B3y2 sejtekhez; 1,0 nmol/1 a3B3y2 sejtekhez; 1,0 nmol/1 a5B3y2 sejtekhez);

- 50 μΐ puffért vagy oldószert (például 10%-os DMSO-t), ha a vegyületet 10%-os DMSO-ban oldjuk (összesen); tesztvegyületet vagy flunitrazepámot (nem-specifikus kötődés meghatározására), 10 pmol/l végkoncentrációban,

- 10 μΐ sejtszuszpenzió.

A vizsgálati elegyeket 40 °C-on 1 órán keresztül inkubáljuk, majd szűrjük, vagy Tomtec vagy Brandel sejt-összegyűjtő alkalmazásával, GF/B szűrőkön keresztül, majd háromszor 3 ml jéghideg vizsgálati pufferrel mossuk. A szűrőket szárítjuk, és folyadék-szcintillációs számlálást végzünk. A várt értékek az összes kötődésre 3000 - 4000 dpm a teljes beütésszámra, és kevesebb, mint 200 dpm nem-specifikus kötődésre, ha folyadék⁸ .:. ·»· ·*’ ’··*

-szcintillációs számlálást alkalmazunk, vagy 1500 - 2000 dpm összes beütésre, és kevesebb, mint 200 dpm nem-specifikus kötődésre, ha a számlálást meltilex szilárd szcintillátorral végezzük. A kötődési paramétereket nem-lineáris legkisebb négyzetes regressziós analízissel határozzuk meg, amelyből kiszámítjuk a tesztvegyület inhíbíciós állandóját (Ki).

A találmány szerinti vegyület a fenti vizsgálat szerint erősen gátolja a [³H]-flumazenil kötődését az Ltk sejtekben stabilan expresszált a5-alegységet tartalmazó humán GABAa receptorokon lévő benzodiazepin-kötőhelyekhez.

Az alábbi példák szerint előállított vegyületet a fenti vizsgálatban megvizsgáltuk, és azt találtuk, hogy Kj értéke a [³H]-Ro 15-1788 helyettesítésére a humán GABA_a receptor a5-alegységében 10 nmol/1, vagy kisebb.

A találmány szerinti vegyületről kimutattuk, hogy a felismerőképességet fokozza a patkánnyal végeztetett viziútvesztő tesztben [Morris, Learning and Motivation 12. 239ff (1981)]. A módszer további részletei a találmány szerinti vegyület felismerőképességet fokozó aktivitásának kimutatására a WO-A-9625948 számú publikációban található. Kimutattuk, hogy a minimális hatékony dózis, amelyben a találmány szerinti vegyület a receptorok 40%-át elfoglalja, 0,3 mg/kg. Ezt a hatást kimutattuk 3 mg/kg dózisnál is.

A találmány szerinti vegyületet az alábbi példákban ismertetett módon állíthatjuk elő. A reakciókörülmények pontos részletei, és a reakciók kézenfekvő módosításai szakember számára ismertek.

⁹ .:. .»· ·' '··’

1. köztitermék

6-KIór-3-(5-metilizoxazol-3-il)-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin

a) l-Klór-4-hidrazinoftalazin

20,0 g (0,100 mol) 1,4-diklórftalazint adunk 37,3 ml (0,765 mol) hidrazin-monohidrát 500 ml etanollal készült, forrásban lévő oldatához, és az elegyet 0,5 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, és éterrel mossuk. Az anyagot n-butanolban és ammóniaoldatban (fajlagos sűrűség 0,91) felvesszük, és oldódásig melegítjük. A szerves fázist elválasztjuk, vákuumban bepároljuk, és a maradékot xilollal kétszer azeotróposan desztilláljuk, majd vákuumban szárítjuk. 11,5 g (59%) cím szerinti hidrazint kapunk.

’H-NMR-spektrum (250 MHz, d⁶-DMSO) 8: 7,84-8,04 (3H, m,

Ar-H), 8,20 (1H, m, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 194 [MH]⁺.

b) 5-Metilizoxazol-3-karbonsav g (88 mmol) acetonilaceton és 50 ml 2/3 arányú salétromsav (fajlagos sűrűség l,42)/víz elegyét óvatosan forrásig melegítjük, és nitrogénáram alatt, 1 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, és egy éjszakán keresztül állni hagyjuk. A kapott szilárd anyagot leszűrjük, kétszer 7 ml jéghideg vízzel, majd hexánnal mossuk, és vákuumban szárítjuk. 4,4 g (40%) cím szerinti savat kapunk. ’H-NMR-spektrum (CDCI₃) δ: 2,50 (3H, d, J-0,8 Hz, Me), 6,41 (1H, d, .1=0,8 Hz, Ar-H).

- ¹⁰ - 1 j. ···

c) 6-KIór-3-(5-metilizoxazol-3-il)-l,2,4-triazolo[3,4-aJftalazin

8,0 g (41,2 mmol) l-klór-4-hidrazinoftalazin 1 liter diklórmetánnal készült, kevert szuszpenziójához 0 °C-on, nitrogén alatt egymás után 5,24 g (41,3 mmol) 5-metilizoxazol-3-karbonsavat, 10,5 g (41,2 mmol) bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)foszfinsavkloridot és 11,5 ml (82,5 mmol) trietil-amint adunk. A reakcióelegyet 0 °C-on 2 órán keresztül, és szobahőmérsékleten egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot vízzel eldörzsöljük, a szilárd anyagot leszűrjük, hexánnal mossuk, és vákuumban szárítjuk. 11 g ketohidrazint kapunk, MS (ES⁺) m/e 304 [MH]⁺. 11 g fenti ketohidrazin és 2,2 g (20 tömeg%) trietil-amin-hidroklorid 500 ml xilollal készült oldatát 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot diklórmetánban oldjuk, vízzel kétszer mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk, és a szilárd anyagot diklórmetán/hexánból átkristályosítjuk. 6,8 g (58%) cím szerinti vegyületet kapunk.

’H-NMR-spektrum (360 MHz, CDC1₃) δ: 2,59 (3H, s, Me), 6,90 (1H, s, Ar-H), 7,95 (1H, m, Ar-H), 8,07 (1H, m, Ar-H), 8,34 (1H, m, Ar-H), 8,78 (1H, s, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 286 [MH]⁺.

1. referenciapélda

3-(5-Metilizoxazol-3-il)-6-(2-piridil)metiloxi-l,2,4-triazolo|3,4-a|ftalazin

470 mg (4,27 mmol) 2-piridilkarbinol 60 ml dimetilform-

araiddal készült, kevert oldatához szobahőmérsékleten, nitrogén alatt 244 mg (6,10 mmol) 60%-os olajos diszperzió formájában lévő nátrium-hidridet adunk, és az elegyet 0,25 órán keresztül keverjük. Ezután hozzáadunk 1160 mg (4,07 mmol) 1. köztiterméket, és az elegyet 2 órán keresztül keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot diklórmetánban oldjuk, vízzel kétszer mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A terméket szilikagélen, gyorskromatográfiás eljárással tisztítjuk, az eluálást 3% metanol/diklórmetánnal végezzük, majd diklórmetán/hexán elegyből átkristályosítjuk a terméket. 640 mg (44%) cím szerinti terméket kapunk. Olvadáspont: 234-236 °C;

'H-NMR-spektrum (360 MHz, CDCI3) δ: 2,59 (3H, d, J=0,8 Hz, Me), 5,77 (2H, s, CH₂), 6,82 (1H, d, J=0,8 Hz, Ar-H), 7,30 (1H, m, Ar-H), 7,74-7,85 (3H, m, Ar-H), 7,95 (1H, m, Ar-H), 8,33 (1H, d, J=7,8 Hz, Ar-H), 8,64-8,72 (2H, m, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 359 [MH]⁺;

Elemanalízis eredmények a Ci9Hi₄N6O₂-0,05CH₂Cl₂ összegképlet alapján:

számított. C = 63,10%, H = 3,92%, N = 23,17%;

talált: C - 62,93%, H - 3,56%, N = 22,94%.

2. referenciapélda

6-(6-Brómpiridin-2-il)metiIoxi-3-(5-metilizoxazol-3-il)-l,2,4-triazolo|3,4-a]ftalazin

A cím szerinti vegyületet az 1. köztitermékböl és 2-brómpiridin-6-metanolból [Tetrahedron Lett. 50, 2537 (1996)] állítjuk elő az 1. referenciapéldában leírtak szerint. A reakcióelegy-

hez vizet adva izoláljuk a terméket, majd a kapott csapadékot leszűrjük. A terméket szilikagélen, gyorskromatográfiásan tisztítjuk, az eluálást etil-acetáttal végezzük, majd etil-acetát/metanol elegyből átkristályosítást végzünk. Cím szerinti ftalazint kapunk.

Olvadáspont: 247,5-249 °C;

^-NMR-spektrum (360 MHz, CDC1₃) δ: 2,61 (3H, d, J=0,7 Hz, Me), 5,73 (2H, s, CH₂), 6,82 (1H, d, J=0,7 Hz, Ar-H),7,48 (1H, d, J=7,8 Hz, Ar-H), 7,63 (1H, t, J=7,7 Hz, Ar-H),7,76 (1H, d, J=7,4 Hz, Ar-H), 7,84 (1H, t, J=8,4 Hz, Ar-H),7,98 (1H, t, J=8,4 Hz, Ar-H), 8,31 (1H, d, J=8,5 Hz, Ar-H),8,70 (1H, d, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 437 [MH]⁺;

Elemanalízis eredmények a C^HuNgOaBr-O,!H₂O összegképlet alapján:

számított: C = 51,98%, H = 3,03%, N = 18,60%;

talált: C - 52,27%, H = 2,85%, N - 19,14%.

2. köztitermék

6-Hidroxi-3-(5-metilizoxazol-3-il)-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin

0,67 g (17 mmol) nátrium-hidroxid 7,5 ml vízzel készült oldatát keverés közben hozzáadjuk 1,0 g (3,5 mmol) 1. köztitermék 37,5 ml dioxánnal készült oldatához, és a reakcióelegyet 4 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a maradékot víz és dietil-éter között megosztjuk. A vizes fázist elválasztjuk, egyszer mossuk éterrel, majd 2 n sósavoldattal pH 2 értékre savanyítjuk. A kicsapódott szilárd anyagot leszűrjük, és a vizes szűrletet diklór-

metánnal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumot magnézium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk, majd a csapadékkal kombináljuk. 0,45 g (48%) cím szerinti terméket kapunk.

’H-NMR-spektrum (250 MHz, d⁶-DMSO) δ: 2,58 (3H, d, J=0,7 Hz, Me), 7,07 (1H, d, J=0,9 Hz, Ar-H), 7,94 (1H, m, Ar-H), 8,08 (1H, m, Ar-H), 8,24 (1H, d, J=7,4 Hz, Ar-H), 8,54 (1H, d, J=7,4 Hz, Ar-H), 13,32 (1H, széles s, NH);

MS (ES⁺) m/e: 268 [MH]⁺;

3, referenciapélda

3-(5-Metilizoxazol-3-il)-6-(lH-l,2,3-triazol-5-il)metiloxi-1,2,4-triazolo[3,4-a|ftalazin

a) 5-Formil-l-[2-(trimetilszilil)etoxi]iiietil-l,2,3-triazol

2,077 g (10,42 mmol) 1 -[2-(trimetilszilil)etoxi]metil-l,2,3-triazol [J. Heterocycl. Chem. 29, 1203 (1992)] 30 ml tetrahidrofuránnal készült, kevert oldatához -78 °C-on, argon alatt cseppenként hozzáadunk 6,8 ml (10,9 mmol) 1,6 mol/1 koncentrációjú, hexánokkal készült n-butil-lítium-oldatot. Az oldatot -60 °C-ra hagyjuk melegedni 0,67 óra alatt, majd újra -78 °C-ra hűtjük, és hozzáadunk 0,9 ml (11,6 mmol) dimetilformamidot. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, és 16,5 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyhez 50 ml telített ammónium-klorid-oldatot adunk, és háromszor 80 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített, éteres extraktumot magnézium-szulfát felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást 30% etil-acetát/hexán eleggyel végezzük. 1,713 g (72%) cím szerinti triazolt kapunk.

^-NMR-spektrum (360 MHz, CDC1₃) δ: 0,01 (9H, s, Me₃Si), 0,92-0,99 (2H, m, CH₂), 3,64-3,69 (2H, m, CH₂), 6,05 (2H, s, CH₂), 8,31 (1H, s, Ar-H), 10,12 (1H, s, CHO).

b) 5-Hidroximetil-l-[2-(trimetiIszilil)etoxi]metil-l,2,3-triazol

1,70 g (7,495 mmol) fenti lépésben előállított triazol 8 ml metanollal készült, kevert oldatához 0 °C-on, nitrogén alatt 0,284 g (7,51 mmol) nátrium-bórhidridet adunk. A reakcióelegyet 0 °C-on 0,5 órán keresztül, és szobahőmérsékleten 0,5 órán keresztül keverjük. Az elegyhez vizet adunk, és diklórmetán és telített sóoldat között megosztjuk. A vizes fázist elválasztjuk, és diklórmetánnal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat magnézium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást 70% etil-acetát/hexán eleggyel végezzük. 1,34 g (78%) cím szerinti terméket kapunk.

’H-NMR-spektrum (360 MHz, CDC1₃) δ: 0,00 (9H, s, Me₃Si), 0,90-0,95 (2H, m, CH₂), 3,58-3,63 (2H, m, CH₂), 4,84 (2H, s, CH₂), 5,80 (2H, s, CH₂), 7,68 (1H, s, Ar-H).

c) 3-(5-Metilizoxazol-3-il)-6-{l-[2-(trimetilszilil)etoxi]metil-l,2,3-triazol-5-il}metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin

A cím szerinti vegyületet az 1. köztitermékből és az előbbi lépés szerint előállított alkoholból állítjuk elő a 10. példában leírtak szerint.

^lH-NMR-spektrum (360 MHz, CDC1₃) δ: 0,00 (9H, s, Me₃Si), 0,88-0,93 (2H, m, CH₂), 2,63 (3H, s, Me), 3,61-3,66 (2H, m, CH₂), 5,92 (2H, s, CH₂), 5,97 (2H, s, CH₂), 6,89 (1H, s, Ar-H), 7,86 (1H, m, Ar-H), 8,02 (1H, t, J=7,7 Hz, Ar-H),

8,18 (1H, s, Ar-H), 8,23 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H), 8,76 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 479 [MH]⁺.

d) 3-(5-Metilizoxazol-3-iI)-6-(lH-l,2,3-triazol-5-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-ajftalazin

A fentiek szerint előállított termék, 10 ml etanol és 20 ml 2 n sósavoldat elegyét 50 °C-on 15,25 órán keresztül melegítjük. Az oldatot telített nátrium-karbonát-oldattal pH 12 értékre lúgosítjuk, és az oldószereket vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot etanollal kétszer azeotróposan desztilláljuk, és szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást 0-4% metanol/diklórmetán grádiens elúcióval végezzük. Cím szerinti terméket kapunk. ’H-NMR-spektrum (400 MHz, CDC1₃) δ: 2,65 (3H, s, Me), 5,73 (2H, s, CH₂), 7,02 (1H, s, Ar-H), 7,87 (1H, t, J=7,8 Hz, Ar-H), 7,99-8,03 (2H, m, 2 Ar-H), 8,24 (1H, d, J=8,2 Hz, Ar-H), 8,72 (1H, d, J=7,9 Hz, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 349 [MH]⁺.

1. példa

3-(5-Metilizoxazol-3-il)-6-(l-metiI-l,2,3-triazol-5-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin, 3-(5-metilizoxazol-3-íl)-6-(2-metiI-l,2,3-triazol-4-il)metiloxi-l,2,4-triazolo|3,4-a]ftalazin és 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(l-metil-l,2,3-triazol-4-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalaziii 241 mg (0,626 mmol) 3. referenciapélda szerint előállított 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(lH-l,2,3-triazol-5-il)metiloxi-l ,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin 50 ml dimetilformamiddal készült, kevert oldatához -30 °C-on, nitrogén alatt 1,63 ml (1,63 mmol) 1 mol/l koncentrációjú, tetrahidrofuránnal készült lítium-hexa-

metíldiszílazid-oldatot cseppenként adunk. Az elegyet -23 °C-ra melegítjük 1,5 óra alatt, cseppenként hozzáadunk 0,10 ml (1,6 mmol) metil-jodidot, és a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni egy éjszakán keresztül. Az elegyhez vizet adunk, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot diklórmetán és víz között megosztjuk, és a vizes fázist elválasztjuk, majd diklórmetánnal egyszer újra extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumot sóoldattal egyszer mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást 0-5% metanol/diklórmetán grádiens elúcióval végezzük, majd preparatív HPLC eljárással (YMC Sil oszlop, 250 x 20 mm), az eluálást 5% metanol/1-klórbután eleggyel végezve elválasztjuk a három triazol izomert:

legkevésbé poláros izomer (HPLC oldószerrendszer): 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(2-metil-l,2,3-triazol-4-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin ’H-NMR-spektrum (400 MHz, CDC1₃) δ: 2,59 (3H, s, Me), 4,21 (3H, s, Me), 5,73 (2H, s, CH₂), 6,89 (1H, s, Ar-H), 7,79 (1H, m, Ar-H), 7,94 (1H, m, Ar-H), 8,10 (1H, s, Ar-H), 8,22 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H), 8,67 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 363 [MH]⁺;

közepesen poláros izomer: 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(l-metil-l,2,3-triazol-4-il)metiloxi-l ,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin ’H-NMR-spektrum (400 MHz, CDC1₃) δ: 2,60 (3H, s, Me), 4,09 (3H, s, Me), 5,78 (2H, s, CH₂), 6,90 (1H, d, J=0,8 Hz, Ar-H), 7,80 (1H, m, Ar-H), 7,94 (1H, m, Ar-H), 8,25 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H), 8,65 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H), 8,73 (1H, s,

- 17 - ί_;;. χ X ·.

Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 363 [MH]⁺;

legpolárosabb izomer (HPLC oldószerrendszer): 3-(5-metilizoxazol-3-il)-6-(l-metil-l,2,3-triazol-5-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin ‘H-NMR-spektrum (400 MHz, CDClj) δ: 2,56 (3H, s, Me), 4,19 (3H, s, Me), 5,76 (2H, s, CH₂), 6,82 (1H, s, Ar-H), 7,80 (1H, m, Ar-H), 7,96 (1H, m, Ar-H), 8,04 (1H, s, Ar-H), 8,12 (1H, d, 3=8,8 Hz, Ar-H), 8,67 (1H, d, J=8,0 Hz, Ar-H);

MS (ES⁺) m/e: 363 [MH]

Claims (5)

1. - ·: ·: X. »

   Szabadalmi igénypontok

   1. 3-(5-Metilizoxazol-3-iI)-6-(l-metiI-l,2,3-triazol-4-il)metiloxi-1,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin.
2. 2. Gyógyászati készítmény, amely 1. igénypont szerinti vegyületet és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.
3. 3. 3-(5-Metilizoxazol-3-il)-6-( 1-metil-1,2,3-triazol-4-il)metiloxi-l,2,4-triazolo[3,4-a]ftalazin, humán vagy állati test kezelésére végzett eljárásban történő alkalmazásra.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti vegyület alkalmazása felismerőképesség fokozására alkalmas gyógyászati készítmény előállítására.
5. 5. Eljárás felismerőképesség fokozására csökkent felismerőképességgel rendelkező alanyban, azzal jellemezve, hogy a kezelendő alanynak az 1. igénypont szerinti vegyület felismerőképességet fokozó mennyiségét adagoljuk.

   A meghatalmazott:

   DANUBIA

   Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.

   dr. Kiss Ildikó szabadalmi ügyvivő

   Aktaszámunk: 92637-2037A Sí