HUP0100237A2 - Térhálósított részecskék - Google Patents

Abstract

A találmány gyógyszerhatóanyagok továbbításra alkalmas térhálósítottszemcsékre vonatkozik. A térhálósított szemcsék legalább egy polimervegyületet és egy téráthidaló vegyületet tartalmaznak. A polimer és atéráthidaló vegyület reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino-és/vagy tiolcsoportot tartalmaz. A szemcsék a polimeren, illetve atéráthidaló vegyületen lévő reakcióképes csoportok reagálásával,kovalens kötéssel térhálósodnak. A találmány tárgyát képezik atalálmány szerinti szemcsékben gyógyszerhatóanyagot tartalmazókészítmények is, valamint a szemcsék előállítási eljárása, agyógyszerhatóanyagok szemcsékben való kapszulázási eljárása, és aszemcsék szabályozott gyógyszerhatóanyag- kibocsátásra valóalkalmazási eljárása is. Ó

Description

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY γ' 1 'Ϊ

Térhálósított részecskék

A találmány olyan térhálósított részecskékre vonatkozik, amelyek gyógyszerhordozóként alkalmazhatók. A találmány tárgyát elsősorban az olyan javított eljárások képezik, amelyekkel az ilyen részecskék stabilizálhatok, illetve a gyógyszeradagolás és a gyógyszerkibocsátás a gerinces gazdaszervezetekben szabályozható.

Valamely gyógyszerhatóanyag aktív helyre való továbbítása, valamint a hatóanyag elfogadható sebességű kibocsátása a gyógyszerfejlesztéssel és hatásjavításával foglalkozó szakemberek számára megoldandó feladat. Jól ismert probléma, hogy a gerinces állatok gyomor- és bélrendszerében számos fizikai és kémiai folyamat akadályozza a gyógyszerhatóanyagok sikeres alkalmazását. Például a gyógyszerhatóanyagnak aktivitáscsökkenés nélkül ellen kell állnia az endogén enzimeknek, a gyomorsavnak és a bélrendszer lúgosságának, majd ezek ellenére be kell jutnia a gyomor- és bélrendszeri nyálkahártyán keresztül a véráramba, és arra a helyre, ahol a hatását ki kell fejtenie. Ezen túlmenően mindezeknek megfelelő sebességgel kell végbemenniük a megfelelő gyógyszeradag továbbításához.

Már eddig is számos kísérletet végeztek a fenti problémák megoldására. így például alkalmazhatnak különösen nagy aktív anyag adagot, hogy a hatóanyag legalább egy része károsodás nélkül eljusson a kívánt aktív helyre. A bélhatóanyagok ilyen alkalmazása egyértelműen problematikus, és nem gazdaságos. Bizonyos esetekben egyszerű mechanikus hordozóval, például préselt tablettákkal vagy bélrendszerben alkalmazható bevonattal megoldható az adott hatóanyag bélben való toleranciája, és a gyógyszer kibocsátása sebességének szabályozása. Mostanában kiterjedt kutatások folynak az olyan liposzómák és mikrobuborékok kifejlesztésére, amelyek hatóanyagok kapszulázására alkalmazhatók. Ezek a megoldások azonban nem alkalmazhatók minden

91719-8741 TF körülmények, között.

Az US 5 352 461 számú szabadalmi iratban olyan mikro- és nanoszemcséket ismertetnek, amelyek gyógyszerek védelmére és kibocsátási sebességük szabályozására alkalmas kapszulák előállítására használhatók. Ebben a leírásban olyan önkapcsolódó szemcsés gyógyszerhordozó rendszert ismertetnek, amelyet 2,5-diketo-3,6-di(4-szukcinil-amino-butil)-piperazinból állítanak elő; ezzel szemben az a követelmény, hogy annyira pH-érzékeny legyen, hogy magas pH-nál szétessen, és a benne lévő gyógyszerhatóanyagot kibocsássa.

A WO 88/01213 számú szabadalmi iratban olyan szemcséket ismertetnek, amelyek hatóanyagok, például inzulin és heparin kapszulázására alkalmasak, és ezáltal a hatóanyagokat megvédik a gyomorsavtól és a bélenzimektől, és azt a véráramba bocsátják ki.

A Bergeron et al., J. Amer. Chem. Soc. 1995, 117, 6658-6665. irodalmi helyen olyan önkapcsolódó, pH-titrálható szemcsés rendszereket ismertetnek, amelyek önkapcsolódó biszamid-dikarbonsavakat tartalmaznak. Ezek a szemcsék alacsony pH-nál stabilak, és a pH növekedésével instabillá válnak.

A WO 96/29991 számú szabadalmi iratban olyan szemcséket ismertetnek, amelyeket poliaminosavak, speciálisan poli(leucin-glutamát) alapú, önkapcsolódó szemcsékből állítanak elő. Ezek a természetes aminosavakból előállított szemcsék azzal jellemezhetők, hogy szemcseméretük szabályozható, és széles pH-tartományban stabilak.

Gyógyszerhatóanyagok - elsősorban peptidek és fehérjék kapszulázására alkalmas szemcsék különböző anionos polimerek és kationos polimerek polielektrolitos komplexképzésével is előállíthatok. Az anionos polimerek lehetnek természetes anyagok, például nátrium-aiginát, karboxi-metil-cellulóz, guaran, poliglutánsav és ezek származékai. A kationos polimerek képviselői például a polilizin és zselatin. Az egyéb polikationok és polianionok részletes ismertetését megtaláljuk az EP 671 169, US 4 835 248 és US 5 041 291 számú szabadalmi iratban.

A korábbi gyógyszertovábbító szemcsék hatékonysága azonban korlátozott. Sok esetben az tapasztalták, ezek a szemcsék a parenterális vagy enterális alkalmazás után gyorsan kibocsátják a bekapszulázott gyógyszerhatóanyagot. Emiatt erőfeszítéseket tettek olyan stabilizált mikroszemcsék előállítására, amelyeket glutáraldehid térhálósításával állítanak elő. Ez a térhálósító eljárás azonban azzal a hátránnyal járhat, hogy a bekapszulázott gyógyszerhatóanyag módosulhat, ami egyértelműen nem kívánt tulajdonság. További hátrányuk, hogy ez a térhálósítás optimálisan olyan lúgos pH-nál játszódik le, amelynél ezek a pH-érzékeny szemcsék gyorsan kibocsátják a bekapszulázott gyógyszerhatóanyagot.

Egyértelműen látszik tehát, hogy nagyon kívánatos az olyan gyakorlatban használható szemcsestabilizáió eljárás kifejlesztése, amellyel pH-érzékeny szemcsék állíthatók elő, és a bekapszulázott gyógyszerhatóanyag módosításának kockázata nem léphet fel. Elsősorban a gyógyszerhatóanyag továbbítására alkalmas rendszerek előállítási eljárásának kifejlesztése kívánatos.

A találmány célkitűzése tehát olyan, szemcsestabilizálásra alkalmas gyakorlatban használható eljárás kifejlesztése, amelynek alkalmazásával a bekapszulázott gyógyszerhatóanyag módosításának előfordulása csökken vagy megszűnik.

A találmány további célkitűzése olyan gyógyszertovábbításra alkalmas eljárás kifejlesztése, amelynek alkalmazásával a bekapszulázott gyógyszerhatóanyag módosításának előfordulása csökken vagy megszűnik.

A fenti célkitűzések elérésére alkalmas találmány szerinti térhálósított szemcsék a következő komponensekből állíthatók elő:

a) szemcseképzésre alkalmas egy vagy több, olyan polimer, amelyek mindegyike reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportokat tartalmaz; és

b) egy téráthidaló (spacer) vegyület, amely két vagy több reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot tartalmaz;

ahol a térhálósítást úgy hozzuk létre, hogy a polimer(ek) és a téráthidaló vegyület karboxi(csoportja és hidrazil-, amino- és/vagy tiolcsoportjai között karbodiimid kapcsolódást alakítunk ki.

A találmány másik tárgya egy térhálósított szemcsékben bekapszulázott gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény, amelyben a tárhálósított szemcsék a következő komponensekből állnak:

a) szemcseképzésre alkalmas egy vagy több olyan polimer, amelyek mindegyike reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportokat tartalmaz; és

b) egy ttéráthidaló vegyület, amely két vagy több reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot tartalmaz;

ahol a térhálósítást a gyógyszerhatóanyag jelenlétében a polimerek és a téáthidaló vegyület karboxilcsoportja és a hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportjai között létrehozott karbodiimid kapcsolócsoportokkal katalizáljuk.

A találmány további tárgya olyan eljárás térhálósított szemcsék előállítására, amelyben megfelelő körülmények között a következő komponenseket reagáltatjuk:

a) szemcseképzésre alkalmas egy vagy több olyan polimer, amelyek mindegyike reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportokat tartalmaz; és

b) egy téráthidaló vegyület, amely két vagy több reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot tartalmaz;

ahol a térhálósítást úgy hozzuk létre, hogy a polimer(ek) és a téráthidaló

..·:. ::· x - · vegyület karboxilcsoportja és a hidrazil-, amino- és/vagy tiolcsoportjai között karbodiimid kapcsolódást alakítunk ki.

A találmány további tárgya egy vagy több gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény előállítására alkalmas olyan eljárás, amelyben egy térhálósított szemcsés anyagot egy vagy több gyógyszerhatóanyaggal reagáltatunk, és a szemcsés anyag a következő komponensekből áll:

a) szemcseképzésre alkalmas egy vagy több olyan polimer, amelyek mindegyike reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportokat tartalmaz; és

b) egy téráthidaló vegyület, amely két vagy több reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot tartalmaz;

ahol a térhálósítást úgy hozzuk létre, hogy a polimer(ek) és a téráthidaló vegyület karboxilcsoportja és a hidrazil-, amino- és/vagy tiolcsoportjai között karbodiimid kapcsolódást alakítunk ki.

A találmány még további tárgya egy gyógyszerhatóanyag kibocsátásának a betegben való szabályozására vonatkozó olyan eljárás, amelyben a kezelendő betegnek hatásos mennyiségű, térhálósított szemcsékben kapszulázott gyógyszerhatóanyagot alkalmazunk, és a szemcsék a következő komponensekből állnak: a) szemcseképzésre alkalmas egy vagy több olyan polimer, amelyek mindegyike reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportokat tartalmaz; és

b) egy téráthidaló vegyület, amely két vagy több reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot tartalmaz.

A találmány szerinti készítményben lévő téráthidaló vegyület egy olyan NH2NHCO-R-CONHNH2 általános képletú vegyület, amelyben -Rjelentése egy közvetlen kötés vagy egy legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkil- alkenil-, alkinilcsoport vagy arilcsoport. A téráthidaló vegyület a következő vegyületcsoportból is választható: hidrazin, oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid, glutaminsav-dihidrazid, aszparaginsav-dihidrazid, almasav-dihidrazid, borkősav-dihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsav-dihidrazid és ftálsav-dihidrazid.

A további változatokban a téráthidaló vegyület lehet egy a következők közül választott vegyület: malonsav, maleinsav, almasav, citromsav, glutaminsav, aszparaginsav, borostyánkősav, adipinsav, glutársav, dimetil-glutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav és tereftálsav, valamint ezek elágazó láncú, legfeljebb 10 szénatomos alkil-származékai.

A még további változatokban a téráthidaló vegyület legalább egy reakcióképes karboxilcsoportot és legalább egy reakcióképes hidrazidil-csoportot tartalmaz. A téráthidaló vegyület tartalmazhat legalább egy, biológiailag lebomló kapcsolócsoportot is. A biológiailag lebomló kapcsolócsoport lehet egy észtercsoport, például a téráthidaló vegyület lehet egy aminosav 2-amino-etil-észtere. Az előnyös változatban a téráthidaló vegyület a glicin vagy fenil-alanin 2-amino-etil-észtere vagy ennek egy diszukcinimidil származéka. Az előnyös változatban a glicin- és a fenil-alanin 2-amino-etil-észterének diszukcinimidil-származéka a következők közül választott vegyület: N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-2benzil-etanoát), N,N'-diszukcin-imidil-(2-amino-etil-etanoát) és etilén-glikolbisz(szukcin-imidil-szukcinát).

A térhálósított szemcsék kovalens kötéssel kötődhetnek a célvegyülethez. Más változatokban a gyógyszerhatóanyag a következők közül választott vegyület: pepiid és fehérje gyógyszerek, DNS, RNS, antitestek, vakcinák, leképző hatóanyagok, hormonok, poliszaccharidok, antibiotikumok, antikoagulánsok, immunmoduláló szerek, citotoxikus

szerek, szteroidok, vérrögképződés elleni szerek, altatók és nyugtatok. Az előnyös változatokban a gyógyszerhatóanyagok a következők közül választott vegyületek: kalcitonin, eritropoietin, trombopoietin, granulocit kolóniastimuláló faktor, őssejt faktor, LHRH analógok, szomatosztatin, inzulin, interferonok és plazminogén aktivátor inhibitorok.

A találmány további célkitűzéseit, tulajdonságait és előnyeit a következő részletes leírásban mutatjuk be. Megjegyezzük azonban, hogy a részletes leírást, specifikus példákat csak a találmány jellemző tulajdonságainak és előnyeinek bemutatására ismertetjük, és a találmány különböző változatai és módosításai is a találmány tárgyköréhez tartoznak.

A rajzok ismertetése:

1. ábra: Wistar hím patkány szérum glukóz változását mutatja inzulin és zselatin és karboxi-metil-cellulóz (CMC) komponensekből előállított térhálósított szemcsékkel bekapszulázott inzulin intravénás alkalmazása után. Az ábrán a szérum glukóz %-os változását mutatjuk be az idő függvényében (a szérum 0 időnél mutatott glukóz koncentrációjához viszonyítva). A vérelemzést az alkalmazás 0., 1., 2., 3., 4., 5. és 6. órájában végeztük. A patkányok kezelését nagyon térhálósított, közepesen térhálósított és kis mértékben térhálósított szemcsékkel vagy egy inzulin kontrollal végeztük. A patkányoknak 100 μg inzulint vagy 100 μg inzulint tartalmazó szemcsekészítményt adtunk.

2, ábra: Wistar hím patkány szérum glukóz változását mutatja inzulin és zselatin és poliglutaminsav (Gel/P-Glu) vagy zselatin és adipil-hidrazidil (Gel/AH-P-Glu) komponensekből előállított térhálósított szemcsékkel bekapszulázott inzulin intravénás alkalmazása után. Az ábrán a szérum glukóz %-os változását mutatjuk be az idő függvényében, (a szérum 0 időnél mutatott glukóz koncentrációjához viszonyítva). A vérelemzést az alkalmazás 0, 1,2, 3, 4, 5. és 6. órájában végeztük. A ’ .-. ·, ./ φ- * * patkányoknak 100 pg inzulint vagy 100 pg inzulint tartalmazó szemcsekészítményt adtunk.

3. ábra: az inzulintartalmú szemcsék glukóz mennyiségre kifejtett hatását mutatja patkányokban. Az EDAC és AH komponensekkel végzett térhálósítás nagymértékben lecsökkentette a szemcsékből kibocsátott inzulinkibocsátás sebességét.

4. ábra: a növekvő mennyiségű észterázzal hasítható térhálósító AH-CMC nanoszemcsékből történő inzulinkibocsátás sebességére mutatott in vivo hatását mutatja.

5. ábra: szérum glukóz mennyiségének csökkenését mutatja patkányokban a szájon át alkalmazott, B12-konjugált inzulin-tartalmú IBCA nanoszemcsék beadása után.

A találmány részletes ismertetése:

A találmány szerinti térhálósított szemcsék olyan gyógyszerhatóanyagok továbbítására alkalmazhatók, amelyek instabilitásuk miatt, a nem megfelelő felvétel vagy a nem megfelelő kibocsátási sebesség következtében egyébként hatásukból veszítenének. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyagok közé tartoznak az olyan peptid és fehérje gyógyszerek, amelyek a gyomorban és a vékonybélben proteolitikus bomlást szenvednének vagy másképpen instabilizálódnának.

A gyógyszerhatóanyagok alkalmazása általában a bélben, elsősorban szájon át történik. Ezzel az alkalmazás könnyű és a betegnek kényelmesen követhető eljárás. Számos gyógyszerhatóanyag jelenleg azonban nem alkalmazható szájon át. Ezek közé tartoznak a peptid és fehérje gyógyszerek, közöttük a kalcitonin, eritropoietin, trombopoietin, granulocit kolónia stimuláló faktor, őssejt faktor, LHRH analóg, szomatosztatin, inzulin, interferonok, plazminogén aktivátor inhibitorok, rekombináns antitestek és monoklonális antitestek. A leírásban alkalmazott „gyógyszerhatóanyag” kifejezésen nemcsak a peptid és fehérje gyógyszereket, hanem az olyan gyógyászati, profilaktikus vagy diagnosztikus szereket értjük, amelyek továbbítását a találmány szerinti térhálósított szemcsék alkalmazásával segíhetjük elő. így például javítható a DNS és RNS (szenz és antiszenz), antitestek, vakcinák, valamint a hagyományosabb kemoterápiás szerek továbbítása. Ennek megfelelően a „gyógyszerhatóanyag” kifejezést alkalmazhatjuk az egyszerű szerves vagy szervetlen vegyületekre, táplálkozás kiegészítő szerekre és leképző szerekre, például fémekre, radioaktív izotópokra, sugár át nem eresztő vagy áteresztő szerekre. A „hagyományos” kemoterápiás szerek közé tartoznak a hormonok, poliszaccharidok, például heparin, antibiotikumok, gyulladásgátló vegyületek, vírus elleni szerek, vasoaktív és neuroaktív szerek, koagulálás gátlók, immunmoduláló szerek, citotoxikus szerek, szteroidok, vérrögképzés elleni szerek, altatók, nyugtatok és minden olyan egyéb szer, amelyet a betegnek gyógyászati, profilaktikus vagy diagnosztikai célból adnak. A fenti felsorolás nem tartalmazza a gyógyszerhatóanyagok teljes csoportosítását.

A találmány szerinti gyógyszerhatóanyagok különböző formákban fordulhatnak elő. Lehetnek például molekulakomplexek részeként töltött vagy nem töltött molekulák, sók, aminok, éterek vagy amidok vagy a hatóanyagok egyéb származékai vagy előgyógyszerei.

A találmány nem korlátozódik a gyógyszerhatóanyagok bélbe való bejuttatására. A gyógyszerhatóanyagok parenterális alkalmazása is előnyösen megvalósítható. Például, ha a gyógyszerhatóanyagnak a testben a megcélzott szerv vagy hely eléréséhez akadályokon (a gyomor-bélrendszeri nyálkahártyától eltérő akadályokon) kell áthatolnia. Az egyik ilyen akadály a vér-agy gát. Ezen túlmenően a gyógyszerhatóanyagot az adott aktív helyhez is lehet szállítani és ott tartani.

A leírásban alkalmazott „térhálósított” kifejezésen azt értjük, hogy a szemcsét alkotó polimerben és/vagy polimerek között kovalens kémiai kapcsolások alakulnak ki. A térhálósítás a szemcsék stabilitását növeli, ezáltal jobban megvédi a bekapszulázott gyógyszerhatóanyagot, növeli a gyógyszerkibocsátás idejének és sebességének szabályozhatóságát.

A találmány szerinti térhálósító eljárást bármilyen már ismert vagy a jövőben kifejlesztendő szemcsés anyaghoz alkalmazhatjuk, azzal a feltétellel, hogy a szemcsék polimer komponense tartalmaz vagy az úgy módosítható, hogy tartalmazzon reakcióképes karboxii-, hidrazidil-, aminoés/vagy tiolcsoportokat. Ebben az értelemben a „reakcióképes” kifejezés azt jelenti, hogy ezek a csoportok előnyösen a szemcse külső felületén helyezkednek el, egyéb funkciós csoportok által nincsenek gátolva, és így a találmány szerinti térhálósítási reakció végbemehet.

A „szemcse” kifejezést bármilyen gyógyszerhatóanyag továbbító szemcsére alkalmazzuk tekintet nélkül a 3-dimenziós formájára vagy alakzatára. A találmány szerinti szemcséket úgy alakíthatjuk ki, hogy teljesen vagy részlegesen kapszulázzák be a gyógyszerhatóanyagot, vagy a gyógyszerhatóanyagot a szemcse polimer mátrixában zárjuk be. Az olyan, korábban nano- vagy mikroszemcsés anyagoknak nevezett anyagok tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek átlagos szemcseátmérője 10 nm-től 900 μm-ig változik. így például az olyan szemcsék átlagos átmérője, amelyeket a test egy adott területén való lokalizált beültetésre szánnak a gyógyszerhatóanyag szabályozott kibocsátásár a, 400-800 pm, míg az olyan szemcsék szemcseátmérője, amelyeket sejteknek kell felvennie vagy a gyomor-bél nyálkahártyán kell áthaladniuk, 10 pm. A szubkután alkalmazásra szánt szemcsék átlagos átmérője pedig, a szemcsék általános keringésbe való visszatérésének megakadályozására, nagyobb, mint 10 pm.

A szemcsék formája és 3-dimenziós alakzata az adott szemcse szándékolt felhasználási területétől függ. A szemcse formáját vagy alakzatát specifikusan a továbbítandó gyógyszerhatóanyag 3-dimenziós formájától és alakzatától függ.

A találmány szerinti készítményekben alkalmazható, különböző típusú szemcsék és az alkalmazáshoz szükséges módosításuk ismertetését a következő irodalmi helyeken találjuk: US 5 352 461 számú szabadalmi irat; WO 88/01213 számú szabadalmi irat; Bergeron et al., J. Amer. Chem. Soc. 1995, 117, 6658-6665. kiadvány; WO 96/29991 számú szabadalmi irat; EP 6712169 számú szabadalmi irat, US 4 835 248 és US 5 041 291 számú szabadalmi irat.

A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag továbbítására alkalmas szemcséket számos eljárással előállíthatjuk a találmány terjedelmének korlátozása nélkül. Ezek közül néhányat a következő részben ismertetünk.

(i) Oldószer-elpároiogtatás

Ebben az eljárásban egy olyan vegyületet, amely az egyik oldószerben oldódik egy másik, nem elegyedő oldószerben diszpergálunk, majd az első oldószert elpárologtatjuk. Az így kapott szemcséket számos vízben oldhatatlan vegyület parenterális alkalmazására használhatjuk. Az egyik ilyen rendszerben például poliltejsav-glikolsav nanoszemcséket állítunk elő, és ezeket grizeofulvin gombaölő szer bezárására alkalmazzuk.

(ii) Deszolvatálás

Ebben az eljárásban egy vegyületet feloldunk egy első folyadékban (oldószerben), és ehhez egy második folyadékot (amely az első folyadékkal elegyedik, de amelyben a vegyület nem oldódik) adunk. Amint a második folyadékból egyre többet adunk az első folyadékhoz, a vegyület deszolvatálódik. A deszolvatálás folyamán a vegyületben gazdag fázis (a koacervátum) feldúsult mennyiségű olyan vegyületet tartalmaz, amely a vegyületben szegény fázisban mikrocseppekként diszpergálódik. Az összetömörült anyag ebben a fázisban megfelelő térhálósító szerrel kémiailag mikro- vagy nanoszemcsés anyaggá térhálósítható. Ezzel az eljárással nanoszemcsés zselatin vagy BSA állítható elő. Az ilyen fehérjék oldatait nátrium-szulfát vagy ammónium-szulfát oldat hozzáadásával deszolvatálhatjuk. Ebben a deszolvatáiási szakaszban az elegy zavarossága nő, és a megfelelő térhálósító szer, például glutáraldehid vagy bután-dion hozzáadásával kialakíthatók a nanoszemcsék.

(iii) Komplex koacerválás

Ebben az eljárásban két ellentétes töltésű polielektrolitot elegyítünk vizes közegben úgy, hogy spontán folyadék/folyadék fázis alakuljon ki. Ez a lehetőség az olyan polimerekre korlátozódik, amelyek ionos töltéssúrűsége és lánchosszúsága megfelelő. Ezek a mikrogömbök tipikusan úgy állíthatók elő, hogy egy polianiont, például poliglutaminsavat, karboxi-metil-cellulózt, arab gumit, alginátot vagy polifoszfátot egy polikationhoz, például zselatinhoz vagy poliíizinhez adunk.

(ív) Polimer/polimer inkompatibilitás

Ez az eljárás azon a megfigyelésen alapul, hogy ha két kémiailag különböző polimert egy közös oldószerben oldunk, a két polimer általában inkompatibilis. Emiatt az ilyen elegy két fázisra történő szétválásra hajlamos. Az oldhatatlan fázist a magszemcsék bevonására alkalmazzuk, és így mikrokapszulákat állíthatunk elő. Erre jellemző példa az etil-cellulóz kicsapása ciklohexánból polietilén hozzáadásával.

(v) Határfelületi polimerizáció

Ebben az eljárásban két, kölcsönösen nem elegyedő folyadékban oldott reagens a két folyadék határfelületére diffundál, és egymással reagálva kapszulafalat alakítanak ki. Ilyen kapszulaképzés jön létre, ha egy olajfázisban oldott szebacoil-kloridot egy etilén-diamínt tartalmazó vizes fázisban emulgeálunk.

Amint azt a fenti ismertetésből láthatjuk, a gyógyszerhatóanyag továbbítására alkalmas szemcsék a legkülönbözőbb polimerekből állíthatók elő.

A találmány szerinti szemcse-térhálósító eljárásban a szemcsét kialakító polimeren vagy polimereken lévő karboxil-, hídrazidil, aminoés/vagy tiolcsoportok reagálnak a két vagy több karboxil-, hídrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot vagy csoportokat tartalmazó téráthidaló vegyülettel. A reakció tipikusan legalább egy karbodiimid katalizátor jelenlétében játszódik le. Az előnyös térhálósító reakciók közé tartoznak a következők: hidrazidkötés kialakulása egy hidrazid- és egy karboxilcsoport között; egy amidcsoport kialakulása egy amin- és egy karboxilcsoport között; egy tio-észter-csoport kialakulása egy karboxil- és egy tiolcsoport között; és egy diszulfidcsoport kialakulása két tiolcsoport között. Kézenfekvő, hogy ha a szemcserendszer előállításához alkalmazott polimer vagy polimerek nem tartalmaznak karboxil-, hídrazidil-, aminoés/vagy tiolcsoportokat, kémiai módosításokkal kell ezeket a csoportokat kialakítani. A karboxilcsoportokat tartalmazó polimerek tipikus reakciójában a polimer(ek) hidrazidil-csoportokkal helyettesíthetők úgy, hogy a polimert egy dihidrazidil téráthidaló vegyülettel és egy megfelelő karbodiimiddel reagáltatjuk. (Lásd például a következő irodalmi helyen: [7] és [8], valamint Russel-Jones et al., Bioconjugate Chemistry, 6, 459-465.)

A találmány céljaira megfelelően alkalmazható polimerek például a következők: poliaminosavak, például poliglutaminsav, poliaszparaginsav és polilizin; poli(N-acil-hidroxi-propin-észter)-ek; poliszebacinsav; polifumár-sav; politejsav; poliglikolsav; politej-ko-glikolsav; karboxi-metilcellulóz; arabgumi; alginát; polifoszfát; heparin; zselatin; szebacinsav és fumársav kopolimerek; bisz-karboxi-fenoxi-propán és szebacinsav kopolimerek; poli(karboxi-fenoxi-ecet)-sav; poli(karboxi-fenoxi-valerián)sav; poli-s-kaprolakton és kapcsolt poliészterei; poli-e-kaprolakton-ko-övalerolakton; poli-e-kaprolakton-ko-DL-tejsav; hilaluronsav; kitin; kitozán; dextrán; karboxi-dextrán; kollagén; albumin; fibrinogén; és egyéb természetben előforduló polimerek.

Az 1. reakcióvázlatban a találmány szerinti reakció egyik lehetséges változatát mutatjuk be. Eben a reakcióvázlatban először trikarbonsavat és citromsavat reagáltatunk 2-szeres mólfeleslegben lévő EDAC és NHS reagensekkel. A kapott diszukcinimidil-észtert ezután egy adipil-hidrazid-csoporttal módosított polimerrel reagáltatjuk, és így kovalens kötésekkel térhálósított polimert kapunk (lásd: 8. példa).

A 2. reakcióvázlatban egy másik találmány szerinti reakciót mutatunk be. Ebben a reakcióban a polimeren lévő karbonsav-csoportokat Vz mólekvivalens adipil-hidrazid jelenlétében EDAC reagenssel reagáltatjuk, és így kovalens kötésekkel térhálósított polimert kapunk (lásd: 3. példa).

A találmány céljaira alkalmazható karbodiimid típusa nem korlátozott, azonban különösen előnyösek a következő vegyületek: N-etil-N'-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimid (közismerten EDC vagy EDAC), Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimid (DCC), N’-diizopropil-karbodiimid, N’,N’-di-(terc-butil)-karbodiimid, 1-ciklohexil-3-(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid, 1,3-di(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid, 1 -cíklohexil-3-(dietil-amino-etil)-karbodiimid, 1-ciklohexil-3-[2-morfolinil-(4)-etil]-karbodiimid és 1-ciklohexil-3-(4-dietil-amino-ciklohexil)]-karbodiimid. [Sheehan et al., J. Org. Chem. 21. 439-441 (1956)], Gyakorlatilag minden olyan kapcsoló vegyület alkalmazható, amelynek hatására egy aktív észter, például BOP, PyBOP, TSTU, HBTU, TBTU, HBPyU, DPPA, IIDQ és EEDQ képződik. Ezek a kapcsoló szerek a peptidszintézis területén jól ismert vegyületek.

A találmány szerinti dihidrazid téráthidaló vegyületek például az olyan

NH₂NHCO-R-CONHNH₂ (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R jelentése egy közvetlen kötés vagy egy legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkenil- alkinilcsoport vagy arilcsoport.

Előnyösen alkalmazható dihidrazidok például a következő vegyületek: oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, almasav-dihidrazid, norbornén-dihidrazid, ftálsav-dihidrazid, borkősav-dihidrazid, borostyánkősavdihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid.

A találmány céljaira alkalmazható karbonsav téráthidalók közé tartoznak a következő vegyületek: malonsav, maleinsav, citromsav, gluaminsav, aszparaginsav, borostyánkősav, adipinsav, glutásav, dimetil-glutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav, terftálsav és ezek elágazó láncú alkilszármazékai.

A téráthidaló olyan vegyület is lehet, amely kettőnél több karboxil-, hidrazidil-, amino- és/vagy tiolcsoportot tartalmaz vagy tartalmazhatja akár ezek kombinációit is a polimer(ek)en lévő reakcióképes csoportoktól függően. Ez azt jelenti, hogy ha a polimer(ek)en csak karboxilreakcióképes csoport van, a téráthidaló csak hidrazidil-, amino- vagy tiolreakcióképes csoportokat tartalmazhat, és ez fordítva is igaz. Ha polimer(ek) például karboxil- és hidrazidil-csoportot egyaránt tartalmaznak, akkor a téráthidaíó is tartalmazhatja mindkét csoportot.

A térhálósító reakció körülményei általános értelemben véve egyszerűek; a téráthidaló és a karbodiimid-vegyület mólaránya körülbelül ekvivalens, de végül is a kívánt térhálósítástól függ. A térhálósítás teljes lejátszódásához szükséges reakcióidő körülbelül 2-24 óra, előnyösen legalább 4 óra. A térhálósított, bekapszulázott szemcséket desztillált vízzel vagy más megfelelő pufferrel, például PBS, sóié vagy Hepes-pufferrel végzett dialízissel nyerjük ki.

A gyógyszerhatóanyagot a szemcse kialakulás ideje alatt társítjuk a szemcsékhez; előnyösen úgy járunk el, hogy a gyógyszerhatóanyagot a szemcsék előállításához szükséges komponenseket tartalmazó elegyhez adjuk hozzá. Úgy is eljárhatunk, hogy a nanoszemcséket polielektrolitos komplexképzéssel állítjuk elő; a gyógyszerhatóanyagot az oldhatóság függvényében vagy a polikation vagy a polianion fázishoz adjuk, és az elegyet lassan a kicsapódó fázishoz adjuk (lásd az 1. és 2. példát).

A találmány egyik előnyös változatában a ttéráthidaló egy olyan biológiailag lebomló kapcsolóást tartalmaz, amelynek lebomlása speciális körülmények között szabályozható. Például a téráthidalóba beépíthetünk olyan kapcsolóegységeket, amelyek meghatározott körülmények között lehasadnak; és így a biológiai kapcsolódás hasadása akkor történik, amikor a szemcséknek ki kell bocsátaniuk a bezárt gyógyszerhatóanyagot. A biológiailag bontható kapcsolódást úgy lehet megválasztani, hogy a kívánt környezetben hasadjon le. A biológiailag bontható kapcsolódás jellemező képviselői például a következők: a meghatározott körülmények között lehasadni képes diszulfid-kötések, azocsoportok és észterek. A megfelelően alkalmazható tiol-hasadó kapcsolócsoportok közé tartoznak a következő csoportok: cisztamin-, cisztin- és oxidált glutation-csoport; ez utóbbi kettő NHS-sel és egy karbodiimiddel aktiválható, és ezután hiadrazil-csoportokkal térhálósítható. A függő hidrazidil-csoportokkal közvetlenül reagáltatható, további tiol-lehasadó térhálósító csoportok közé tartoznak például a következő csoportok; bisz[p-(4-azido-szalicil-amido)-etil]-diszulfid, ditio-bisz(szukcinimidil-propionát), dimetil-3,3’-ditio-bisz(propion-imidát), 3,3’-ditio-bisz(szulfoszukcinimidil-propionát), szulfoszukcinimidil-2-(m-azido-o-nitro-benzamido)-etil-1,3’-ditiopropionát, N-szukcinimidil-6-(4’-azido-2’-nitro-fenil-amino)-hexanoát és szulfoszukcinimidil-2-(p-azido-szalicil-amido)-etil-1,3-ditio-propionát.

A megfelelően alkalmazható észteráz-hasadó kapcsolódások közé tartoznak például a következő vegyületekböl előállítottak: ismert aminosavak 2-amino-etil-észterei, köztük a glicin 2-amino-etil-észtere, fenil-alanin 2-amino-etil-észtere és ezek diszukcinimidil .· ··: : .··.. ' •» v « ·« r <«· · I

-származékai, köztük az N,N'-diszukcin-imidil-(2-amino-2-benzil-etanoát), N,N’-diszukcin-imidil-2-amino-etil-etanoát és etilén-glikol-bisz[szukcin-imidil-szukcinát].

A találmány egy másik változatában a találmány szerinti térhálósított szemcséket olyan vegyületekhez (a továbbiakban „célvegyületek”) kapcsolhatjuk, amelyek a gyomor-bél rendszeri nyálkahártyán keresztül abszorbeáiódnak vagy a bélhámsejtekhez kötődnek. így például a találmány szerinti szemcséket B12 vitaminhoz vagy megfelelő analógjához kapcsolhatjuk, ami lehetővé teszi, hogy belső faktorhoz (intrisic factor=IF) kötődve a komplex a bélből hatékonyan felszívódjon. Ilyen célvegyületeket ismertetnek a WO 87/02251, PCT/AU94/002273 és PCT/AU94/00274 számú szabadalmi iratban.

A találmány szerinti szemcsék kapcsolódhatnak vírusos eredetű adhezinekhez, bakteriális pilusokhoz, toxinkötő alegységekhez, hemagglutininhez, lektinekhez vagy a baktériumok és vírusok felületén általában jelenlévő és a bél hámsejtekhez specifikusan kötődő bakteriális invazinokhoz. Az ezekhez a szerekhez való kötés célja ezért a bélhámsejtben való kötődés (ezáltala gyógyszerhatóanyag bélbe való továbbítása késleltetve történik); vagy eredményezheti célmolekula kierőszakolt felvételét és transzcitózisát és a gyógyszert a bélhámsejt falon át kapcsolja.

A bakteriális adhezinek közé tartoznak a különböző Streptococcus fajtákból izolált proteinek, például az IgA kötő proteinek [ARP2, ARP4 bac; Fischetti, ASM News, 62, 405-410 (1996)], a Streptococcus B csoportból származó IgA kötő protein (Russel-Jones et al., 1984); Streptococcus B csoportból származó protein antigének, speciálisan az ibc antigének [Russel-Jones et al., J. Exp. Med., 160, 1476-1484 (1984)]; a fibrinogén kötő proteinek (Mrp4, Sfb, PrtF, fnbA, fnbB, fnBP, fnBp; Fischetti, 1996, ibid), valamint a kollagén kötő faktor (cna) és az S. aureusból származó tömörítő faktor (clfA).

A baktériumok hámfelületekhez való adhéziójáért felelős egyéb szervezetek a rostos felületi adhezinek vagy pilusok. Ilyen adhezin például a K88, K99 [Mouricout, et al., Infect. Immun., 58, 98-106 (1990)], az újszülött borjakban és malacokban élő E. coliban található F41 és 987P pilus, a humán hasmenést okozó E. coliban található CFAI és CFAII pilus, valamint a Pseudomonas aeruginosa PÁK pilus [Irvin et al., Infect. Immun., 57, 3720-3726 (1989), Doig et al., Infect. Immun., 58, 124-130 (1990)], a humán vesmedence-gyulladást okozó E. coli törzsből izolált „P” típusú pilus [Isberg., Science, 252, 934-938 (1991)]. Az A. viscosis és A. naeslundii törzseken található 1. és 2. típusú rojtoknak is van potenciális szerepe a ragasztásban és az ezt követő benntartásban (Fischetti, 1996, Ibid). Ehhez hasonlóan az N. gonorrhoeae törzs felületén lévő 36 kDa-os protein is képes ezeknek az organizmusoknak a humán hámsejteken lévő felületi laktozil-ceramidokhoz való kötésére, és felelős lehet az organizmusok hámsejtek által való felvételéért [Paruchuri, et. al., Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 87, 33-337 (1990)].

A piluson kívül számos baktériumon vannak olyan felületi szerkezetek, amelyek a baktériumok epitéliális inváziójáért felelősek ezek a bakteriális invazinokként ismertek - melyek alkalmazhatóak a találmány céljaira. így például az L. monocytogenes inIA génje által kódolt felületi protein felelős a Listeria bélhámsejtekben való internalizálódásáért [Cossart, J. Cell. Biochem. Suppl. B001, pp. 36 (1994); Falkow Cell, 65, 1099-1102 (1991); Mengaud et. al., Cell, 84, 923-932 (1996); Lingnau et al., Infect. Immun., 63, 3896-3903 (1995); Drevets et al., Infect. Immun. 63; 4268-4276 (1995)]. Az internalin hámsejteken lévő E-cadrehinhez való kötését követően indul meg a Listeria internalizálása (Falkow, 1991, ibid; Mengaud, et. al., 1996, ibid). A Yersinia pseudotuberculosis felületén is található internalinhoz hasonlóan működő protein; ez az invazin protein egy olyan 986 aminosavas protein, amely az Y. pseudotuberculosis külső membránján helyezkedik el (Falkow, 1991, ibid; Isberg, 1985, ibid). A Yersinia pseudotuberculosis által kódolt egyedi genetikai locus lehetővé teszi az Escherichia coli K-12-vel tenyésztett állati sejtek szaporodását. Ennek a proteinnek egyéb gram-negatív baktérium, például E. coli K12 felületén való kifejezése képessé teszi ezeket a sejteket az epitéliális sejtekhez való hatékony kötődésre és a sejtbeli internalizálódásra (Falkow, 1991, ibid; Isberg et al., 1985, ibid). Ehhez hasonlóan tenyésztett emlős sejtekbe internalizálhatók az internalinnal bevont latex szemcsék (Isberg, 1991). Az Y. pseudotuberculosisból származó második protein az ail géntermék azért azért felelős, hogy ezeket az organizmusokat számos eukariota sejthez kösse, de csak egy néhány sejttípus felvételét segíti.

A találmány szerinti szemcsékhez való kapcsolásra megfelelően alkalmazható további szerkezetek/f ehérj ék közé tartozik számos olyan víruseredetű felületi protein - ismert nevükön víruseredetű hemagglutininek - melyekről tudott, hogy képesek belépni a bél- vagy légzőszervi hámszövetbe a vírusfelületen történő kötődést követően. Ilyen felületen lévő specifikus kötő proteinek találhatók a rotavírusok (VP7), az adenovírusok és a Norwalk vírus felületén.[Fakuhara et al., J. Virol., 62, 2209-2218 (1988); Yolken, in Lennette (Ed.) Vol. 6. 273-291 (1985)]. Hasonlóan felületi hemagglutininek játszanak szerepet a vírusok membránokhoz való savindukált fúziójának indukálásánál az influenza kezdeti megkötése és felvétele után [Wharton et al., J. Bioi. Chem., 263 (1988)].

Vírusok - például rotavírusok - felületén egyéb olyan felületi hemagglutininek is vannak, amelyek elősegítik ezeknek a vírusoknak a kötését, internalizálását és a bélhámsejteken keresztül történő transzcitozisát [Keljo et al., J. Ped. Gastroenterol. Nutrition, 7, 249-256 (1988)]. Tények mutatják azonban, hogy némely vírus endocitához való kötése után a felületi hemagglutin fuzogén proteinképződés közben lehasadhat, és emiatt lehetővé válik a vírus sejtbe való belépése közvetlenül a sejtmembránon való áthatolással és nem endocitozissel [Kaljot et al., J. Virol, 62, 1136-1144 (1988); Fukuhara, et al., (1988), ibid]. Az ilyen molekulák hasznosak lehetnek a gyógyszerek bélhámsejtekhez való eljuttatásában, de nem felelnek meg a gyógyszer keringetésére, mert az endocitozált anyag feltehetően nem transzcitozálható.

Azt tapasztaltuk, hogy nyálkahártya felvételen és adhezin - például pilus és vírus eredetű - hemagglutinin-transzporton kívül a molekulák kovalens kötéssel is kapcsolhatók a különböző toxinok és növényi lektinek kötő alegységeihez azért, hogy a szájon át való alkalmazás után a kapcsolt molekulák felvételét elérjük. A találmány szerinti receptorközvetítésű felvétel iniciálására alkalmas legfontosabb toxinok az olyan AB_n alegység szerkezetek, amelyekben az A alegység a toxicitásét felelős rész, és a B alegység a toxin specifikus kötőegysége. Ezek közé a toxinok közé tartoznak a koleratoxinszerű molekulák, például az E. coli hőre labilis toxin, kolera toxin, Camphylobacter jejuni hőre labilis toxin, C. botulinum C2 toxin, tetanusz toxin, diftéria toxin és Pseudomonas exotoxin A [Sears et al. Microbiol. Rev. 60, 167-215 (1996); Waksman et al., Biochem. Biophys. Acta, 604, 249-296 (1980)], verotoxin, shiga-toxin [Okerman, Veterinary Microbiol., 14, 33-46 (1987)]. Ezeknek a toxinoknak az a közös jellemzője, hogy először membránokhoz kell kötődniük, majd azokon áthaladniuk a toxikus aktivitásuk kihasználására. Ezek a toxinok olyan képességekkel rendelkeznek, hogy hámsejtekhez kötődjenek és bennmaradjanak, és így ezek a molekulák képesek molekulák hámsejtekbe és azokon keresztül való szállítására.

Számos AB általános szerkezetű növényi toxin képes sejtekhez való kötődéssel és benntartással a gyógyszerek találmány szerinti célba juttatására. Ezek mindegyike szájon át alkalmazva hatásos, és képesek a hámsejtekhez való kötődésre és az azokban való benntartásra. Ilyen toxinok például a következők: ricin, abrin, viscumin, modeccin és volkensin, amely a D-galaktozhoz való kötésre alkalmas [Stripe et. al., FEBS, 195, 1-8 (1986)]. A potenciálisan a bélhámsejtekhez kötő és felvételt eredményező, egyéb AB toxinok közé tartozik a C. butulinumból származó botulinum toxin [Blaustein et al., FEBS, 225, 115-120 (1987)].

A találmány tárgyát képezi az olyan eljárás is, amelyben a gyógyszer betegben való szabályozott kibocsátását valósítjuk meg a találmány szerinti térhálósított szemcsékbe bezárt gyógyszert tartalmazó készítmény alkalmazásával. Ezt az eljárást tágabb értelemben bármilyen gerinces állat, előnyösen emlősállat gyógyítására, betegség megelőzésre vagy diagnosztizálására alkalmazzuk. Az eljárást különösen előnyösen alkalmazhatjuk laboratóriumi kísérleti állatok, például egerek, tengerimalacok, nyulak; házi állatok, például macskák és kutyák; gazdasági állatok, például lovak, szarvasmarhák, juhok, kecskék, sertések; fogságban tartott állatok, például oroszlánok, tigrisek, elefántok; vagy főemlősök, például emberek, csimpánzok, babuinok és emberszabású majmok kezelésére.

A találmány szerinti térhálósított szemcsékkel kombinált gyógyszerhatóanyag hatásos mennyisége számos tényező függvénye. Ezek a tényezők könnyen meghatározhatók. Nyilvánvaló tényezők például gerinces állatok esetén a kezelendő egyed típusa, kora és neme, betegségének természete vagy betegségre való hajlama, testtömege és magassága, valamint a kezelésre használandó gyógyszerhatóanyag típusa. Az alkalmazott mennyiség attól is függ, hogy a térhálósított szemcsék a felvételt segítő, másik szerhez kötődnek-e; vagy függ a szemcsék stabilitásától; vagy a térhálósítás mértékéhez és természetéhez kapcsolódóan a beágyazott (bezárt) vagy bekapszulázott gyógyszerhatóanyag szabályozottan kibocsátott mennyiségétől. Ha mindezeket a tényezőket figyelembe vesszük, az alkalmazandó mennyiség meghatározható. A kezelésre alkalmazandó gyógyszerhatóanyag optimális vagy megfelelő mennyiségének meghatározására rutinadagolási rendet alkalmazhatunk.

A találmány szerinti készítményeket egy vagy több gyógyászatilag megfelelő hordozóval és/vagy kötőanyaggal is kombinálhatjuk. A hordozó vagy kötőanyag természete számos tényezőnek - például az alkalmazási módjának, a térhálósított szemcsék természetének és az adott gyógyszerhatóanyag természetének - függvénye. A gyógyászatilag megfelelően alkalmazható hordozók és kötőanyagok teljes körű ismertetését a következő irodalmi helyen találjuk: HANDBOOK OF PHARMACEUTICAL EXCOPIENTS, Second Edition, 1994, Wade and Weller (szerkesztők), The Pharmaceutical Press, London.

A találmány szerinti készítmények a fentiekben ismertetetteknek megfelelően enterális vagy parenterélis kezeléssel alkalmazhatók. A találmány szerinti előnyös eljárásban az alkalmazást szájon át végezzük, de végezhetjük végbélen át vagy közvetlenül a gyomorba vagy a bélbe is. A találmány szerinti készítményeket a fentieken kívül alkalmazhatjuk intramuszkulárisan, intraperitoneálisan, szubkután, szemen át, fülön át, hüvelyen át, helyi kezeléssel vagy közvetlenül egy szervbe vagy egyéb parenterális eszközzel. Könnyen belátható, hogy a fenti adagolási utakhoz a készítményt megfelelő hordozóval és/vagy kötőanyaggal a fenti dózisformába kell hozni, amint azt a fentiekben hivatkozott 'Handbook of Pharmaceutical Exciopients” kiadványban ismertetik.

A következő példákat a találmány részletesebb bemutatására ismertetjük a találmány terjedelmének korlátozása nélkül.

1. példa

Inzulint tartalmazó nanoszemcsék előállítása polielektrolitos komplexképzéssel zselatin és karboxi-metil-cellulóz alkalmazásával

Karboxi-metil-cellulózból (alacsony, 0,050-0,200 Pa.s viszkozitás) 5 %-os desztillált vizes (DV) oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. Zselatinból (Bloom 175) 5 %-os desztillált vizes oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. 20 mM-os sósav oldattal 20 mg/ml koncentrációjú inzulin oldatot készítünk, és ebből 400 μΙ-t 4,0 ml 60 °C-ra melegített zselatin oldathoz adunk. Az inzulin/zselatin elegyet lassan, erőteljes keverés közben 2,0 ml karboxi-metil-cellulóz (5 %) oldathoz adjuk. A keverést 15 percig folytatjuk, és ez alatt az idő alatt 12 ml desztillált vizet adunk hozzá. Az oldathoz 48 mg 100 mg/ml koncentrációjú, desztillált vizes adipil-hidrazid oldatot, majd 48 mg 100 mg/ml koncentrációjú EDAC oldatot adunk. Az oldatot több, mint 4 órán át keverjük, majd desztillált vízzel bőséges dialízist végzünk.

2. példa

Inzulint tartalmazó zselatin/poliglutamát nanoszemcsék előállítása polielektrolitos komplexképzéssel

Poliglutamátból (Mt: 17500) 0,25 %-os desztillált vizes (DV) oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. Zselatinból (Bloom 175) 1 %-os desztillált vizes oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. 20 mM-os sósav oldattal 20 mg/ml koncentrációjú inzulin oldatot készítünk, és ebből 350 μΙ-t 4,0 ml 60 °C-ra melegített zselatin oldathoz adunk. Az inzulin/zselatin elegyet lassan, erőteljes keverés közben 4,0 ml poliglutamát (0,25 %) oldathoz adjuk. A keverést 15 percig folytatjuk, és ez alatt az idő alatt 8 ml desztillált vizet adunk hozzá. Az oldathoz 5 mg 100 mg/ml koncentrációjú, desztillált vizes adipil-hidrazid oldatot, majd 5 mg 100 mg/ml koncentrációjú EDAC oldatot adunk. Az oldatot több, mint 4 órán át keverjük, majd desztillált vízzel bőséges dialízist végzünk.

3. példa

Inzulint tartalmazó zselatin/alginát nanoszemcsék előállítása polielektrolitos komplexképzéssel

Nátrium-alginátból (alacsony, 0,250 Pa.s viszkozitás) 1,25 %-os desztillált vizes (DV) oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. Zselatinból (Bloom 175) 1,25 %-os desztillált vizes oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. 20 mM-os sósav oldattal 20 mg/ml koncentrációjú inzulin oldatot készítünk, és ebből 5,0 ml-t 4,0 ml 60 °C-ra melegített zselatin oldathoz adunk. Az inzulin/zselatin elegyet lassan, erőteljes keverés közben 10,0 ml alginát (1,25 %) oldathoz adjuk. A keverést 15 percig folytatjuk, és ez alatt az idő alatt 15 ml desztillált vizet adunk hozzá. Az oldathoz 60 mg 100 mg/ml koncentrációjú, desztillált vizes adipil-hidrazid oldatot, majd 60 mg 100 mg/ml koncentrációjú EDAC oldatot adunk. Az oldatot több, mint 4 órán át keverjük, majd desztillált vízzel bőséges dialízist végzünk.

4. példa

Inzulin in vivo kibocsátása zselatin/CMC polielektrolit komplex nanoszemcsékből patkányokban, intravénás injektálás után

Hím Wistar patkányokat egy befogó berendezésbe tettünk, és az eszméletüknél lévő patkányok farok vénájából vérmintát vettünk. A patkányoknak ezután intravénásán olyan sóoldatot adtunk, amely vagy 100 μg inzulint vagy egy 100 pg inzulint tartalmazó zselatin/CMC nanoszemcsés készítményt tartalmazott. Az injektálást követő 60, 120, 180, 240 és 300 perc múlva a farok vénából vérmintát vettünk. Az összegyűjtött vért 4 °C-on hagytuk megalvadni, majd a szérumot centrifugálással elválasztottuk az alvadt vértől. A vér glukóz szintet standard glukóz vizsgálattal, például a Sigma által forgalmazott vizsgálati rendszerrel (GAGO-20) mértük. A kapott eredményeket az 1. ábrán mutatjuk be.

5. példa

Inzulin kibocsátás módosítása polielektrolit komplex (PEC) nanoszemcsékből az EDAC és az adipil-hidrazíd koncentrációjának változtatásával

A PEC nanoszemcsékből kibocsátott inzulin sebességét úgy módosítottuk, hogy a fenti eljárások bármelyikével előállított PEC nanoszemcsékben alkalmazott EDAC és adipil-hidrazid koncentrációját változtattuk. A térhálósító szerek koncentrációjának csökkentésével a kibocsátási sebesség nőtt, a koncentráció növelésével pedig a kibocsátási sebesség csökkent (lásd: 2. ábra).

6. példa

Hidrazidil-poliglutaminsav előállítás

Poliglutamátból desztillált vízzel 25,8 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk. 87 mg/ml koncentrációjú desztillált vizes adipil-hidrazid oldatot adunk a poliglutamát oldathoz 2:5 térfogatarányban. Az oldathoz 1 ml poliglutamátra számítva 4mg szilárd EDAC-ot adunk, és hagyjuk reagálni 2 órán át. A kapott oldatot desztillált vízzel bőségesen dializáljuk és lipofilizáljuk.

7. példa

Hidrazidil-karboxi-metil-cellulóz előállítás

Karboxi-metil-cellulózból desztillált vízzel 25,0 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk. 87 mg/ml koncentrációjú desztillált vizes adipil-hidrazid oldatot adunk a karboxi-metíl-cellulóz oldathoz 2:5 térfogatarányban. Az oldathoz 1 ml karboxi-metil-cellulózra számítva 4 mg szilárd EDAC-ot adunk, és hagyjuk reagálni 2 órán át. A kapott oldatot desztillált vízzel bőségesen dializáljuk és lipofilizáljuk.

8. példa

Inzulint tartalmazó PEC nanoszemcsék előállítása adipil-hidrazidil-poliglutaminsavból és zselatinból

Adipil-hidrazidil-poliglutamátból desztillált vízzel 2,5 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. Inzulinból 20 mmólos sósav oldattal 20 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk, és ezt egy 60 °C-ra melegített zselatin oldathoz (Bloom 175, 10 mg/ml koncentrációjú desztillált vizes oldat, amelynek pH-ja 3,9) adjuk. így egy 0,8 mg/ml koncentrációjú zselatinos inzulin oldatot kapunk. Az oldatot egyenlő térfogatarányban, gyors keverés közben egy 60 °C-ra melegített adipil-hidrazidil-poliglutamát oldathoz adjuk. 15 perces keverés után az oldatot desztillált vízzel 1:3 arányban hígítjuk. 100 mg/ml koncentrációjú citromsav oldatot egyenlő térfogatarányú NHS oldattal (100 mg/ml koncentrációjú acetonos oldat) keverünk össze, és az NSH-észtert 2-szeres feleslegben lévő EDAC-cal reagáltatva alakítjuk ki. Az NHS₂-citrátot 10 percig aktiváljuk, majd egyenlő tömegarányban az adipil-hidrazidil-poliglutamáthoz adjuk. A reakciót hagyjuk lejátszódni egy éjszakán át, majd a kapott anyagot desztillált vízzel bőségesen dialzáljuk.

9. példa

Inzulint tartalmazó PEC nanoszemcsék előállítása hidrazidil-karboxi-metil-cellulózból és zselatinból

Adipil-hidrazidil-karboxi-metil-cellulózból desztillált vízzel 25 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk, és az oldat pH-ját 1 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. Inzulinból 20 mmól-os sósav oldattal 20 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk, és ezt egy zselatin oldathoz (Bloom 175, 8 mg/ml koncentrációjú desztillált vizes oldat, amelynek pH-ja 3,9) adjuk, így egy 0,8 mg/ml koncentrációjú zselatinos inzulin oldatot kapunk. Az oldatot gyors keverés közben, fele térfogatú, 60 °C-ra melegített adipilhidrazidií-karboxi-metil-cellulóz oldathoz adjuk. 15 perces keverés után az oldatot desztillált vízzel 1:3 arányban hígítjuk. 100 mg/ml koncentrációjú citromsav oldatot egyenlő térfogatarányú NHS oldattal (100 mg/ml koncentrációjú acetonos oldat) keverünk össze, és az NSH-észtert 2-szeres feleslegben lévő EDAC-cal reagáltatva alakítjuk ki. Az NHS2-citrátot 10 percig aktiváljuk, majd egyenlő tömegarányban az adipil-hidrazidil-karboxi-metil-cellulóz mikroszemcsékhez adjuk. A reakciót hagyjuk lejátszódni egy éjszakán át, majd a kapott anyagot desztillált vízzel bőségesen dialzáljuk.

10. példa

2-Amino-etil-2-amino-etanoát (AEAE) előállítása (a) Boc-glicin kapcsolás Boc-etanol-aminnal

A kapcsolást a 3. reakcióvázlat szerint hajtjuk végre.

ml DMF-ben feloldunk 12,0 g (0,068) mól Boc-glicint és 12,1 g, (0,074) mól karbonil-diimidazolt erőteljes szén-dioxid fejlődés közben, és az oldatot szobahőmérsékleten keverjük 1 órán át. Az aktív észter oldathoz hozzácsepegtetünk 10 ml DMF-ben oldva 10,0 g (0,062) mól Boc-etanol-amin oldatot, majd 11,9 ml (8,80 g, 0,068 mol) DIEA oldatot, és a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk egy éjszakán át. Az oldatot 200 ml vízbe öntjük, és 3x75 ml éterrel extraháljuk, majd 1x100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. így 18,1 g színtelen olajos terméket kapunk, 92 %-os kihozatallal, amelyet további tisztítás nélkül felhasználunk.

(b) Boc védőcsoport eltávolítása és szukcinilezés

22,9 g (0,072 mól) nyers di-Boc-észtert 0 °C-on 20 ml trifluor-ecetsavban oldunk erőteljes szén-dioxid fejlődés közben, és az oldatot 0 °C-on keverjük 1 órán át. A trifluor-ecetsavat csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot 30 ml acetonitrilben oldjuk, és az oldószert újra eltávolítjuk. A nyers bisz-TFA-sót 20 ml THF-ben oldjuk, és az elegyhez 20 g szilárd, vízmentes kálium-karbonátot adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten keverjük 1 órán át. Az oldatot nátrium-szulfáton szárítjuk, és 120 ml THF-ben oldott 22,7 g (0,23 mól) borostyánkősavanhidrid oldatba szűrjük. Az oldathoz 30 ml (22,3 g, 0,17 mol) DIEA-t adunk, így egy lúgos oldatot kapunk, és a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk. Az oldathoz 1 órás időközönként kétszer 5 ml (3,70 g, 0,029 mól) DIEA-t adunk, és a keverést 24 órán át folytatjuk. A THF legnagyobb részét csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a szuszpenziót egy kétfázisú, 200 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatot és 100 ml etil-acetátot tartalmazó elegyhez adjuk. A szerves réteget eltávolítjuk, és a vizes réteget 100 ml etil-acetáttel újraextraháljuk; a vizes réteget 10 mólos sósav oldattal körülbelül pH=1-re savanyítjuk, és 3x150 ml etil-acetáttal extraháljuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot 50 ml éterben szuszpendáljuk, 0 °C-ra hútjük, leszúrjuk, és így 6,01 g apró tűszerű terméket kapunk 25 %-os kihozatallal.

(c) Dihidrazidil-észter térhálósító előállítása

Az előállítást a 4. reakcióvázlatnak megfelelően végezzük.

ml DMF-ben oldott 987 mg (3,10 mmol) fenti disavhoz 3,72 g (7,15 mmol) P_yBOP-t, 950 mg (7,19 mmol) tec-butil-karbazátot, majd 2,20 ml (1,65 g, 0,013 mól) DIEA-t adunk), és a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk egy éjszakán át. Az oldatot 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldathoz öntjük, 3x30 ml etil-acetáttal extraháljuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, az oldószert eltávolítjuk, és az így .kapott olajat 10 ml TFA-ban oldjuk, és szobahőmérsékleten keverjük 1 órán át. Az elegyhez 20 ml etanolt adunk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és így 506 mg sárga olajos dihidrazidot kapunk 47 %-os kihozatallal.

11. példa

2-Amino-etil-2-amino-2-benzil-etanoát (AEABE) előállítás (a) Boc-fenil-alanin kapcsolás Boc-etanol-aminnal

A kapcsolást az 5. reakcióvázlat szerint hajtjuk végre.

ml DMF-ben feloldunk 15,7 g (0,059) mól Boc-fenil-alanint és 10,1 g, (0,062) mól karbonil-diimidazolt erőteljes szén-dioxid-fejlődés közben, és az oldatot szobahőmérsékleten keverjük 1 órán át. Az aktív észter oldathoz hozzácsepegtetünk 10 ml DMF-ben oldva 9,35 g (0,058) mól Boc-etanol-amin oldatot, majd 12 ml (8,90 g, 0,069 mol) DIEA oldatot, és a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk egy éjszakán át. Az oldatot 200 ml vízbe öntjük, és 3x75 ml éterrel extraháljuk, majd 1x100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. így 18,13 g színtelen olajos terméket kapunk, 92 %-os kihozatallal, amelyet további tisztítás nélkül felhasználunk.

(b) Boc védőcsoport eltávolítása és szukcinilezés

9,83 g (0,024 mól) nyers di-Boc-észtert 0 °C-on 20 ml trifluor-ecetsavban oldunk erőteljes szén-dioxid-fejlődés közben, és az oldatot 0 °C-on keverjük 1 órán át. A trifluor-ecetsavat csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot 30 ml acetonitrilben oldjuk, és az oldószert újra eltávolítjuk. A nyers bisz-TFA-sót 20 ml THF-ben oldjuk, és az elegyhez 20 g szilárd, vízmentes kálium-karbonátot adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten keverjük 1 órán át. Az oldatot nátrium-szulfáton szárítjuk, és 30 ml THF-ben oldott 4,98 g (0,050 mól) borostyánkősavanhidrid oldatba szűrjük. Az oldathoz 20 ml (14,8 g, 0,11 mol) DIEA-t adunk, így egy lúgos oldatot kapunk, és a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk 24 órán át. A THF legnagyobb részét csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a szuszpenziót egy kétfázisú, 200 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatot és 100 ml etil-acetátot tartalmazó elegyhez adjuk. A szerves réteget eltávolítjuk, és a vizes réteget 100 ml etil-acetáttel újraextraháljuk; a vizes réteget 10 mólos sósav oldattal körülbelül pH=1-re savanyítjuk, és 3x150 ml etil-acetáttal extraháljuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot etil-acetát/hexán elegyböl átkristályosítjuk, és így 2,04 g színtelen port kapunk 25 %-os kihozatallal.

12. példa

Inzulint tartalmazó nanoszemcsék előállítása izobutil-ciano-akrilát (IBCA) és karboxi-metil-cellulóz alkalmazásával

Inzulinból 0,1 mólos sósavval 100 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk 120 μΙ inzulin oldatot azonos térfogatú migliollal keverünk össze. Az oldatot gyorsan forgatjuk, majd 12 ml etanolt adunk hozzá, és ismét erőteljesen forgatjuk. Az oldathoz végül 120 μΙ IBCA-t adunk, és az oldatot lassan 24 ml 0,25 %-os PE6800 oldatba csepegtetjük. Az oldathoz 15 perc múlva 6 ml 0,25 %-os CMC oldatot adunk, és az elegyet további 90 percen át keverjük. Az oldatot ezután két egyenlő térfogatú részre osztjuk, és az egyik oldathoz 24 mg adipil-dihidrazidot (AH) és 48 mg EDAC-ot adunk. A szemcséket a patkányokkal való tesztelés előtt hagyjuk térhálósodni egy éjszakán át. A kapott eredményeket a 3. ábrán mutatjuk be. A nanoszemcsékhez hozzáadott EDAC és AH nagymértékben lecsökkenti az inzulin kibocsátás sebességé, amint azt a szérum glukóz módosuláa igazolja.

13. példa

Inzulint tartalmazó polielektrolit nanoszemcsék előállítása észterázzal lehasítható AEABE alkalmazásával megvalósított térhálósítással

Adipil-hidrazidil-karboxi-metil-cellulózból 2,5 mg/ml koncentrációjú, desztillált vizes oldatot készítünk, majd az oldat pH-ját 1,0 mólos sósav oldattal 3,9-re állítjuk be. Inzulinból 20 mmólos sósav oldattal 20 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk, és ebből 8 mg-ot 2 ml 2,5 mg/ml koncentrációjú, 3,9 pH-jú zselatin oldathoz adunk. Az oldatot 16 ml 60 °C-ra melegített adipil-hidrazidil-karboxi-metil-cellulóz oldathoz adjuk gyors keverés közben. 15 perces keverés után az oldatot 4 egyenlő részre osztjuk. 40 mg (100 mg/ml koncentrációjú) AEABE oldatot összekeverünk 30 mg (100 mg/ml koncentrációjú) dimetil-formamidos NHS oldattal, és az NHS-észtert 60 mg EDAC-cal reagáltatva állítjuk elő. A nanoszemcsékhez 10 perc aktiválás után 20, 10 és 5 mg (NHS)2-AEABE oldatot adunk. A reakciót hagyjuk lejátszódni egy éjszakán át, majd a terméket patkányoknak adott intravénás injekcióval teszteljük. A 4. ábrán láthatjuk, hogy az észterázzal lehasítható térhálósító mennyiségének növelése az inzulin in vivo kibocsátásnak sebességét csökkenti.

14. példa

Inzulint tartalmazó, észterázzal lehasítható AEABE-val térhálósított IBCA nanoszemcsék alkalmazása szájon át

Inzulinból 0,1 mólos sósavval 100 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk 120 μΙ inzulin oldatot azonos térfogatú migliollal keverünk össze. Az oldatot gyorsan forgatjuk, majd 12 ml etanolt adunk hozzá, és ismét erőteljesen forgatjuk. Az oldathoz végül lassan 120 μΙ IBCA-t adunk, és az oldatot lassan 24 ml 0,25 %-os PE6800 oldatba csepegtetjük. Az oldathoz 15 perc múlva 6 ml 0,25 %-os adipil-hidrazidil-CMC oldatot adunk, és az elegyet egy éjszakán át keverjük. A szemcsés anyagot 22 ml-re koncentráljuk. 60 mg (100 mg/ml koncentrációjú AEABE oldatot összekeverünk 60 mg (100 mg/ml koncentrációjú) dimetil-formamidos NHS oldattal, és az NHS-észtert 60 mg DCC-vel (diciklo-hexil-karbo-diimid, 100 mg/ml koncentrációjú dimetil-formanidos oldat) reagáltatva állítjuk elő. Az (NHS)sAEABE oldatból 10 perc aktiválás után 5 és 40 mg mennyiséget 11 ml nanoszemcséhez adunk. A reakciót hagyjuk lejátszódni egy éjszakán át. A szemcséket ezután desztillált vízzel bőséges dializálásnak vetjük alá a szabad AEABE eltávolítására. A minták mindegyikét két részre osztjuk. Az egyik mintához 120 mg adipil-hidrazideVB12-t és 20 mg EDAC-ot adunk, a másik mintához 20 mg TSTU-val aktivált eVB12-t adunk, hozzáadjuk a másik mintához, és hagyjuk reagálni 2 órán át. A mintákat ezután desztillált vízzel dializáljuk, és patkányoknak szájon át való alkalmazással teszteljük. Amint azt az 5. ábrán láthatjuk, a szemcse készítmény a szájon át való alkalmazás után 5 órán át csökkentette a szérum glukóz szintet.

A leírásban alkalmazott „tartalmaz'’ vagy hasonló kifejezésen azt értjük, hogy a az adott anyag tartalmazza a hivatkozott elemet vagy egész számú többszörösét vagy elemcsoportot, de nem más elemek vagy elemcsoportok kizárásával.

Claims (53)

1. ³³ ?’

   Szabadalmi igénypontok

   1. Gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas térhálósított szemcse, amely legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert tartalmaz, ahol a polimer reakcióképes karboxilcsoportokat tartalmaz, amelyek a következők közül választott téráthidaló vegyülettel kovalens kötéssel térhálósodnak: hidrazin vagy egy NH2NHCO-R-CONHNH2 általános képletű vegyület, amelyben

   -R- jelentése egy közvetlen kötés vagy egy legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkil-, alkenil-, alkinilcsoport vagy arilcsoport.
2. 2. A fenti 1. igénypont szerinti térhálósított szemcse, amelyben a téráthidaló vegyület a következők közül választott vegyület: oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid, glutaminsav-dihidrazid, aszparaginsav-dihidrazid, almasav-dihidrazid, borkősav-dihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsav-dihidrazid és ftálsav-dihidrazid.
3. 3. Gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas térhálósított szemcse, amely legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert tartalmaz, ahol a polimer reakcióképes amino-, hidrazil- vagy tiolcsoportokat tartalmaz, amelyek a következők közül választott téráthidaló vegyülethez kovalens kötéssel kapcsolódnak: malonsav, maleinsav, almasav, citromsav, glutaminsav, aszparaginsav, borostyánkősav, adipinsav, glutársav, dimetil-glutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav és tereftálsav, valamint ezek elágazó láncú alkilszármazékai, amelyekben az alkilcsoport legfeljebb 10 szénatomos.
4. 4. Gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas térhálósított szemcse, amely legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert tartalmaz, ahol a polimer a következőket tartalmazza:

   (i) a következők közül választott reakcióképes csoportok: karboxil-, hidrazidil-, amino- és tiolcsoportok, amelyek kovalens kötéssel kapcsolódnak a téráthidaló vegyülethez;

   (ii) téráthidaló vegyület, amely legalább egy reakcióképes karboxilcsoportot és legalább egy reakcióképes hidrazidil-csoportot tartalmaz.
5. 5. A fenti igénypontok bármelyike szerinti térhálósított szemcse, amelyben a téráthidaló vegyület legalább egy biológiailag lebomló kapcsolócsoportot tartalmaz.
6. 6. A fenti 5. igénypont szerinti térhálósított szemcse, amely biológiailag lebomló kapcsolócsoportként egy észter kapcsolócsoportot tartalmaz.
7. 7. A fenti 6. igénypont szerinti térhálósított szemcse, amelyben a téráthidaló vegyület egy aminosav 2-amino-etil-észtere.
8. 8. A fenti 7. igénypont szerinti térhálósított szemcse, amelyben a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: glicin és fenil-alanin 2-amino-etil-észtere, valamint ezek diszukcinimidil-származékai.
9. 9. A fenti 8. igénypont szerinti térhálósított szemcse, amelyben a glicin és a fenil-alanin 2-amino-etil-észterének diszukcinimidil-származéka egy következők közül választott vegyület: N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-2-benzil-etanoát), N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-etil-etanoát) és etilén-glikol-bisz(szukcinimidil-szukcinát).
10. 10. A fenti 1-9. igénypontok bármelyike szerinti térhálósított szemcse, amelyben a szemcse a célba juttatandó vegyülethez kovalens kötéssel kapcsolódik.
11. 11. Gyógyszerkészítmény, amely a gyógyszerhatóanyagot a fenti 110. igénypontok bármelyike szerinti térhálósított szemcsébe zárva tartalmazza.
12. 12. A fenti 11. igénypont szerinti készítmény amelyben a gyógyszerhatóanyag egy következők közül választott vegyület: pepiid és fehérje gyógyszerek, DNA, RNS, antitestek, vakcinák, leképző hatóanyagok, hormonok, poliszaccharidok, antibiotikumok, antikoagulánsok, immunmoduláló szerek, citotoxikus szerek, szteroidok, vérrögképződés elleni szerek, altatók és nyugtatok.
13. 13. A fenti 12. igénypont szerinti készítmény amelyben a gyógyszerhatóanyag egy következők közül választott vegyület: kalcitonin, eritropoietin, trombopoietin, granulocit kolónia stimuláló faktor, őssejt faktor, LHRH analógok, szomatosztatin, inzulin, interferonok és plazminogén aktívátor inhibitorok.
14. 14. Eljárás gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas térhálósított szemcse előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert valamilyen téráthidaló vegyülettel térhálósítunk, ahol

    - a polimer reakcióképes karboxilcsoportokat tartalmaz; és

    - a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: hidrazin vagy egy NH2NHCO-R-CONHNH2 általános képletű vegyület, amelyben

    R- jelentése egy közvetlen kötés vagy egy, legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkil-, alkenil-, alkinilcsoport vagy arilcsoport, továbbá ahol a térhálósítást egy karbodiimid térhálósító szer alkalmazásával végezzük.
15. 15. A fenti 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid, glutaminsav-dihidrazid, aszparaginsav-dihiadrazid, almasav-dihidrazid, borkösav-dihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsav-dihidrazid és ftálsav-dihidrazid.
16. 16. Eljárás gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas, térhálósított szemcse előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy, szemcseképzésre alkalmas polimert valamilyen téráthidaló vegyülettel térhálósítunk, ahol

    - a polimer reakcióképes amino-, hidrazidil- vagy tiolcsoportokat tartalmaz;

    - a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: malonsav, maleinsav, citromsav, glutaminsav, aszparaginsav, borostyánkősav, adipinsav, glutársav, dimetil-glutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav és tereftálsav, valamint ezek elágazó láncú, legfeljebb 10 szénatomos alkil-származékai;

    továbbá ahol a térhálósítást egy karbodiimid térhálósító szer alkalmazásával végezzük.
17. 17. Eljárás gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas térhálósított szemcse előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert valamilyen téráthidaló vegyülettel térhálósítunk, ahol

    - a polimer reakcióképes karboxil-, hidrazidil-, amino- vagy tiolcsoportokat tartalmaz;

    - a téráthidaló vegyületet legalább egy reakcióképes karboxilcsoportot és legalább egy reakcióképes hidrazidilcsoportot tartalmaz;

    továbbá ahol a térhálósítást egy karbodiimid térhálósító szer alkalmazásával végezzük.
18. 18. A fenti 14-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbodiimidet a következő vegyületek közül választjuk:

    N-etil-N’-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimid, Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimid (DCC), N’-diizopropil-karbodiimid, N’,N’-di(terc-butil)-karbodiimid, 1-ciklohexil-3-(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid, 1,3-di(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid, 1 -ciklohexil-3-(dietil-amino-etil)-karbodiimid, 1 -ciklohexil-3-[2-morfolinil-(4)-etil]-karbodiimid és 1 -ciklohexil-3-(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid.
19. 19. A fenti 14-18. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyület legalább egy biológialag lebomló kapcsolócsoportot tartalmaz.
20. 20. Eljárás térhálósított szemcsébe zárt gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert az adott gyógyszerhatóanyag jelenlétében valamilyen téráthidaló vegyülettel térhálósítunk, ahol

    - a polimer reakcióképes karboxilcsoportokat tartalmaz;

    - a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: hidrazin vagy egy olyan, NH₂NHCO-R-CONHNH₂ általános képletű vegyület, amelyben

    - R- jelentése egy közvetlen kötés vagy egy legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkil-, alkenil-, alkinilcsoport vagy arilcsoport;

    továbbá ahol a térhálósítást egy karbodiimid térhálósító szer alkalmazásával végezzük.
21. 21. A fenti 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid, glutaminsav-dihidrazid, aszparaginsav-dihiadrazid, almasav-dihidrazid, borkősav-dihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsav-dihidrazid és ftálsav-dihidrazid.
22. 22. Eljárás gyógyszer egy, térhálósított szemcsébe zárt gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert az adott gyógyszerhatóanyag jelenlétében valamilyen téráthidaló vegyülettel térhálósítunk, ahol

    - a polimer reakcióképes amino-, hidrazidil- vagy tiolcsoportokat tartalmaz;

    - a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: malonsav, maleinsav, citromsav, glutaminsav, aszparaginsav, borostyánkösav, adipinsav, glutársav, dimetil-glutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav és tereftálsav, valamint ezek elágazó láncú, legfeljebb 10 szénatomos alkil-származékai;

    továbbá ahol a térhálósítást egy karbodiimid térhálósító szer alkalmazásával végezzük.
23. 23. Eljárás térhálósított szemcsébe zárt gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert az adott gyógyszerhatóanyag jelenlétében valamilyen téráthidaló vegyülettel térhálósítunk, ahol

    - a polimer a karboxil-, hidrazidil-, amino- vagy tiolcsoportok közül választott reakcióképes csoporotokat tartalmaz;

    - a téráthidaló vegyületet legalább egy reakcióképes karboxilcsoportot és legalább egy reakcióképes hidrazidilcsoportot tartalmaz;

    továbbá ahol a térhálósítást egy karbodiimid térhálósító szer alkalmazásával végezzük.
24. 24. A fenti 20-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbodiimidet a következő vegyületek közül választjuk: N’-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimid, N,N’-diciklohexil-karbodiimid (DCC), N’-diizopropil-karbodiimid, N’,N’-di(terc-butil)-karbodiimid, 1-ciklo hexil-3-(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid, 1,3-di(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid, 1 -ciklohexil-3-(dietil-amino-etil)-karbodiimid, 1 -ciklohexil-3-[2-morfolinil-(4)-etil]-karbodiimid, 1-ciklohexil-3-(4-dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid.
25. 25. A fenti 20-24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyület legalább egy biológialag lebomló kapcsolócsoportot tartalmaz.
26. 26. A fenti 20-25. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyógyszerhatóanyag egy, következők közül választott vegyület: pepiid és fehérje gyógyszerek, DNS, RNS, antitestek, vakcinák, képző hatóanyagok, hormonok, poliszaccharidok, antibiotikumok, antikoagulánsok, immunmoduláló szerek, citotoxikus szerek, szteroidok, vérrögképződés elleni szerek, altatók és nyugtatok.
27. 27. A fenti 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyógyszerhatóanyag egy a következők közül választott vegyület: kalcitonin, eritropoietin, trombopoietin, granulocit kolónia stimuláló faktor, tősejt faktor, LHRH analógok, szomatosztatin, inzulin, interferonok és plazminogén aktívátor inhibitorok.
28. 28. Eljárás szabályozott kibocsátású hatóanyag alkalmazására, ahol a betegnek hatásos mennyiségű térhálósított szemcsébe zárt hatóanyagot tartalmazó készítményt adunk, azzal jellemezve, hogy térhálósított szemcse legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert tartalmaz; ahol a polimer

    - reakcióképes karboxilcsoportokat tartalmaz, amelyek kovalens kötéssel kapcsolódnak a téráthidaló vegyülethez; és

    - a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: hidrazin vagy egy NH2NHCO-R-CONHNH2 általános képletű vegyület, amelyben

    - R- jelentése egy közvetlen kötés vagy egy, legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkil-, alkenil- alkinilcsoport vagy arilcsoport.
29. 29. A fenti 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid, glutaminsav-dihidrazid, aszparaginsav-dihiadrazid, almasav-dihidrazid, borkősav-dihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsavdihidrazid és ftálsav-dihidrazid.
30. 30. Eljárás szabályozott kibocsátású hatóanyag alkalmazására, ahol a betegnek hatásos mennyiségű térhálósított szemcsébe zárt hatóanyagot tartalmazó készítményt adunk, azzal jellemezve, hogy a térhálósított szemcse legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert tartalmaz; ahol a polimer

    - reakcióképes karboxilcsoportokat tartalmaz, amelyek kovalens kötéssel kapcsolódnak a téráthidaló vegyülethez; és

    - a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: malonsav, maleinsav, citromsav, glutaminsav, aszparaginsav, borostyánkősav, adipinsav, glutársav, dimetil-glutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav és tereftálsav, valamint ezek elágazó láncú, legfeljebb 10 szénatomos alkil-származékai.
31. 31. Eljárás hatóanyag szabályozott kibocsátására betegben, ahol a betegnek hatásos mennyiségű térhálósított szemcsébe zárt hatóanyagot tartalmazó készítményt adunk, azzal jellemezve, hogy legalább egy szemcseképzésre alkalmas polimert tartalmaz, ahol a polimer a következőket tartalmazza:

    (i) a következők közül választott reakcióképes csoportok: karboxil-, hidrazidil-, amino- és tiolcsoportok, amelyek kovalens kötéssel kapcsolódnak a téráthidaló vegyülethez;

    (ii) téráthidaló vegyület, amely legalább egy, reakcióképes karboxilcsoportot és legalább egy reakcióképes hidrazidil-csoportot tartalmaz.
32. 32. A fenti 28-31. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyület legalább egy biológialag lebomló kapcsolócsoportot tartalmaz.
33. 33. A fenti 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyületben lévő biológialag lebomló kapcsolócsoport egy észtercsoport.
34. 34. A fenti 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyület egy aminosav 2-amino-etil-észtere.
35. 35. A fenti 34. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: glicin és fenil-alanin 2-amino-etil-észtere, valamint ezek diszukcinimidil-származékai.
36. 36. A fenti 35. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a glicin és a fenil-alanin 2-amino-etil-észterének diszkcinimidil-származéka egy következők közül választott vegyület: N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-2-benzil-etanoát), N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-etil-etanoát) és etilén-glikol-bisz(szukcinimidil-szukcinát).
37. 37. A fenti 28-36. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szemcsét a célba juttatandó vegyülethez kovalens kötéssel kapcsolódjuk.
38. 38. A fenti 28-36. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyógyszerhatóanyag egy következők közül választott vegyület: peptid és fehérje gyógyszerek, DNS, RNS, antitestek, vakcinák, képző hatóanyagok, hormonok, poliszaccharidok, antibiotikumok, antikoagulánsok, immunmoduláló szerek, citotoxikus szerek, szteroidok, vérrögképződés elleni szerek, altatók és nyugtatok.
39. 39. A fenti 38. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyógyszerhatóanyag egy következők közül választott vegyület: kalcitonin, eritropoietin, trombopoietin, granulocit kolónia stimuláló faktor, tősejt faktor, LHRH analógok, szomatosztatin, inzulin, interferonok és plazminogén aktívátor inhibitorok.
40. 40. Gyógyszerhatóanyag továbbítására alkalmas készítmény, amely egy térhálósított szemcsét tartalmaz, és amely egy gyógyszerkészítményt tartalmaz a térhálósított szemcsébe bezárva, ahol a szemcse egy polianionos polimerhez egy téráthidaló vegyületen keresztül térhálósított polikationos polimert tartalmaz; és a téráthidaló csoport legalább két, következők közül választott reakcióképes csoportot tartalmaz: karboxil-, hidrazidil-, amino- és tiolcsoport.
41. 41. A fenti 40. igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: hidrazin vagy egy olyan, NH₂NHCOR-CONHNH2 általános képletű vegyület, amelyben

    -R- jelentése egy közvetlen kötés vagy egy legfeljebb 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkil-, alkenil-, alkinilcsoport vagy arilcsoportt.
42. 42. A fenti 40. igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid, glutársav-dihidrazid, adipinsav-dihidrazid, maleinsav-dihidrazid, fumársav-dihidrazid vagy butadiénsav-dihidrazid, glutaminsav-dihidrazid, aszparaginsav-dihiadrazid, almasav-dihidrazid, borkősavdihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsav-dihidrazid és ftálsav-dihidrazid.
43. 43. A fenti 40. igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: malonsav, maleinsav, citromsav, glutaminsav, aszparaginsav, borostyánkősav, adipinsav, glutársav, dimetilglutársav, oxálsav, fumársav, ftálsav, borkősav, izoftálsav és tereftálsav, valamint ezek elágazó láncú, legfeljebb 10 szénatomos alkil-származékai.
44. 44. A fenti 40. igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyületet legalább egy reakcióképes karboxilcsoportot és legalább egy reakcióképes hidrazidilcsoportot tartalmaz.
45. 45. A fenti 40-44. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyület legalább egy biológialag lebomló kapcsolócsoportot tartalmaz.
46. 46. A fenti 45 igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyületben lévő biológialag lebomló kapcsolócsoport egy észtercsoport.
47. 47. A fenti 46 igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyület egy aminosav 2-amino-etil-észtere.
48. 48. A fenti 47. igénypont szerinti készítmény, amelyben a téráthidaló vegyületet a következők közül választjuk: glicin és fenil-alanin 2-amino-etilésztere, valamint ezek diszukcinimidil-származékai.
49. 49. A fenti 48. igénypont szerinti készítmény, amelyben a glicin és a fenil-alanin 2-amino-etil-észterének diszkcinimidil-származéka egy következők közül választott vegyület: N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-2-benzil-etanoát), N,N’-diszukcinimidil-(2-amino-etil-etanoát) és etilén-glikol-bisz(szukcin-imidilszukcinát).
50. 50. A fenti 40-49. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, amelyben a szemcse a célba juttatandó vegyülethez kovalens kötéssel kapcsolódik.
51. 51. Gyógyszerkészítmény továbbítására alkalmas térhálósított szemcse, amely legalább egy szemcseképzésre képes polimert tartalmaz, amely egy reakcióképes ciano-akrilát-csoporton keresztül van a téráthidaló vegyülettel térhálósítva.
52. 52. Az fenti 51. igénypont szerinti szemcse, amelyben a téráthidaló vegyület a 2-(amino-etil)-2-amino-2-benzil-etanoát.
53. 53. Az fenti 51. vagy 52. igénypont szerinti szemcse, amelyben a cianoakrilát-csoport izobutil-ciano-akrilát-csoport.

    jzabadahni & Védjegy fiodaK» j TöiükFerena .

    Szabadalmi